A "narancs veszedelem" ismét lecsapott Amerikára és tarolt. Ne feledjük, négy éven keresztül nyakló nélkül engedték be a migránsokat, akik szavazhattak is, de nem hogy nem győzött az elit jelöltje, még a legutóbbi hét millió semmiből megjelenő szavazó is köddé vált! A régi-új elnök meg fölényes győzelmet aratott, a mostanra már komédiába fulladó előrejelzések dacára. Nézzük ennek okait!

 Az identitáspolitikán kívül Kamala Harris kampánya a száguldó gazdaságra fókuszált. Csak éppen a munkások a zsebükbe nyúlva ezt nemhogy nem tapasztalták meg, hanem még kevesebbjük is volt, mint négy éve. De ha sikerült őket meggyőzni, hogy a gazdaság extrán teljesít, nekik mégis kevesebbjük van, akkor hol a pénzügyi különbözet? Ehhez nem szükséges matematikusnak, atomfizikusnak, vagy bölcsésznek lenni. Amelyik pénz nincs a munkásoknál, az a kapitalistáknál lesz. Konkrétan nem csak, hogy kizsákmányolták őket, hanem még ezzel is büszkélkednek a kampányban. A munkások kisemmizésével akarják a szavazataikat megszerezni. 

 Az identitáspolitika a gazdagok játékszere. Minél kevesebbje van  valakinek, annál kevésbé érdekli. Létezik olyan kevés pénz, amikor már magukat az állítólagos kedvezményezetteket sem érdekli. Másrészt Amerika még mindig a népek olvasztótégelye és egy idő után az afrikai, latino, vagy ázsiai szegények nem a származást, vagy nemi identitást tekintik elsőnek, hanem a társadalmi státuszukat. Ettől függetlenül, az előbbiekre lehetnek büszkék, de a gyakorlati rangsorban utóbbi már megelőzi.

 A kommunista időszakban a cirkuszt és kenyeret a kapitalizmus ópiumának mondták. Nyilván, hiszen a szocialista rendszer se pénzt, se szórakozást nem adott. Bezzeg az USA! Ahol az átlag is jobban él, mint a világ többi részén a jómódúak és náluk a legfejlettebb a szórakoztatóipar. Természetesen a jelenlegi elit még ezt is elbarmolta. A pénz hiányáról már volt szó, de amire nem számított a háttérhatalom, hogy a hozzá lojális, az álomgyárban futószalagon kitermelt, ténylegesen világsztárok alulmaradnak a Donald Trump és Elon Musk jelentette valódi sztársággal szemben. Ők saját magukat építették fel, nem kellett nekik a háttérhatalom támogatása, főleg nem kellett megfelelniük neki. Egy igazi showmannél az történik, amit mond. Márpedig mindkettejük mögött van akkora hatalom, hogy higgyenek nekik. Nem kell reppelniük, vagy neglizsében riszálniuk, hogy jó műsort csináljanak. 

 Hiába a hamis közvéleménykutatási adatok, a mindenbe belekötő beszélő fejek műsorai, a hűségesküt tevő sztárok hada, a hatalmas médiafölény, az ezen keresztül felheccelt merénylők, amit előbbiek még el is akartak tusolni, a bírósági hercehurcák, a félelemkeltés, a nácizás stb. Az egész csúfosan megbukott. Ennek egy végső oka van, hogy az elit intellektuálisan nem elit, vagy csak semmibe vette az embereket, ami szintén ostoba hiba. Persze meg van a logikája is ennek a hibának. Amikor valakit becsapnak, azt az átverő butának fogja tartani. Csakhogy idővel a becsapottak rájönnek, mi történt és később már résen lesznek. Nem lehet győzni mindig ugyanazzal a hadicsellel. Márpedig nem is emlékszünk rá nyugaton, mikor tették fel azt a lemezt, amit még ma is unos-untalan lejátszanak nekünk. Mintha éveken át minden nap karácsonyi dalokat kellene hallgatnunk. Az amerikaiak már megunták. 

 Külön Benny Hillt megidéző burleszk lesz, mikor az USA választott vezetése összecsap a háttérhatalommal az európai befolyás kérdésében. Lesznek itt még szégyenteljes bukások, meg Románia szintű páfordulások. Szóval mókás évnek nézünk elébe.