Tajvan üdvözli Nancy Pelosit. Kína határozottan nem örül. Fotó: Reuters

 Aki esetleg abban a hiszemben lett volna eddig, hogy az ukrajnai háború csak egy lokális ellentét, és nem vette figyelembe, hogy az USA és csatlósai soha nem látott mértékű gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, kulturális támadást hajtanak végre Oroszország ellen, mely kihat az egész világra, annak talán a kínaiakkal való amerikai kakaskodás felnyitja a szemét. Tajvan a kommunista Kína megalakulása óta a pártvezetés célkeresztjében van, mióta a polgárháború után vesztes Kuomintang odamenekült. Soha nem ismerték el függetlenként, mindig is saját területként tekintettek rá. Ide látogatott el az amerikaiak képviselőházi elnöke hivatalosan, ami még a vártnál is jobban felbőszítette Kínát. Feltehetőleg ez is volt a cél, hiszen amíg Kína Tajvannal foglalkozik, addig sem segítenek az oroszoknak.

 Ne gondoljuk azonban azt, hogy ennyivel megelégszik Amerika! A mindig zavaros Kaukázus lehet egy újabb frontvonal, így esetleg orosz csapatokat vonhatnak el az ukrán frontról. Ha esetleg ez sem elég, akkor ott a jó öreg balkáni puskaporos hordó, ahol bizonyára jó ötletnek számít az orosz szövetséges Szerbia hergelése.  Ezeket az eseményeket már nem lehet Oroszország számlájára írni, egyértelmű az amerikai beavatkozás. Miután az oroszokat nem sikerült az eddigiekkel megtörni, újabb és újabb lépéseket tesznek az amerikaiak szerte a világban, hogy meggyengítsék Oroszországot és szövetségeseit. Nyilvánvalóan az amerikaiak kész terv szerint haladnak, ezért a nagy kérdés az, hogy ki jön ki jobban ebből a világméretű sakkjátszmából? 

 Az USA-GB-Kanada-Ausztrália-Japán-Korea katonai szövetség elegendőnek látszik Kína és Oroszország ellen, de ha a többi semleges ország esetleg gazdaságilag az USA érdekei ellen lép, akkor hosszabb távon kevés lehet a nyugati erőforrások mennyisége. Az EU-ra egyre nagyobb szüksége lesz Amerikának, azaz, ha nem ilyen szolgalelkű politikusaink lennének, akkor kiharcolhatnánk több önálóságot. Persze ez csak vágyálom, hiszen ami most itt zajlik, az egy angolszász gyarmatbirodalom kiépítése Európában. Ennek következményei a történelemkönyvek lapjain már le lettek írva. Kizsákmányolás, elszegényedés, leépülés. Ezt már most is érezzük, de ez fog folytatódni a közeljövőben is. Ezért van az, hogy európaiként az amerikaiak ordas nagy buktájának szurkolunk és nem azért, mert Putyin fizetett ügynökei lennénk.

 Persze alapvetően nem Amerika bukása a legjobb megoldás, hanem az, hogy a jelenlegi háttérhatalommal kell leszámolni valamilyen módon. Lehetőleg demokratikusan. Ehhez kellene egy olyan amerikai jobboldal, amelyik képes megérteni, hogy a céljai eléréséhez a jelenlegi helyzetből kell kiindulni, különben célt tévesztenek. Ilyen céltévesztés náluk az abortusz elleni bürokratikus harc.  Alapvetően igazuk van abban, hogy szikével megakadályozni embereket, hogy egy demokratikus országba megszülessenek az egyértelműen rossz. Azonban a mostani helyzet, hogy a polgárok ezt szabadságjognak hiszik, ami nyilván hamis elképzelés, hiszen éppen ők fosztanak meg másokat az élettől. Ideológiailag kell felülkerekedni a materialista baloldalon. És nem csak ebben, hanem más kérdésekben is. A republikánusoknak tudniuk kellene, hogy nem csak magukért, hanem az egész szabad világért állnak sorompóba a választásokon. A világnak nagy szüksége lenne egy a szabadságért harcoló, a szabadságot védelmező Amerikára, nem pedig a mostani gyarmatosító, kríziseket kreáló birodalomra. A világ nagyobb része már nem Iránt, Kínát, Oroszországot látja a gonosz tengelyének, hanem az Amerikai Egyesült Államokat. Ez az, amin változtatni kell és ha ez nem jön belülről, akkor Amerikára is nehéz idők várnak.