Mi a baj a menekültekkel?

Röviden: semmi.

Hosszabban: sok minden.

Az ellentmondás oka, mindössze a helyszín. 

A közel-keleten semmi gond nincsen velük. Itt Európában viszont a jelenlétük komoly problémákat vet fel. Nézzük ennek okait!

Alapvetően a menekülteknek ide beilleszkedni legalább annyira nehéz, mint nekünk beilleszkedni a közel-keleten.

Más nyelv.  Megtanulható, de tökéletes nem lesz.

Más a kinézet. Ez nem is fog változni.

Más a vallás. Ezen nem akar szinte senki sem változtatni.

Mások a szokások. Ez tanult dolog, lehetséges s megváltoztatása.

Más a társadalom felépítése. Ebbe reménytelen beletanulni, vagy beilleszkedni teljesen.

 A felsorolásból is látszik, még ha akar valaki, akkor is lehetetlen nagymértékben beilleszkedni egy teljesen eltérő társadalomba, Aki meg nem is akar, sőt kimondottan lenézi ahova került, azzal meg csak a gond lesz, már rövidebb távon is.  

 Minden negatívum ellenére lehetséges egyesek számára a beilleszkedés, ha meg van rá a szándék és megfelelően rugalmas a hozzáállás.  Optimistán legyen ez egy százalék, azaz százból egy képes lehet rá. (Gondoljunk bele, százezer magyarból hány tudna beilleszkedni Japánban, ahol világi, nyugatias társadalom van! Érdemes utána nézni blogokon, ahol ott élők írnak a tapasztalataikról! Amint ez meg van, abba gondoljunk bele, a teljesen eltérő közel-keleti vallási társadalomba még kevesebbnek sikerülne!)

 Ott tartottam, hogy jó ha minden századiknak sikerülhet a beilleszkedés. Akkor ez összesen 210.000 szírt jelent. De ez már a teljes népességből van számolva, mert a nyolcmillió menekült szírre ez csak 80.000 embert jelent. Ehhez képest ennek már most többszöröse van Európában. Most naponta négyezren érkeznek Németországba, igaz nem tudjuk közülük mennyi jön Szíriából. Azaz a jövő évben akár másfél millióan érkezhetnek. Ennyi ember már összesen nincsen a közel-keleten, aki képes lenne úgy beilleszkedni, úgy élni Európában, mint egy európai. (Ismétlem magamat, nekünk európaiaknak sem sikerülne ugyanezen elvárásoknak megfelelni a közel-keleten)

 Nézzük meg a menekültekkel kapcsolatos speciális problémákat!

 Rengetegen érkeznek papírok nélkül. Olyanokat engedünk be naponta, akiknek még a nevét sem tudjuk. Bemondásra állítanak ki nekik igazolványt. Lehet, hogy a mostani egy különleges helyzet, de nem jó precedenst teremteni, hogy nem európaiaknak nagyobbak a lehetőségeik. Én ma, ha bemennék a rendőrségre hogy nincsenek papírjaim, lakásom, rokonom, munkahelyem és sehogyan sem tudom bizonyítani ki vagyok, elég nagy bajban lennének a szervek és biztosan nem adnának szívesen okmányokat, nem hogy percek alatt, de bizonyosan legalább napokig eltartana az ügymenet. (Szíriában a harcok nyomán tízezrével kerülnek utcára hivatalokból kitöltetlen okmányok, ez még nehezebbé teszi a személyek azonosítását.)

 Ezek az emberek biztonságos országokon át érkeznek. A dánok nem olyan régen jöttek rá, hogy aki évekig el volt Törökországban, annak nem sok oka lehet arra, hogy most onnan idemeneküljön. Ezek az emberek négy-öt határon át jöttek illegálisan, készen arra, akár a hatóságok ellen is harcoljanak. Hogy nem a biztonságról van az esetükben szó, azt mutatja az a tragikomikus helyzet, mikor az EU tag Görögországból törnek át az egyáltalán nem EU-s Macedóniába, miközben elég egyértelmű, mi menekültként melyiket választanánk szívesebben.

 Olyan országokból jönnek, ahol az élet természetes velejárója a fegyveres harc, vallási okokból és/vagy  diktatúráért. Olyan országokból jönnek, ahol bármi okot adhat egy ember megölésére. Más vallás, más nyelv, más ruházat, más politikai meggyőződés már bőségesen elégséges indíték.

 Olyan országokból jönnek, ahol a demokráciáról, a liberalizmusról annyit tudnak, hogy az nem jó, mert nincsen megírva a szent könyvükben. Nem is hallani a demokráciáért harcolókról, csakis valamilyen vallási alapú fegyveres szervezetekről, vagy a diktátor csapatairól  jönnek a hírek, azaz nem is akar számottevő mennyiségű ember demokráciát. Feltételezhető, ha ott nem akarnak demokráciát, akkor itt sem akarnak.

 Pontosan ez a legfőbb probléma velük, hogy a befogadó országokban sem a nacionalizmust, sem a liberalizmust nem erősítik. Márpedig ez minden nyugati ország alapja. Az országokra azért van szükség, hogy a lakói egymást tudják védelmezni. A nyelv, a szokások, a kultúra mind olyan dolog, melyet sehol másutt nem lehet ugyanúgy megtalálni. Ha elvész, nincsen senki aki pótolni tudja és az egész emberiség veszít vele. (Pontosan emiatt nem tartom jó ötletnek az emberiség uniformizálását, még a demokrácia nevében sem.)   Az országok alapértékeinek nagymértékű meggyengítése védtelenné teszi őket, ami a pusztulásukat megkönnyíti és elvesznek a fentebb felsoroltak. Bele kell törődnie mindenkinek, nincsen "világfalu" és soha nem is lesz, legalábbis az elképzelés az emberiség eddigi minimum hat évezredes teljesítményét nullázná le.

 Még megemlítem, hogy végig a beilleszkedésről írtam, pedig a menekültek egy szóval sem mondták, hogy ők be akarnak illeszkedni. Sőt, egy menekültnek, ha van lehetősége a hazatérésre, akkor nem is kell beilleszkednie. (Sajnos '56 után nem volt lehetőség a hazatérésre.)

 Arról, hogy az iszlám mint politikai ideológia miért lehet problémás Európában, vagy miért lett a menekültekből itt válság, a következő bejegyzésekben lesz szó.

 A blog ezen bejegyzése arra próbált rávilágítani, hogy a menekültek segítése itt Európában sokkal nehezebb, sokkal több erőforrást igényel, mintha keleten, hazájuk közelébe érkezne számukra segítség.