Bár többen kétlik, ez mégis egy liberális blog. Most bebizonyítom ezt az iszlám liberális vizsgálatával.
Behódolás. Kezdjük az elnevezéssel: iszlám, ami annyit tesz Isten akaratának való alávetés. Valahogyan Isten lusta minden emberrel tudatni létezését és ezért Mohamedre bízta ezt. Mivel Isten nincsen jelen, ezért csak a prófétának tudjuk alávetni magunkat, azaz az iszlám valódi jelentése a valóságban egy vallási vezetőnek való behódolás. Mivel a liberalizmus létrejöttének oka, a nemzetek öntudatra ébredése és ennek következménye, a vallási feudális társadalom lebontása, ezért a liberálisok nem fogadhatnak el egy vallási alapú elnyomó társadalmat sem, hiszen létezésük alapja ennek legyőzése. Innen egyből adódik, hogy az, aki az iszlám társadalmi rendszert támogatja, szóban, vagy tettel az nem lehet liberális, bármennyire is annak mondja magát. Ebbe beleértendő minden megengedő magatartás az iszlám államiság felé. A muzulmánok, akik valóban muzulmánok, nem lehetnek liberálisok, mert ők iszlám államiságot szeretnének, (bármit is jelentsen ez, mivel a világon valódi iszlám államból csak egy van, de az biztosan nem túl demokratikus).
Szabadság. Az iszlámban nem létezik a szabadság fogalma, a már említett alávetettség miatt. A próféta, vagy a kalifa több joggal rendelkezik, mint a többi ember. A rabszolgatartás, a más vallásúakra kivetett különadó, a nőkkel szembeni bánásmód mind más emberek szabadságának elvételéről, vagy csorbításáról szólnak.
Egyenlőség. Ahol nincsen szabadság, ott nincsen egyenlőség sem. A világot két részre osztják, az igazhitűekre és a hitetlenekre. A két csoport között nyilvánvalóan nincsen egyenlőség. Az igazhitűek és a hitetlenekre más szabályok vonatkoznak. Ebből ismert példa, hogy hamis esküt tenni szabad hitetlennek, de a hívők egymásnak nem esküdhetnek hamisan. Hitetlent ölni szabad, hívőt ölni tilos. És így tovább. Ezek az egyenlőtlenségi szabályok nagyon alaposan vannak kidolgozva, sőt a legalaposabbak az iszlámban.
Testvériség. Az iszlám alapja a testvériség, csakhogy náluk mindennek két értelme van. Aki hívő, az testvér. Aki hitetlen, az ellenség. Pofon egyszerű. Nem kell hozzá teológiai tanfolyam, de még csak olvasni sem kell tudni a megértéséhez és nagyszerűen működik évszázadok óta. A hitetlent meg kell téríteni, vagy alávetett helyzetbe kell hozni hogy később megtérhessen, vagy meg kell ölni. A hülyének is világos.
Ezek voltak a liberalizmus alapeszményei és az iszlám pontosan ellentétes velük. Pontosabban elméletileg az iszlámon belül a hívőkre érvényesek (kivéve a nőket), míg a hitetlenekre nem.
Tisztelet. A liberalizmus jelenleg nagy hangsúlyt fektet a különböző kultúrák tiszteletére. A muzulmánok szeretnek erre hivatkozni a saját érdekükben. De mit csináltak a történelem során? Minden más, az iszlámtól eltérő kultúrát elpusztítottak. Hova lett Egyiptom ősi kultúrája, Perzsia vallási sokszínűsége, vagy az ősi keresztény egyházak a Törökország területéről? Már nem is emlékszik rá senki. A tendencia ma is folytatódik, akár a valaha buddhista afganisztáni szoborrombolásra, akár az szíriai templomrombolásra gondolunk. A végeredmény ugyanez lenne Európában is, ha az iszlám átvenné a hatalmat. Ez a számunkra és a világ többi, hitetlen részének oly kedves és értékes kultúrájú terület, egy vallási falanszter csapásai alatt fokozatosan az enyészeté válna és ezer esztendő múlva már nem is emlékezne rá senki. Azért mondom ezt, mert így járt Észak-Afrika, a közel-kelet, Törökország, Afganisztán. Nincsen olyan ok, ami arra utalna, a muzulmánok ezentúl mást tennének. A keresztények nem pusztították el az Akropoliszt, vagy a római létesítményeket, vagy a más vallásokra utaló nyomokat, így nekünk ma lehet róla tudásunk, de egy muzulmánnak fogalma nincsen és nem is érdekli mi volt ott Mohamed előtt. (Az egyiptomi felfedezések is annak köszönhetőek, hogy nem találták meg őket. A piramisról is leszedték a márvány borítást, kész csoda, hogy a szfinxet nem rombolták le.)
Nők. A muzulmánok szeretik felemlegetni a nőknek adott jogokat. Ezek nagyjából a jogában áll hallgatni és minden felhasználható maga ellen stílusú jogok, melyeket jognak nevezni kissé eltér a mi jogról alkotott elképzeléseinktől. A szaúdi törvények is éles megkülönböztetést tesznek a a nők és férfiak jogai között, de persze a Korán is, hiszen ez az alapja a monarchiának.
Zsidók. A liberalizmus egyik fokmérője a zsidógyűlölet elleni intolerancia. Ebben a témakörben is elképesztően teljesít az iszlám. Miután Mohamed rájött, a zsidókat semmilyen módon nem tudja megtéríteni, mindent megtett ellenük, amit csak el lehetett képzelni és még halálos ágyán is Arábiából való kiűzésükről vagy elpusztításukról beszélt. Ezt a célját sikerült elérnie, ezzel túltéve Hitleren is, aki alaposan elbaltázta zsidókkal kapcsolatos terveit.
