A katolicizmus bukásának éppen a létrejötte ásta meg a sírját. Az üldöztetések hosszú ideje után a keresztények végre megkapták a szabad vallásgyakorlás jogát és Jézus friss szemléletével legyőzte a régi vallásokat. Ez után jött el az idő, hogy a birodalom államválásává válva kényelmes és befolyásos helyzetbe kerüljenek. Ez az az aranykor, amit a katolikus pápák visszasírnak.

 Olyan hatalomra tettek szert, mely egyedüliként átvészelte a népvándorlások pusztító hullámait és előnybe helyezte a rá támaszkodó új, feudális országokat, ezzel nem mellesleg kiszolgáltatottá is váltak ezek az új államok a katolikus egyházzal szemben. Ez az a hatalom mely után áhítoznak a befolyásos püspökök. És pontosan ez az a hatalom, mely egyáltalán nem felel meg Jézus eszméjének. Ugye, ha Jézust követik, akkor a reformációnak nem lett volna alapja, nem mehetett volna végbe. De jött a reformáció, mely Jézus eszméje felé irányította ismét a keresztényeket. Mikor a katolikus uralom szellemisége meggyengült, az maga után vonta a világi hatalom gyengülését is.

 A katolicizmus nagy vereségét és egyben megmenekülését is hozták a polgári forradalmak, melyek legyőzték a feudális rendet, ezzel egyidejűleg szorítva ki a Katolikus Egyházat a világi hatalomból, de éppen ez tette feleslegessé a teljes megsemmisítését. Másrészt a polgári forradalom megoldotta a valláskérdést is, liberális módon szabadságot adva nekik.

 A világi és szellemi hatalomból való kiszorulás volt az, melyet a mai napig nem tudott megemészteni a katolicizmus. Ez az oka annak, hogy oly lelkesen szalad a diktatórikus gazdához, ha az kézből kívánja etetni őket és ezért cserébe csak a hatalmának elfogadását kell hirdetni. Mivel ilyen kedves gazdát a liberális Európában egyre kevésbé találnak maguknak és szellemiségük teljesen idegen a mai demokratikus világban, valódi híveknek megmaradnak számukra Afrika részben babonás keresztényei és a latin országok szegény tömegei.

 A katolicizmusnak, csakúgy, mint az iszlámnak el kellene fogadnia, hogy törvény szerint egy szinten vannak az UFO hívőkkel, a Nagy Spagettiszörny követőivel, vagy akár a sátánistákkal. Úgy néz ki, most jött el a vég számukra, legalábbis a valaha császárok mellett levő, majd királyokat irányító egykor oly hatalmas és erős szervezet, ma muzulmánok lábát mossa és ultraliberális támogatással New Age irányvonalat követ. Persze ez utóbbival is le vannak maradva vagy ötven évvel.

 De még emellett is a fogamzásgátlás ellenzői maradtak és van még bőven idejétmúlt dogmájuk, mely a most magukra öltött hippiköntössel éles ellentétben van. Kérdéses, hogy mennyien hiszik még el, hogy ennek bármi köze van Jézushoz? Feltűnően nem csinálnak semmi érdemlegeset és az édeskevés, hogy néha bedobják Jézus nevét, vagy a szeretet, megbocsátás, stb. fogalmát. Ez ugyanolyan pótcselekvés, mint mikor a hazai semmittevő liberálisok a szavak szintjén évente kétszer kijátsszák a buzikedvelő és a zsidómentő kártyát.

 Könnyen lehetséges, hogy a Vatikán migránskérdésben mutatott hozzáállása visszaüt és ehhez nem is kell semmi különösnek történnie, bőven elegendő, ha a muzulmánok hozzák a közel-keleten már megszokott formájukat. Bizonyos, hogy ezt sok hívő nem fogja megbocsájtani, mert bármennyire is szép dolog a megbocsátás, a Jézus szellemiségére felépített Európa veszélybe sodrása nehezen, vagy egyáltalán nem lesz bocsánatos bűn.

 Egy kis utóirat, mivel többször is kritizálták a bejegyzést a kommentekben olyanok, akiknek saját elmondásuk szerint is segítségre van szükségük a katolicizmus és a kereszténység mibenlétének megértéséhez. Azért ezt a tudatlanságot nyugaton, mint erény hangoztatni és erről az alapról kritizálni, vagy inkább beszólogatni konkrétumok nélkül, az számomra a nullával egyenlő. Ezért nem is válaszoltam rájuk. Arra azért büszke vagyok, hogy más blogbejegyzésekkel ellentétben a blogomon a kommentszekcióban értelmes vitákat folynak és nem mennek el a személyeskedés irányába.