Pálinkás József facebook bejegyzése: "Mindenben is “nagyhatalom” leszünk. Most éppen a mesterséges intelligencia (MI, AI in English) területén ígérik. Nem igazán tudok mit mondani erre. Vincent, aki nálam jobban ért az AI-hoz és humorosabb is elmondja. Hozzátenni csak annyit tudok, hogy a “kishatalmi”státuszhoz is szükség lenne arra, hogy ne üldözzék el a szakembereket, egy (jelenlegi) paksi blokknyi elektromos energiára (teljesítményre) és úgy egy milliárd eurónyi (400 milliárd forint) hardver-beruházásra."

Nemrégiben olvastam Pálinkás József bejegyzését, amely szerint Magyarország újra „mindenben is nagyhatalom” akar lenni, ezúttal a mesterséges intelligencia (MI) terén. A bejegyzésben szereplő Vincent blog pedig hozza a szokásos, ironikus hangnemet – ami amúgy önmagában érthető, hiszen sokaknak elege van a politikai szlogenekből. De van egy pont, ahol a cinizmus már veszélyesebb, mint az „üres nagyravágyás”: amikor lemondunk a jövőről csak azért, mert a jelen kicsinyesnek tűnik.

 Ez nem egy kiadatlan Rejtő Jenő kalandregény felütő első sora, hanem az európai valóság. 

 A testkultusz árnyékában – ikonok, idomok, ideálok

Az emberi test mindig is a művészet, a vallás, a politika és a vágyakozás fókuszában állt. De talán soha nem volt annyira állandó reflektorfényben, mint a modern tömegkultúra színpadán. A 20. és 21. század női ikonjai nem csupán tehetségük vagy karizmájuk révén váltak világhírűvé – testalkatuk, kisugárzásuk és a köréjük épített vizuális mitológia éppúgy hozzájárultak legendájukhoz.

Ez a válogatás húsz olyan nőt mutat be, akiket a világ minden táján gyakran emlegetnek „ikonikus testként”. A szépségideál azonban sosem statikus: ahogy változott a társadalom, úgy alakult át a női testhez fűződő viszony is. A homokóra-idomok után jöttek a szupermodellek karcsúsága, majd a 2000-es évek elején újraértelmeződött a dús idomok értéke – és közben megjelentek azok is, akik a testpozitivitás vagy a természetesség nevében írták át a szabályokat.

Ez a lista nem rangsor, nem ítélet és nem szabályzat. Inkább tükröt tart egy kultúrának, amely a női testet egyszerre ünnepli, formálja és keretek közé szorítja – és időnként képes abból kiszabadítani is.

Ahogy végignézzük a neveket, felismerhetjük: ezek az alakok nem csak testek. Ők stílusok, korszakok, és saját koruk hangjai – néha lázadók, néha példaképek, néha ikonok, akiket követnek… vagy vitatnak.

Időrendbe rendezve. Nagyjából.

 Kép: leonardo.ai

A Horthy-korszak és különösen Magyarország 2. világháborús szerepvállalása gyakran vált ki éles vitákat – hol jogos kritikákat, hol történelmi igazságtalanságokat. A közbeszédben gyakran hallani, hogy „Horthy mindent elrontott”, vagy hogy „rossz oldalra álltunk”, és ezért „büntetésből” járt Magyarországnak a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra. De ha kicsit tágabb kontextusban nézzük meg Európa országainak sorsát a két világháború között és után, egészen más kép is kirajzolódhat.

 Ahogy a viking hajó orra feltűnik a ködből, úgy bontakozik ki előttünk az a történelmi örökség is, amely évszázadok óta formálja a nyugati hatalmak viselkedését. A világ gyakran teszi fel a kérdést: miért épp a Nyugat tűnik a legagresszívabbnak, ha háborúról, terjeszkedésről vagy ideológiai nyomásgyakorlásról van szó? Válaszunk talán nem a 20. vagy 19. században keresendő, hanem sokkal mélyebben: a viking korban, majd a Frank Birodalom uralmi stratégiájában, és abban a mentális programban, amely a Nyugat gondolkodását ma is átjárja.

 Ő Karina, a Supernova című slágeréről ismert Aespa k-pop lánycsapat tagja. Talán nem mellesleg a legcsinosabb koreai énekesnők között szokták emlegetni. A következő képből lett a botrány:

 Nem elvárás a megfejtés. Tehát a közelgő elnökválasztáson az első helyen szereplő jelölt színe a kék, míg a második listás helyen a piros színt használó van. Bizony ezen a kabáton egy piros kettes van. A valószínűségszámítás szerint, hogy pont piros kettes legyen a kabáton éppen a választás előtt kevéssel, úgy egy a tízezerhez. A túl sok véletlen szépen összeadódott. 

 Amikor erre a média felkapta a vizet, akkor azonnal törölték a képet és elhatárolódtak még a gondolatától is, hogy ők politikai üzenetet akartak volna küldeni. Ez a fejlett nyugatos Korea. Bezzeg nálunk, a halódó keleten, egy hasonló számonkérésre válaszul a színpadon őrjöngve temetnék a demokráciát és lepleznék le a már tizenöt éve lopakodó diktatúrát.

Ők a BLACKPINK. A szép Jisoo, a pimasz Jennie, a kedves Rosé és a vagány Lisa.

 A név mely olyan, mint a Hellokitty. Mindenki hallott róla, de sokan mégsem ismerik őket. Négy lány, az új Spice Girls, csak éppen Koreából. Bombasztikus, agresszív zene, négy jó énekhang és négy csodaszép arc előadásában. A látvány mindenek felett. Felsőkategóriás ruhaszettek, modell megjelenés és tökéletes koreográfia. Ez a Blackpink, mely nemhogy elmúlna, nyolc év után is inkább egyre nagyobb teret nyer. Pillanatnyilag szólóban vezeti egyikük a k-pop slágerlistát, másikuk meg a top50-ben van, a többiek a nyugati slágerlistákon tanyáznak. Közösen is folyamatosan koncerteznek, mostanában nyugaton. És! Állítólag közeleg a visszatérés, ami az optimisták szerint egy újabb album lesz. 

 Megpróbálok utánajárni, mégis mi ez az őrület és miért?

Mi terheli ma a magyar gazdaságot – és mi lehet rá válasz?

A német tőke jelenléte évtizedek óta meghatározó Magyarországon. A közgazdasági realitás azonban nem lehet örökké egyirányú: ha a német állam az EU-s forrásokat visszatartja, azzal a magyar piacot veszi célba, miközben saját cégeinek itteni pozícióját évtizedek óta védi, sőt, közvetetten építi is.

 Budapest történelmet írt: először adott otthont a Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) európai csúcstalálkozója. A szimbolikus jelentőségű esemény túlmutat protokollon: Magyarország újra pozíciót épít a világpolitika térképén, méghozzá a saját szabályai szerint.

Brüsszel pedig közben... arcpirulva hallgat.