Szólásszabadság a másik liberális fokmérő. A muzulmánok egészen döbbenetes nyomást tudnak kifejteni bárkire, aki befolyásoló módon tudja kritizálni őket. Legyen az akár maga a pápa, de gondjuk van a karikaturistákra, vagy az írókra is. Emiatt beszélnek a nyugati államfők a békés iszlámról, mikor pontosan látni a világban az ellenkezőjét. Senki nem akar fanatikusok célpontja lenni. Inkább lemondanak a szólásszabadságról.
A szólásszabadság egyik érdekes korlátozása, hogy nem szabad tényeket mondani, ha az kellemetlen valakire. Vagyis hát, dehogynem szabad, ha mondjuk választási kampány van nyugaton, akkor bármilyen témát elő lehet venni a riválisról. Ellenben, ha valaki azt mondaná, hogy Mohamed próféta embereket öletett meg, karavánokat fosztott ki, rabszolgákat tartott, gyerekkel hált, törzseket mészároltatott le, akkor felmerülne a gyűlöletbeszéd gyanúja és könnyen lehetne az illetőt gonosznak bélyegezni. Na de, mi van ha ezek a dolgok a muzulmán szent iratokban vannak leírva? Már pedig ott vannak leírva. Ekkor mondhatjuk, hogy a muzulmán szent iratok gonoszak? De menjünk tovább a végéig a dolognak! Mit mondjunk egy olyan emberre, aki nem csak mondja ezeket a dolgokat, hanem valójában elkövette. Sőt, kitalálta, megtervezte, elvégezte, vagy mással elvégeztette és utána örült neki. Ez az ember a forrása a béke vallásának! Ez igen zavarba ejtő.
Ezek után jön az ellenvetés, hogy de az Ószövetségben is vannak leírva gonosz, erőszakos dolgok, ergo ugyanolyan, mint a Korán. Csakhogy amit sokan tudnak, az Újszövetség felülírta az addigit, míg amit meg kevesen tudnak a hitetlenek közül, hogy a Korán két részre osztható és ebből az első egy szépen hangzó vallási szöveg, azonban a második a dzsihád hírnöke, azaz pontosan a keresztény fejlődéssel ellentétes utat járt be. Az iszlám a béke vallása és a pusztító dzsihád egyszerre, vagy csak amelyikre éppen szükségük van.
Vallásszabadság. A muzulmánok alaposan ellehetetlenítik az uralmuk alá hajtott területen élő más vallásúakat. Nehéz a hitetlenekre kivetett különadót összeegyeztetni a vallásszabadsággal. Az meg tény, hogy az arab megszállás alá került területeken az eltérő vallások megszűntek létezni, tisztelet a kivételek kitartásának! Ők be tudnának számolni arról, mi történik velük a béke vallásának az uralma alatt, de erre a nyugat nem kíváncsi. Jelentős muzulmán országokban van korlátozva a hitetlenek nyilvános vallásgyakorlása, vagy vallási épületek használata számukra.
A rabszolgatartás kérdésénél mindig felmerül, a feketék Amerikába hurcolása. És kitől vették a fehérek a rabszolgákat? Naná, hogy Mohamed követőitől, akik a próféta útját járva kereskedtek velük. Ennek érdekes bizonyítéka, hogy a tuareg szó, az arrafelé élő népek számára rabszolga kereskedőt jelent, ezért a hasonló nevű gépjárművet más néven lehetett csak forgalomba hozni, mert kellemetlen emlékeket ébresztett az ott lakókban.
Keresztesek és dzsihád. Azért térjünk már ki az örökös érvhez a keresztes hadjáratokhoz. Egyrészt követtek el szörnyű dolgokat, mint minden akkoriban zajló háborúban szokás volt és lehet nem voltak jobbak az ott élő muzulmán hódítóknál. De, hogy emiatt a fejünkre hamut szórjunk és őrjöngve bocsánatért esedezzünk, az nagyon nagy túlzás lenne. A mai Európa teljesen más, mint az akkori, de még a kolonizálás idejéhez képest is. Amúgy meg, nehogy ezeket pont a muzulmánok hánytorgassák fel, több száz év szorgos dzsihádja után. Na, még egy szó, aminek kettős értelme van. Ami az igazhitű számára belső harc, ugyanaz a hitetlenekkel szemben meg külső harc. Egy muzulmán pontosan tudni fogja, mikor hogyan kell érteni, de bármire megesküszik, hogy egy igazhitűnek a légynek sem szabad ártania, mert benne van a Koránban. Ja, az iszlám birodalmat is a legyek hordták össze!
Eddig a liberalizmus nézőpontjából tekintettünk az iszlámra, most tegyük meg fordítva! Egy muzulmán két dolgot néz. Mit mondanak a szent könyvek, avagy mi Mohamed parancsa, vagy mit tett Mohamed? Amint az sejthető, semmit nem mondott a liberalizmusról és semmit nem tett, ami hasonlítana a liberalizmusra. Ebből le is tudja vonni a következtetést bármelyik muzulmán, hogy a liberalizmus ellentétes Allah akaratával. Ettől lesz egyértelműen ellenséges a hozzáállása, ez a magyarázata a muzulmánok liberalizmussal szembeni ellenállására. Mindent meg fognak tenni, hogy többletjogokat csikarjanak ki maguknak, vagy alternatív társadalmat alakítsanak ki. Idézőjeles kibékülésre csak szavak szintjén van esély, a társadalmi folyamatok változatlanul fognak zajlani, hiszen az újabb muzulmán generációk ugyanúgy lesznek kódolva, mint az elmúlt 1300 évben mindig is voltak.
