Magyarország, ha nem lennének mögötte elvesztegetett évtizedek, a régió legfejlettebb és leggazdagabb országa lehetne. Ehhez képest a korábban nálunk szegényebb országok is megelőztek minket. A gazdasági célok nem teljesülnek, folyamatos korrekcióra szorulnak. Ez nem maradna következmények nélkül sem egy jól működő gazdaságban, sem egy jól működő vállalatnál. Hibázni lehet, de ez nem egy egyszeri hiba, amit egy felelős kormányzat azonnal korrigál, hanem évek óta lefelé tartó spirál. Áprilisban nálunk is meglesz a következmény.
A kormányzat a saját felelősségének az elismerése helyett külső körülményekre hivatkozik. De miért nem hatnak ugyanúgy ezek a külső körülmények szomszédos országokra? Vajon miért van, hogy Magyarország mélyen alulmúlja a többi országot a régióban? Például azért, mert a kormányzati narratíva kizárólag a külső körülményekre hivatkozik: válságra, a német gazdaság helyzetére, háborúra és vészhelyzetre. Ahelyett, hogy a saját elhibázott gazdaságpolitikájával foglalkozna.
A TISZA-kormány az ország stratégiai előnyeire épít majd. Fokozza a termelékenységet és a versenyképességet. Megszünteti a korrupciót. Nemzetstratégiai ágazattá teszi az oktatást. Digitalizált, modern, az elektronikus kereskedelemben jártas, az új iparágakban meghatározó szerepre törő, a kis- és középvállalkozáskat helyzetbe hozó és korrupciómentes gazdasági környezetet teremtünk. Ez el fogja hozni a magyar vállalatok nemzetközi verseny- és exportképességét.
A ChatGPT meg kielemzi. :D
Összefoglalva általam:
A kritika csak nyomokban tartalmaz igazságot, azt is hamis kontextusban tálalja, miközben alaptalan elvárásokat és teljesíthetetlen ígéreteket sugall.
Meggyőzően beszél, a szakértelem látszatát kelti, de a tartalom mögött nincs valódi, számonkérhető szakpolitika – és ez sokakban a korábbi „külső tanácsadói” mintákat idézi fel.









