Centrum Wilson Kennan Institute, ahogyan azt a leonardo.ai elképzeli
Az index.hu-n megjelent egy cikk, melyben Michael Kimmage elemző, a washingtoni Wilson Központ Kennan Intézetének igazgatója által megálmodott valóság szerepel.
A módszer a szokásos, a saját álmokat és az ahhoz passzoló, vagy passzított adatokat leírva bizonygatják az igazukat. Konkrétan, hogy Oroszország tutira veszíteni fog.
A klímaváltozás korában a túlélés záloga nem az, hogy hogyan vezetjük el a vizet, hanem hogy hogyan tartjuk meg. Magyarországon is eljött az idő, hogy új alapokra helyezzük a vízgazdálkodást – különben kiszárad a termőföld, s vele a jövő.
A régi elit és az új techmilliárdosok között nemcsak generációs, hanem morális és gazdasági szakadék is húzódik. A háttérben a háború, az energia és a digitális jövő árnyképei.
Miért csesztetik az új techmilliárdosokat, miközben a régi vagyonok érinthetetlenek maradnak?
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a filmesek, újhullámos publicisták és akadémiai elemzők témája az új elit. A startup-világból, techszektorból felemelkedett vagyonos figurák gyakran válnak a társadalmi szatíra fő célpontjává. A kép, amit ezekről az emberekről rajzol a popkultúra: arrogáns, nárcisztikus, antiszociális figurák, akik Isten-komplexussal, AI-fejlesztésekkel és világmentő-komplexusokkal játszanak.
A történelemhez való viszony nemcsak múltidézés, hanem önazonosság kérdése is.
De mi van akkor, ha épp azok a tudósok, akiknek az igazság keresése lenne a dolguk, nem az igazságot, hanem egy szűk, ideológiailag kényelmes narratívát őriznek foggal-körömmel?
A nyugati narratívák szerint Ukrajna az áldozat, Oroszország az agresszor, a Nyugat pedig a segítő, bár kissé vonakodó lovag. De mi van, ha a történet nem ennyire fekete-fehér? Mi van, ha Ukrajna valójában nem csupán áldozat, hanem tudatosan feláldozott csali, amelynek szerepe, hogy az oroszokat közelebb vonja az EU-határokhoz, hogy aztán jöhessen a vészforgatókönyv?
Az arisztokratikus elit új hajnala
A liberalizmus eredetileg a szabadság, az egyenlőség és a polgári jogok eszméjéből nőtt ki, és a feudális arisztokrácia ellen vívott történelmi harcai révén vált a modern demokreciák alapjává. Mára azonban egy különös fordulatnak lehetünk tanúi: a szabadság neévben új elit formálódik, mely egyre kevésbé demokratikus eszközökkel gyakorol befolyást. A vagyon és a technológia koncentrációja révén kialakuló új "világbárók" nem öröklött címekkel, hanem globális tőkeerővel és adathatalommal alakítják át a közéletet – a háttérből. Úgy tűnik, a "többség diktatúrájától" való félelem jelszava mögött valójában egy új, kiváltságos kisebbség diktatúrája bújik meg.
Az alábbi tizenöt eset arra világíthat rá, amikor Vlagyimir Putyin – legalábbis megítélése szerint – bizalmat tanúsított a Nyugat demokratikus rendszerével, intézményeivel vagy együttműködési hajlandóságával szemben, míg maga a Nyugat vagy óvatosabb, vagy elutasítóbb volt.
A startupvilág tele van olyan hősökkel, akik „másképp látják a világot”. Néha ez forradalmat hoz – máskor viszont... csak egy jól hangzó hazugságot. Ez a lista azoknak az eseteknek állít emléket, ahol az ígéret nemhogy nem teljesült, de már az elején sem volt reális. Némelyik bukás inkább tanulságos, mások már egyenesen kriminalisztikai esetek.
Ahogyan a régi japán reklámok is különösek voltak, ugyanez megtalálható a keleti zenékben is. Nézzünk párat az elvontabbakból!
Egy rávezető kedves vietnámi zene, hogy gyanútlanul haladjon tovább a kedves olvasó! Persze a refrénhez dukál divatos koreográfia.
Ahogyan a leonardo.ai elképzeli a nyugatról támogatott fiatal influenszer jelöltet
Az utóbbi hónapok egyik legfeltűnőbb fejleménye a magyar politikai térképen nem hangos, nem látványos – és talán épp ezért aggasztóbb is: a baloldali pártok sorra visszalépnek, szerepüket minimalizálják, vagy teljesen eltűnnek a közéletből. Néhányuk nyíltan Magyar Péter mellé állt, mások egyszerűen csak elnémultak – mintha előre megírt forgatókönyv szerint cselekednének.