Ez nem egy kiadatlan Rejtő Jenő kalandregény felütő első sora, hanem az európai valóság.
Szevasztok europírok! Mit szólnátok a kontinens közepén egy jó nagy csetepatéhoz? Egymillió ember fegyverben, jó sok halott, sebesült, menekültek százezrével... A hülyének is megéri! Jó, kell hozzá egy kis pénz, de azt is megoldjuk okosban!
De a legjobb, ha elfogynak az ukránok, akkor sem hagyjuk abba, hiszen erre valók a keletebbi Uniós tagok, nemdebár? Akkor már tízszer nagyobb is lehet a hepaj, nagyobb frontvonal, több feláldozható keleti barbár. Egyszerre szabadulunk meg az okvetlenkedő blokkos csürhétől és csináljuk ki az oroszokat.
A kedves olvasó nyilván arra gondol, hogy ez egy mekkora marhaság, nincs a világon olyan hely, ahol egy hasonlóra igent mondanának. A valóságban azonban van, hiszen az EU lakossága újraszavazta azokat, akik ezt elkezdték. Tehát még öt év mehet szerintük ebben a stílusban. Mifelénk már évekkel ezelőtt is az a mondás járta, hogy a nyugat beleőrült a jólétbe. Úgy néz ki, hogy amíg tart az édes élet, nem is akarnak észhez térni.
Egyrészt reméljük, hogy Putyinnak több esze van, mint amit nyugaton lehet találni és legkésőbb Novoroszija elfoglalása után véget vet a háborúnak. Akár elfogyott az utolsó ukrán, akár nem. Másrészt, a mikor a nyugati ember már a saját megélhetésén érzi, hogy talán mégsem jó irányban mennek a dolgok, akkor talál olyanokat akik a normalitást hajlandóak képviselni. A háború árnyéka egyre borúsabban vetül az európai gazdaságra.
Engedjenek meg egy közbevetést! Az itteni délibábos elképzelések ellenére a nyugati élet már messze nem olyan fényes, mint az mondjuk húsz évvel ezelőtt volt. A kint élőket is tájékoztatni kell a hazai lehetőségekről, mert a bérek és a megélhetési költségek között megmaradó összeg már nem mindig ér annyit, hogy külhonban keljen miatta élni. Egyrészt a rezsi kezd elszállni, másrészt a sokszor feketéző ukrán menekültek nyomják le a béreket, harmadrészt a német ipar pánikszerű menekülése rengeteg munkahely elvesztését jelenti.
Nem csak gazdasági számítás ez. Hanem döntés arról, hogy mit jelent ma „európainak” lenni — és hogy hova érdemes tartozni. Nem kell holnap hazaköltözni. De lehet, hogy ideje újra ránézni az itthoni mérlegre. Csak a rend kedvéért.
Nem bízhatunk azonban csak a nyugat észhez térésében, vagy Putyin remélt mértékletességében. A háború mögött álló dúsgazdag vénemberek a brüsszeli vezetésen keresztül mindent meg fognak tenni, hogy a konfliktus egész Európa kimerüléséig tartson. Ukrajna feláldozása csak az első lépés, ne higgyük, hogy ezzel elengedik a jól tejelő háborús koncot! A nagyobb profithoz nagyobb háború kell, ahhoz pedig mi is kellünk. Kell a hosszú frontvonal a sarkkörtől a Fekete-tengerig!
