Schiffer András, miután fehér ingben állt a lövészárkok között és mindenki rá lövöldözött, kénytelen volt visszavonulni a pártpolitikától. Ő egy olyan európai értékképviselő pártot képzelt el, mely bármely más demokratikusan megválasztott frakcióval együtt tudott volna dolgozni a saját elképzeléseinek megvalósításán. Lehet, hogy ez nyugaton működött volna, hiszen látni rá példát.
Mondjuk pont az előző olasz balos-jobbos kormány jutott az eszembe, de ott van a német nagykoalíció is.
Érdekes, fontos kísérlet volt ez, mivel az eredmény ismeretében okosabbak lettünk. Mondjuk az SZDSZ látszólagos pálfordulás óta már bizonyára óvatosabbak a hazai szavazók. Az, hogy a magukat antikommunistának mondó, állítólag elnyomott belvárosi értelmiség összefogjon az elnyomóival, hogy a hatalomba kerülhessenek, sokak számára okozott csalódást. Persze lehet magyarázni, hogy a demokratikus átmenetbe való nyugodt evickélés időszakában ez szükséges volt. Azonbanm az az ádáz médiakampány, amit ugyanezen értelmiség holdudvara a jobboldal ellen folytatott -gondoljunk csak a Heti Hetes-re- leleplezte az előbbi elképzelés hamisságát. Ilyen előzmények után, a hazai szavazók úgy gondolkodnak, hogy amelyik párt kimutatta a foga fehérjét, azaz beállt valamely oldalra, onnantól kezdve, abból az árokból fog tüzelni a másik oldalra, hiszen az SZDSZ példája erre a precedens.
Azt nem jelenteném ki, hogy kifejezetten az SZDSZ az oka ennek az ádáz ellenségeskedésnek, de hogy így elfajultak a dolgok, annak egyértelműen tevékeny alakítói voltak. Itt aztán nem lesz szivárvány koalíció, hiszen mindenki arra gondol, hogy amikor a különböző színű zászlók alatt ugyanaz az alapszín van, akkor legfeljebb az árnyalatokon lehet vitatkozni. Azaz, a baloldali koalíciót jobbról egy tömbnek fogják tekinteni, ahogyan balról ugyanígy értelmezik a jobboldali pártokat.
Ezek után jött a képbe az LMP a maga 'szerény' szociális, zöld programjával és próbált úgy politizálni, hogy nem izzította be a lövegeket semelyik oldal ellen sem, hanem mindegyik irányba próbált normális állapotokat fenntartani. Főleg arra vigyáztak, hogy az MSZP átok ne rántsa magával őket, ahogyan ez megtörtént több politikussal, akik túl szoros kapcsolatokat ápoltak velük. Schiffer jó érzékkel szállt ki, mielőtt egyrészt ez az elképzelés megbukott volna, másrészt így már nem égette meg magát a Szél-Hadházy páros elképesztő manővereiből, melyekről már volt szó itt régebben. Ők azon magyar politikusok, akikkel egy enciklopédiában az agent provocateur kifejezést illusztrálni lehetne.
Az LMP számára a schifferi irányvonal végének kezdete két éve a választásokkor jött el, amikor az MSZP-DK duó árulással vádolta meg őket. (Miközben az ő kiskoalíciójuk tette lehetetlenné a nagyobb együttműködést.) Viszont akik szerintem a legjobban támadták őket, az a Jobbik volt, mely remélte, hogy ezzel a városi szavazók egy része inkább rájuk voksol. Nos, ez felerészben jött össze, az LMP komoly veszteségeket szenvedett, de a Jobbik sem járt végül jobban.
Most bevallom, hogy egyrészt ezekről már régebb óta szándékoztam írni. másrészt így ez egy reflexió is egyben erre a Schiffer interjúra. Mindenképpen érdemes elolvasni, mert megmutatja egy olyan ember gondolkodását, aki az un. európai normákat komolyan vette! Külön érdekesség, hogy baloldali szavazók részéről lényegesen nagyobb gyűlölet fogadta. Talán jobboldalról volt egy közös elgondolás a multik feletti felügyelet témakörében, vagy hogy, végre egy pesti értelmiségi nem tekinti a jobboldalt alapvetően megsemmisítendő nácifasiszta hordának. Szigorúbban tekintve a baloldaliak elutasítását, csak arra tudok gondolni, hogy azok látván egy valóban létező európai értékek mentén gondolkozó személyt, ébredtek rá arra, saját maguk milyen távol állnak ettől és emiatt kezdték gyűlölni, vagy egyszerűen észre sem vették mit képvisel, avagy a jó öreg pártoskodás okán egyszerűen elpusztítandó, veszélyes riválist látták benne. A lényeg, hogy ebből a hozzáállásból a baloldal jól nem tud kijönni. A gyakorlatban mutatták meg, hogy semmivel sem jobbak az általuk lenézett jobboldalnál. Ugyanaz a mentalitás, a gyűlölködés, irigység, szektásság jellemzi őket.
