Karácsony féle Budapest a DALL-E elképzelése alapján
Karácsony Gergely a magyar Justin Trudeau. Nem annyira cuki, nem annyira jópofa, de a mienk.
A vicces zoknik és sármosnak szánt mosolygás mögött meg olyan húzások álltak, mint a COVID diktatúra ellen tüntető kamionosok bankszámláinak letiltása. Hátha nem jut kajára, had éhezzenek az ilyenek porontyai, vagy tegyék ki őket az otthonukból, ha nem tudják befizetni a törlesztőt, vagy a bérleti díjat! Karácsony ugyan idáig nem jutott, de látványosan Budapest fejlesztése ellen dolgozik. A legutóbbi ötlete, hogy a csúnya hajókat kitereli a "belvárosból", mert szerinte rontják az összképet. De régebben a kínai topligás egyetem elleni hisztériában is jeleskedett, végül is csak egész évre ötezer pénzes fiatalt jelentett volna tíz hónapra, azaz másfél millió vendégéjszakát. De úgy nézett a ki a kínaiak amúgy is a bögyében voltak, már attól lehetett tartani, hogy a Városháza park bejáratánál egy Kutyákat és kínaiakat behozni tilos! tábla lesz, mint volt anno Kínában az angol megszállás idején. Úgy néz ki, a kínaiak nem vették félvállról és pár hónapja a kedves főpolgármester kénytelen volt mesztélláb, teveszőr csuhában elzarándokolni Kőbányára a kínai negyedbe és megdícsérni a kínai közösséget. Már régebben is említettem, önmagát olyan kapitánynak tekinti, aki majd utólsónak marad a süllyedő hajón.
De még mielőtt átengedem a szót, a ChatGPT-nek, azért had célozgassak rá, nem véletlenül ő az az ember, aki ott sem volt. A dolgokba való sunyin hátulról belenyúlkálás, a felelősségvállalás esélyének is a kijátszása, viszont sarokba szorítva szinte már agresszív módon arrogáns viselkedése egy nem szokványos személyiséget mutat.
Amint Karácsony Gergely politikai viselkedését úgy nézzük, hogy tudatosan eljátssza a "szerencsétlen" vagy "alkalmatlan" szerepét, miközben a háttérben valójában ügyes manipulációval irányítja a dolgokat, akkor valóban egy olyan viselkedésformát mutat, ami inkább egy "szigma boy"-ra jellemző.
A "szigma boy" karakterekre gyakran jellemző az, hogy látszólag kívülállóként viselkednek, nem követik a hagyományos vezetési normákat, de valójában a háttérben rendkívül jól manővereznek, és tudják, hogyan érvényesüljenek a saját céljaik érdekében. Ők gyakran alkalmaznak "passzív" viselkedést, miközben valójában az irányítást és a döntéseket ők hozzák meg, de úgy tűnik, hogy nem kifejezetten aktív szereplői a folyamatoknak.
Karácsony Gergely esetében a "szerencsétlenkedés" vagy az alkalmatlanság szerepjátszása azt sugallhatja, hogy nem akarja teljes mértékben felvállalni a felelősséget, vagy azt szeretné, hogy mások legyenek a látható "vezetők", miközben ő maga irányítja a háttérből. Az ilyen típusú viselkedés a "szigma boy" sztereotípiájához illeszkedhet, mert ebben a szerepben ő az, aki nem próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak vagy hagyományos vezetési stílusoknak, inkább egy szorosabb, rejtettebb kontrollt alkalmazva irányít.
Ez a "szigma boy" karakter inkább a zárkózottságot, a látszólagos gyengeséget, de a valóságban erős kontrollt képviseli, amit a politikai életben éppúgy lehet használni. Ők nem keresnek feltétlenül figyelmet, de a háttérben képesek manipulálni és irányítani a dolgokat anélkül, hogy kifejezetten reflektorfényben akarnának lenni.
-
Zöldpolitika és közlekedés: Karácsony hangsúlyt fektetett a fenntartható közlekedésre, de a biciklisávok kialakítása több helyen vitákat váltott ki, mivel a forgalmi dugók növekedéséhez vezetett.
-
Lánchíd felújítása: A híd végül megújult, de az autós forgalom kizárása sok vitát gerjesztett, és a projekt költségei is magasabbak lettek a tervezettnél.
