A fasizmus szó most az új csodaszer a globalista médiában, ha valakit le akarnak járatni. Használatát a Szovjetunió járatta a csúcsra, mert fontos volt számára a náci kifejezés háttérbe szorítása. Mivel nácinak a Nemzetszocialista Munkáspárt tagjait nevezték és ez az elnevezés kínos volt a baloldalra nézve. A szocialista, és a munkáspárt szavak egyértelműen a baloldalra utalnak. Ennek ellenére napjainkban a baloldal gyanúsítja a jobboldalt a nácisággal az párt nevében levő egy szem 'nemzet' szó miatt.
A fasiszta kifejezés használata azért is kényelmes dolog, mert nincsen leírt, definiált ideológiája, mindig is bizonytalan jelentésű volt, amibe bárki a kedve szerint tehetett be dolgokat. Manapság a baloldali megmondóemberek persze csupa olyan dolgot mondanak bele, melyek a jobboldalra jellemzőek és elhallgatják a baloldaliakat.
Ami miatt ez a poszt íródott, annak oka, hogy a félelmetes démonná avatott fasizmus még mindig jobb, mint amit a baloldal kínál. A hagyományos baloldali szocializmus működése az osztogatásra, a vállalatok állami tulajdonba vételére, majd tönkretételére és az osztogatások elmaradása miatti ellenséges hangulat fegyveres erővel való megfékezéséből áll. Tipikus példa Venezuela.
Az új balliberális oldal ennek az ellentéte. Ők a multinacionális cégeknek, akár a lehetőségeket meghaladó kiszolgálására törekszenek. Tipikus példája Németország, ahol a multiknak dolgozó kancellár megbukott, mert semmibe vette az őt megválasztók akaratát, leginkáb a betelepítésekkel fordította őket maga ellen. A módszereik erősek, de a nyílt erőszak elkerülése miatt a puha diktatúra szintjén mozognak. Ezek a módszerek a központilag irányított sajtópropaganda, a lejárató kampányok és amunkahely elvesztése miatti egzisztenciális fenyegetés. Ennek tipikus példája a német titkosszolgálati főnök menesztése, miután egy kérdéses ügyben a tények elégtelen volta miatt ellentmondani merészelt a kancellárasszonynak. Ebből talán érthető, hogy a mai európai baloldal egy klasszikus nagytőkés elnyomó jobboldalként működik.
A fentiekből már látszik, hogy alapvetően gazdasági kérdésekről van szó, a társadalmi vonzatok csak ebből fakadnak. A fasizmus gazdaságilag el kívánta kerülni mindkét felvázolt szélsőséget és egy közvetítői szerepet szánt a megerősített államnak a munkások és a vállalatok között. Hogy a gyakorlatban ez mennyire működőképes az kérdéses, de legalább elviekben történt egy próbálkozás az ellentétek feloldására. A Klónok támadása című filmben is szóba kerül a dolog, az ifjú, naiv Anakin egy bölcs vezetőre bízná az ellentétek esetén a döntéshozatalt. Mondjuk a valóságban ezek az önjelölt döntéshozók sosem kerültek a nép támogatásával a hivatalukba, Franko, Mussolini, Hitler is a törvények áthágásával, vagy fegyverrel szereztek hatalmat. Ennek ellenére egy demokratikus támogatással rendelkező leváltható vezető esetén a rendszer esetleg működhetne, ha meg nem, akkor lehet rajta változtatni, vagy eltérni tőle.
Még mindig jobb egy ilyen irányú próbálkozás, mint a szocialista gazdaságrombolás, vagy a bocs, hogy lezuhant a repülőgép szoftverhiba miatt, de sietnünk kellett, mert kell a nagy profit identitású tőkés vállalatok korlátlan uralma.
Úgyhogy amikor a baloldal, vagy a baloldallal egy követ fújó mérsékelt jobboldal a fasiszta veszélyről szónokol, akkor tudni kell, hogy az ő rendszerük még a fasisztánál is rosszabb. Mert vagy a gazdaságot teszik tönkre, vagy a jogoktól megfosztott dolgozókat teszik a gazdasági érdekek elávetettjeivé. És amikor ez utóbbi zajlik Európában, akkor válik egyértelművé, hogy ennek a rendszernek semmi köze az általa hangsúlyozott szociális igazságossághoz és a szabadsághoz.
