Kapitány István nem klasszikus értelemben vett önálló nagyvállalkozó, hanem:
multinacionális közegben szocializálódott,
politikai–kapcsolati hálóban mozgó menedzser,
aki nem saját tőkét kockáztat, hanem pozíciókat.
👉 Az ilyen szereplők sokkal inkább ki vannak szolgáltatva politikai ciklusoknak, mint egy valódi „self-made” üzletember.
Ez máris magyarázza, miért érez késztetést arra, hogy oldalt válasszon.
Az európai politika mintha nem tudna megmaradni egyetlen válságnál sem. Amikor az ukrajnai háború kapcsán Oroszországgal szembeni – katonai, gazdasági és politikai – konfrontáció már önmagában is súlyos terheket ró az EU-ra, hirtelen megjelenik egy újabb, nehezen értelmezhető front: Grönland.
Magyarország, ha nem lennének mögötte elvesztegetett évtizedek, a régió legfejlettebb és leggazdagabb országa lehetne. Ehhez képest a korábban nálunk szegényebb országok is megelőztek minket. A gazdasági célok nem teljesülnek, folyamatos korrekcióra szorulnak. Ez nem maradna következmények nélkül sem egy jól működő gazdaságban, sem egy jól működő vállalatnál. Hibázni lehet, de ez nem egy egyszeri hiba, amit egy felelős kormányzat azonnal korrigál, hanem évek óta lefelé tartó spirál. Áprilisban nálunk is meglesz a következmény.
A kormányzat a saját felelősségének az elismerése helyett külső körülményekre hivatkozik. De miért nem hatnak ugyanúgy ezek a külső körülmények szomszédos országokra? Vajon miért van, hogy Magyarország mélyen alulmúlja a többi országot a régióban? Például azért, mert a kormányzati narratíva kizárólag a külső körülményekre hivatkozik: válságra, a német gazdaság helyzetére, háborúra és vészhelyzetre. Ahelyett, hogy a saját elhibázott gazdaságpolitikájával foglalkozna.
A TISZA-kormány az ország stratégiai előnyeire épít majd. Fokozza a termelékenységet és a versenyképességet. Megszünteti a korrupciót. Nemzetstratégiai ágazattá teszi az oktatást. Digitalizált, modern, az elektronikus kereskedelemben jártas, az új iparágakban meghatározó szerepre törő, a kis- és középvállalkozáskat helyzetbe hozó és korrupciómentes gazdasági környezetet teremtünk. Ez el fogja hozni a magyar vállalatok nemzetközi verseny- és exportképességét.
A ChatGPT meg kielemzi. :D
Összefoglalva általam:
A kritika csak nyomokban tartalmaz igazságot, azt is hamis kontextusban tálalja, miközben alaptalan elvárásokat és teljesíthetetlen ígéreteket sugall.
Meggyőzően beszél, a szakértelem látszatát kelti, de a tartalom mögött nincs valódi, számonkérhető szakpolitika – és ez sokakban a korábbi „külső tanácsadói” mintákat idézi fel.
Bajnai Gordon feltűnése önmagában három dolgot jelezhet:
Ha szereted azokat a dalokat, amik mélyen a szívedbe hatolnak, és egyszerre mozgatják a lábad és az érzelmeid, akkor ez a válogatás neked készült. A 20 Női Slágereposz összehozza a pop, rock és ballada legnagyobb női ikonait – Whitney Houstontól Lana Del Rey-en és Adele-en át egészen Tina Turnerig és Bonnie Tylerig.
Az utóbbi évek geopolitikai mozgásai olyan helyzetet teremtettek, amit Európa történetében ritkán láttunk: az EU gyakorlatilag arcoskodik a saját védelmezője ellen.
Szaporodjatok és sokasodjatok!
Az Európai Unió eredetileg békét és gazdasági együttműködést ígért, miközben megőrizte a tagállamok szuverenitását. Az elmúlt évtizedek azonban azt mutatják, hogy a központi adminisztráció egyre inkább túlnőtt az eredeti mandátumán, politikai és jogi feszültségeket teremtve. A példák: Ausztria 2000-ben, Magyarország az utóbbi években, és most Belgium.
Európa történelmében ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy civilizáció ennyire látványosan és önként fordul szembe a saját hosszú távú érdekeivel. Az ukrajnai háború kapcsán tett európai kijelentések, lépések és kommunikációs panelek egy irányba mutatnak: a kontinens fokozatosan belesodródik egy olyan háborús logikába, amelyből nem győztesen, hanem kimerülten és alárendelten kerülhet ki.
Ez nem morális kérdés, hanem stratégiai és történelmi kérdés.
Az elmúlt napok döntéseiből világosan látszik: az Európai Unió energiapolitikája és a magyar energiastratégia két teljesen külön úton jár. Mindkét irányvonal egyértelmű, de az egyik összhangban van a földrajzi realitásokkal és a fizikai korlátokkal, a másik viszont egyre inkább a politikai kommunikáció logikáját követi.
Ha valaki 2021‑ben végignézett az első Kincsem‑prezentáción, könnyű volt elhinni, hogy Magyarországon végre valami nagyon nagy készül. A dizájn lenyűgöző volt, a koncepció futurisztikus, a kommunikáció magabiztos.
A kérdés ma már inkább az: mi valósult meg és mi maradt a látványos ígéret szintjén?
Ez a poszt abban segít, hogy aki nincs otthon a startupok világában, értse, mit lát valójában — és mit nem.