Az EU vezetés, amint telóról menedzseli a háborút

1. A „háború menedzselése” mint EU-s küldetés

Amikor 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, az EU történelmi kihívás elé került. A brüsszeli retorika hamar egy új fogalmat emelt zászlóra: a háború „menedzselését”. Ez a gyakorlatban négy pillérre épült:

1. Szankciós politika – az orosz gazdaság elszigetelése és gyengítése.

2. Fegyver- és pénzügyi támogatás – Ukrajna harcképességének fenntartása.

3. Diplomáciai nyomásgyakorlás – Moszkva nemzetközi elszigetelése.

4. Humanitárius segítség – több millió menekült befogadása.

Ezzel az EU lényegében vállalta a stratégiai felelősséget is: az eredménynek kedvezőnek kell lennie Ukrajna számára. A háború azonban nem a tervek szerint alakult.

2. Miért bukott el a stratégia?

Három fő tényező gyengítette le az EU-s háborús menedzsmentet:

• Katonai realitások: Oroszország nem omlott össze, hanem átállt hadiipari gazdaságra és új fronttaktikákat dolgozott ki.

• Politikai realitások: a nyugati közvélemény — főleg Nyugat-Európában — kifáradt, a háborús lelkesedést felváltotta az infláció miatti elégedetlenség.

• Ipari realitások: az európai hadiipar nem tudja a keleti frontra küldött fegyverek pótlását olyan ütemben biztosítani, ahogy azok fogynak.

A következmény: a háború irányítása fokozatosan kicsúszott az EU kezéből, és Washington kezébe került.

3. Az alku lehetséges tartalma

A Trump–Putyin-megbeszélések egyik fő pontja állítólag négy megye átengedése: Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon.
Cserébe Odessza Ukrajnánál maradna, így elkerülhető lenne az orosz–román közvetlen határ.

Ez a kompromisszum papíron lezárná a háborút, de valójában fagyasztott konfliktust hozna létre. Oroszország nyereséget könyvelhetne el, Ukrajna pedig területi veszteséget szenvedne el, amit nehéz lesz politikailag elfogadtatni.

4. Ukrajna belpolitikai robbanásveszélye

Egy ilyen alku belpolitikai földrengést idézne elő Kijevben:

• Zelenszkij kormányának bukása szinte elkerülhetetlen lenne, mivel a közvélemény árulásként értékelné a területi engedményt.

• Az Azov és más radikális félkatonai csoportok nemcsak katonailag erősek, hanem politikailag is befolyásosak — képesek lennének akár a kormány ellen fordulni.

• Fennáll a veszélye annak, hogy kétfrontos harc alakul ki: kormányellenes lázadás és oroszellenes harc párhuzamosan.

A nyugati fővárosok egyik legnagyobb félelme, hogy a háború után Ukrajna nem békés, stabil állammá, hanem fegyveres politikai csoportok versenyterévé válik.

5. Mit jelent ez az EU-nak?

Egy ilyen megállapodás több szinten is vereség az EU számára:

• Presztízsveszteség: kiderül, hogy az EU nem képes önállóan katonai-stratégiai vezető szerepet játszani, még saját kontinensén sem.

• Politikai következmény: erősödhet a kelet–nyugati törésvonal az EU-n belül, hiszen a frontvonalhoz közelebb eső országok (Lengyelország, Balti államok) bizalmatlanabbá válnak Brüsszellel szemben.

• Geopolitikai üzenet: Európa a jövőben is az USA katonai erejére szorul, ha komoly konfliktus bontakozik ki.

6. Zárszó – Tanulságok

A háború lezárása nem feltétlenül jelent békét. Egy fagyasztott konfliktus évekig, akár évtizedekig fenntarthatja a bizonytalanságot.

Az EU a „háború menedzselése” jelszóval indult bele a konfliktusba, de a gyakorlatban az USA-ra támaszkodott — és most az USA tárgyal Oroszországgal a békéről. Ez önmagában kijózanító tanulság arról, mennyire korlátozott az európai stratégiai autonómia.

A kérdés most már nem az, hogy vége lesz-e a háborúnak, hanem az, hogy ki írja alá a békét — és kinek az érdekei szerint?