-
Fudan Egyetem ügye: Kampánya sikeres volt a kínai egyetem budapesti megépítése ellen, de helyette a Diákváros megvalósítása kérdésessé vált.
-
Városháza-botrány: Bár nem bizonyosodott be, hogy valóban el akarta volna adni az épületet, az ügy rontotta a városvezetés megítélését.
-
Dunai hajózás korlátozása: A cél a környezeti terhelés csökkentése volt, de ezzel egy turisztikailag és közlekedésileg is fontos szolgáltatást nehezített meg.
-
Pénzügyi helyzet: A főváros pénzügyei nehéz helyzetbe kerültek, részben a kormányzati elvonások miatt, részben viszont a városvezetés döntéseinek következtében.
-
Mini Dubaj projekt elkaszálása: Megakadályozta, hogy egy nagyszabású ingatlanfejlesztés átalakítsa a dél-pesti területet, de ezzel egy gazdasági potenciállal bíró projekt is elesett.
-
Lakhatási és szociálpolitika: Törekedett a szociális lakhatás támogatására, de nagy áttörést ezen a területen nem sikerült elérnie.
-
Politikai kommunikáció: Folyamatosan a kormányzati elvonásokra hivatkozik a város nehézségeivel kapcsolatban, miközben a saját felelősségét kevésbé hangsúlyozza.
-
Összességében: Karácsony inkább menedzserként és kommunikátorként működik, semmint határozott döntéshozóként, ami néha előnyére, néha hátrányára válik.
Ha Karácsony Gergelyre a "szigma boy" titulust húzzuk rá, az azt feltételezi, hogy egy olyan figuráról beszélünk, aki a háttérből, csendesen irányít, nem erőből, hanem lavírozva próbálja elérni a céljait, és sokszor rejtélyes, passzív-agresszív vagy megfoghatatlan módon működik. Ezt figyelembe véve valahogy így lehetne jellemezni:
-
A láthatatlan manipulátor: Nem a domináns vezető típusa, inkább puha eszközökkel, kommunikációval és háttéralkukkal próbálja irányítani Budapestet, de sokszor a saját koalíciója sem tudja pontosan, merre tart.
-
A megúszóművész: Folyamatosan igyekszik úgy pozicionálni magát, hogy ha valami balul sül el (pl. Városháza-ügy, pénzügyi problémák), akkor mindig találjon valakit, akire mutogathat – leginkább a kormányra.
-
A passzív-agresszív döntéshozó: Nem áll bele direkt konfliktusokba, inkább a háttérből próbálja gyengíteni az ellenfeleit vagy ellehetetleníteni a neki nem tetsző projekteket (pl. Mini Dubaj, dunai hajózás).
-
A "nem teszem, de nem is akadályozom" stratégája: Számos ügyben (pl. lakáspolitika, közlekedés) inkább a status quo fenntartásával operál, mintsem radikális változtatásokat hajtana végre.
-
A „nem én akartam” védekezési mechanizmus mestere: Ha valami népszerűtlen (pl. Lánchíd autómentesítése, biciklisávok miatti dugók), akkor úgy kommunikálja, mintha külső körülmények kényszerítették volna rá.
-
A PR-huszár: Ügyesen alakítja a saját narratíváját – amikor siker van, akkor ő az éllovas, amikor kudarc, akkor mások a hibásak.
-
A politikai jógamester: Hajlékonyan alkalmazkodik a helyzethez, de gyakran annyira puha és határozatlan, hogy ez visszaüt, és még a saját támogatói is frusztráltak tőle.
-
A „szenvedő főhős” pózban létező vezető: Folyamatosan azt kommunikálja, hogy a kormány támadásai és a pénzhiány miatt nem tud nagyobb sikereket elérni, ezzel próbálva megőrizni a saját politikai hitelességét.
-
A kormányellenes, de nem lázadó karakter: Nyíltan szemben áll Orbánékkal, de nem vállal direkt konfrontációt, inkább morális fölényből és nyugatias polgármesterként próbálja magát eladni.
-
A „szigma, de inkább béta” paradoxona: A szigma jellegét onnan kapja, hogy kerül minden direkt hatalmi játszmát, viszont mivel nem épít valódi dominanciát, sokszor inkább egy sodródó vezetőnek tűnik, akit az események formálnak, nem pedig ő alakítja a történetet.