Most a cikkről, hogy miért csak elméletben van igaza abban, hogy elítéli a Fidesz Alaptörvény farigcsálását? Azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság lenne egy kontroll a Parlament felett és ez szükséges a demokráciához. Ezzel az elmélettel én is hajlamos lennék egyetérteni, hiszen logikus. Viszont Gyurcsány Ferenc őszödi beszéd utáni regnálása megmutatta, hogy nem volt fék, nem volt ellensúly. amikor egy miniszterelnök elismerte, hogy a hibás kormányzásuk eredményeit eltitkolták, hazudtak az embereknek stb., tehát illegitim módon szerezte meg a hatalmat. Ha amikor fontos, akkor túrót sem értek ezek a csodálatosan demokratikus fékek, ellensúlyok, akkor a magyar emberek levonják a következtetést, hogy ezek az eszközök nem segítenek rajtuk, tehát nem jelentősek. Nem egy aprócska dolog, hogy egy masszív többségi elutasítottsággal rendelkező, eredetileg a Parlamentbe a szavazók megtévesztésével került képviselői többség, még három és fél évig bitorolta a hatalmat. Ez volt az a szitu, amikor Orbán higgadtsága, avagy cinikussága miatt nem történtek komolyabb támadások a kormány ellen, pedig csak egy szavába került volna, hiszen igény az volt rá.
Schiffer "tragédiája", hogy a többi EU tagállam sem működik a valóságban européer módon, csak ügyesen imitálják, vagy hazudják. Az ő kudarca a bizonyíték arra, hogy egy ideális demokráciára a hazai baloldal sem vevő és nyugaton is csak egy álom.
Végül kitérek az 'Orbán jelenség' hazai magyarázatára. Ami miatt ki van borulva a belvárosi elit, vagy amivel nyugaton lejárató kampányokat csinálnak, hogy Orbánnak túl nagy hatalma van, az a magyar embereket nemhogy nem érdekli, de szinte egységesen rajonganak egy erős vezetőért, aki meg tudja valósítani a saját elképzeléseit. Az erős központi hatalom nálunk nem negatívum, hanem az egység megőrzésének záloga. Külön káröröm a jutalma azoknak, akik ez ellen sikertelenül akadékoskodnak. Viszont a nép elvárja, hogy a vezérválasztás joga az ő kezében maradjon. Nem várnak sokat a demokráciától, de ezt az egyet mindenképpen. Ez a koncepció persze magas elvárásokat támaszt a vezetés felé, hiszen az szinte szabad kezet kap. Hátulütője a dolognak, hogy egy rossz vezetés alatt csak elvesztegetjük az időnket, de ez megtörténhet egy nagyoneurópai béna vezetés mellett is.
Nyilvánvaló, hogy az említett alaptörvény farigcsálás, vagy amik az interjúban még előkerülnek a visszafelé való törvénykezés, vagy a bírósági ítélet felfüggesztése nem hogy nem elegáns, hanem ez egy alapvetően jogász irányultságú párttól nívótlanság. Az a szerencséjük, hogy a többség a baloldali elmélettel szemben tisztában van a régi bölcsességgel, ahol az erő, ott a törvény. Ez ugyan távol van az ideálistól, de működik és jobb tisztában lenni vele, mint délibábot kergetni.
A magyar emberek egyetlen valódi ellensúlyt ismernek el, mégpedig saját magukat. Elvárják, hogy a mindenkori vezetés figyelembe vegye őket. Nem az objektív sajtó az álmuk, hanem a saját hangjuk hallatásának lehetősége. Ezért is nagy az érzékenység az amerikai internetes multik moderálási módszereit illetően és érdektelenek a sajtó belviszályait iránt.
Meg lehet próbálni a népi bölcsességgel szemben politizálni, meg bezzeg Európával példálózni, de stabil sikert nem fog hozni.
