Sajnos a legtöbb képen a keleti hunokat valamiféle protomongol előembernek ábrázolják, ez az egyik kivétel. Külön bónusz jár a tollas süvegért és a kacagányért az alkotónak.

 A Fudan egyetem ugyan az egyik kivételesen jó dolog lenne Kínától, de a magyar társadalom elsöprő többséggel utasítja el. Ennek oka a nagyon erős bizalmatlanság Kínával szemben. Itt jön elő a társadalmak tudatalatti kollektív emlékezetének teóriája a részemről. Mert ez a bizalmatlanság nem lehet ilyen szintű csak a globalista sajtó révén, vagy a Mao féle kínai kommunizmus emlékezetéből. Ez az elutasítottság annál jóval masszívabb. 

 A magyarok szinte mindenkivel találkoztak a Földön a vándorlásaik során, így lettünk legendák Ázsiában, de még az őslakos amerikaiak körében is.  Nos, Kína az egyik fájó pont a hunok történelmében. Három évszázadon keresztül éltek a keleti, azaz ottani kiejtéssel hsziungnu hunok Kína fölött északon. A hadművészetük, szervezettségük és a Góbi sivatag tökéletes védelmet adott számukra, míg ők kontrollálni tudták a kínai fejedelemségeket.  Azonban a jó világnak csúnya vége lett. A kínaiak a nem annyira harcias, inkább kereskedő déli hunokat magukhoz csábították. Ez lett a hun uralom kezdetének a vége. A hunoktól megszerzett tudást felhasználva korszerűsítették a hadsereget és a logisztikát, Kína északi területei egyre nagyobb befolyást szereztek a déliek felett, így egyre erősebbek is lettek. Végül kihasználva a hunok közötti ellentéteket, diplomáciailag elszigetelték őket, majd először északabbra szorították, végül elűzték őket. Egy részük északabbra vonult, ők az ujgurok, mások Indiában alapítottak új birodalmat. 

 A Kínai fenyegetések közül az egyik a nagy létszámuk. A másik az egészen egyedi kultúra, mely nagyon erős asszimilációs képességgel rendelkezik. Félelmetes, hogy az ott tanuló, vagy dolgozó nyugatiakat is képes magába szippantani. A harmadik, hogy hozzászoktak a kegyetlen elnyomáshoz és kizsákmányoláshoz, így a kínai vezetés számára nem okoz gondot, ha az egyik területet felfejlesztik a többi kárára, semmilyen felelősségük nincsen az ott élők felé emiatt. A negyedik, az iskolázottság. Ez egész Ázsiában elterjedt ősi hagyomány. Japánban, Koreában is az első kérdés, melyik egyetemen végeztél. Ez többet jelent, mint a bömös terepjáró, vagy a sport merdzsó, vagy az arany Rolex és a fuxos aranylánc. Ötödik a hosszú távra gondolkozás. A vezetőt eleve tíz évre választják, ezt most ráadásul még önhatalmúlag meg is toldotta Micimackó. Ezeken kívül is van még fenyegetés, de talán ezek a legfontosabbak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kínaiak sok mindennel hitegetnek, sokat kérnek előre és gyakran nem adnak érte semmit.

 Azért itt leszögezem, számunkra nem Kína a legnagyobb fenyegetés. A multik, főleg az amerikaiak, melyek a nyugati demokráciát fenyegetik belülről és a határainknál ugrásra készen álló muzulmánok. Egyértelmű, hogy ezek jelenleg veszélyesebbek számunkra, de a Kínaiak sem a barátaink. Voltaképpen nekik nincsenek barátaik. egyedül Pakisztán szövetséges, ők is csak India miatt.

 A Fudan finanszírozásának egyik futurisztikus ötlete lehet, hogy az oktatók és diákok, akiknek azért nyugati szinten is átlag fölött van mit a tejbe aprítaniuk, egy kedvezményes kártyával vásárolhatnának, utazhatnának az országban és az ebből befolyó bevételekből lehetne törlesztenie az egyetemi alapítványnak az építés költségeit. Ezzel egyértelműen kivédve az látszólag a Magyar Államot terhelő hitelt érő - amúgy fals - bírálatokat. Másrészt egy jó konstrukcióval számukra kedvező módon, számunkra meg jó bevételt hozva, bejárhatnák az egész országot, hogy ne csak egy belvárosi részen éljenek, hanem megismerjék a teljes Magyarországot. Így később nem csak Budapestben gondolkodhatnának.