Így álmodik Budapestről egy elektronikus bárány
A belvárosi életet sokan tragédiaként élik meg. Halljuk őket kávézók előtt, a fonódón, vagy online: "élhetetlen a város", "elviselhetetlen a kosz", "ez már nem Európa". Miközben valójában Budapest belső kerületeiben lakni a világ városi lakosságának felső 5%-ába tartozó élethelyzet.
Azahriah nevét ma már nehéz kikerülni Magyarországon. A YouTube-ról induló énekes–dalszerző néhány év alatt stadionokat tölt meg, miközben zenéjét nem klasszikus értelemben vett művészi mélység vagy technikai bravúr jellemzi, hanem valami egészen más: az érzelmi azonosulásra építő életérzés. Ez az a szentimentális, vágyakozó, önsajnáló hangulat, amit Zámbó Jimmy a 90-es években egyszer már sikerre vitt — most pedig Azahriah új köntösben, új generációnak adja el ugyanezt a lelki állapotot.
Ahogy eljön a nyár, úgy tűnik fel újra a szivárványzászló is a főváros utcáin. Érkezik a Pride – a jogegyenlőség, az önkifejezés és a tolerancia ünnepe. Legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint.
De ha a járókelő a belvárosban sétál, vagy ha valaki a gyermekével fagylaltozik egy nyári szombaton, könnyen felmerülhet benne egy sokkal nyersebb kérdés:
Mi köze van ennek a latexbe öltözött, félmeztelen, pórázon vezetett férfinak az emberi jogokhoz?
Amikor 2022-ben megindult az orosz invázió Ukrajna ellen, a világ döbbenten nézte az eseményeket. A nyugati média hősöket és gonoszokat nevezett meg, egyszerű narratívát gyártott a bonyolult valóságból. Pedig Ukrajna története nem ekkor kezdődött. Ez a tragédia nem egyetlen háború, hanem egy hosszú lejtmenet vége, amelyben nemcsak az ország, hanem a józan ész is lassan elveszett.
A túlsúly kérdése nem egyéni gyengeségből fakad, hanem rendszerszintű jelenség. A városiasodással kezdődött, az ipari forradalommal gyorsult fel, és a 21. századra civilizációs alaptünetté vált. Nem új probléma – de mára olyan méretet öltött, amit sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a társadalmi közgondolkodás nem képes követni.
Los Angeles – Budapest – A Warner Bros. és a magyar közélet nem hivatalos összefonódása új szintre lépett: 2025 tavaszán érkezik „DŰNE: MESSIÁS”, a politikai eposz, amely Magyar Péter életútját és a magyar demokrácia legújabb fejezetét dolgozza fel galaktikus léptékben.
A film a kultikus Dűne-univerzum „alternatív idővonalán” játszódik, ahol egykori jogászok és kiszivárgott hangfelvételek határozzák meg a galaxis sorsát.
Centrum Wilson Kennan Institute, ahogyan azt a leonardo.ai elképzeli
Az index.hu-n megjelent egy cikk, melyben Michael Kimmage elemző, a washingtoni Wilson Központ Kennan Intézetének igazgatója által megálmodott valóság szerepel.
A módszer a szokásos, a saját álmokat és az ahhoz passzoló, vagy passzított adatokat leírva bizonygatják az igazukat. Konkrétan, hogy Oroszország tutira veszíteni fog.
A klímaváltozás korában a túlélés záloga nem az, hogy hogyan vezetjük el a vizet, hanem hogy hogyan tartjuk meg. Magyarországon is eljött az idő, hogy új alapokra helyezzük a vízgazdálkodást – különben kiszárad a termőföld, s vele a jövő.
A régi elit és az új techmilliárdosok között nemcsak generációs, hanem morális és gazdasági szakadék is húzódik. A háttérben a háború, az energia és a digitális jövő árnyképei.
Miért csesztetik az új techmilliárdosokat, miközben a régi vagyonok érinthetetlenek maradnak?
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a filmesek, újhullámos publicisták és akadémiai elemzők témája az új elit. A startup-világból, techszektorból felemelkedett vagyonos figurák gyakran válnak a társadalmi szatíra fő célpontjává. A kép, amit ezekről az emberekről rajzol a popkultúra: arrogáns, nárcisztikus, antiszociális figurák, akik Isten-komplexussal, AI-fejlesztésekkel és világmentő-komplexusokkal játszanak.
A történelemhez való viszony nemcsak múltidézés, hanem önazonosság kérdése is.
De mi van akkor, ha épp azok a tudósok, akiknek az igazság keresése lenne a dolguk, nem az igazságot, hanem egy szűk, ideológiailag kényelmes narratívát őriznek foggal-körömmel?