Ez a  zászló lengett az 1956-os melbourne-i olimpián az olimpiai faluban

 Az van meg az emberekben itthon, de külföldön is, hogy a magyarok csak lázonganak, de nem érnek el semmit. Csakhogy ez nem igaz! Egyrészt morálisan szemben áll azzal, hogy ha valaki lehajtott fejjel elfogadja az elnyomást és nem áll ki magáért, akkor még ha később fel is szabadul, akkor sem fog tudni úgy élni a lehetőséggel, mint azok akik legalább egy elérhető minimumot megköveteltek maguknak. Másrészt ahogyan minden árból lehet alkudni, úgy minden elnyomással szemben eredményeket lehet elérni. Csak tudni kell hogyan.

 Ha ésszel nem lehet már mit tenni, mert az elnyomó csak az erőből ért, akkor erőt kell alkalmazni. Hogy egy elnyomó ellen szinte lehetetlen erőből elérni valami? Ez a tévedés a cél meghatározásából ered. Természetszerűen nem lehet elvárni, hogy az elnyomó hagyjon fel az elnyomással, esetleg nem is lehet legyőzni, de kompromisszumra lehet kényszeríteni. Csak akkora ellenállást kell felmutatni, ami mellett számára a kompromisszum előnyösebb lesz, mint a várható, vagy elszenvedett veszteségek. Például az egyik ilyen kompromisszum volt az önálló erdélyi fejedelemség elismerése a török által. Hogy adót kellett fizetniük a szultánnak? Nos, a Habsburgok is ugyanúgy megfizették.

 Következő, immár forradalmi példa a Rákóczi-szabadságharc. Ez ugye elbukott. Gondoljuk mi. Pedig az eredendő célt, hogy a magyarságot a magyar nemesek képviselhessék és ne cseréljék le őket idegenekre, akikkel az önállóságunkat is elveszítettük volna, ezt a célt sikerült elérni. Most erről többet nem írok, mert megnézve a wikipediát, nem meglepő módon pontosan ugyanez áll benne részletesebben.

 A másik a '48-as szabadságharc és forradalom. Sokan úgy vélik, hogy ennek a célja az önálló Magyarország megteremtése volt. Csakhogy az osztrák fennhatóság alatt akkor is létezett Magyarország, tehát ezért nem kellett harcolni. A forradalom célja a polgári átmenet kikényszerítése, mert a bécsi udvar ezt kérésre nem adta meg. Megjegyzem, a polgári átmenet nem egyenlő a császár és király elűzésével, erre példa Spanyolország, Anglia, Dánia, Japán, vagy éppen Kína és Oroszország. Amúgy ez egy olyan szabadságharc volt, amiben a magyarok nyílt csatákban legyőzték  a bécsi udvar csapatait, háromszor űztek ki őket az országból és csak az orosz beavatkozás miatt veszítettünk. Ezt jelképezendő, a magyarok az orosz csapatok előtt tették le a fegyvert. Valamint ez tény volt az oka az osztrákok kivégzési hullámának, hiszen féltek a magyaroktól, akik erősebbnek bizonyultak náluk. Az igaz, hogy a következő évtizedben a magyarok mellőzésével próbáltak uralkodni, de ez huzamosabb ideig nem volt tartható és az első külső fenyegetés hatására kiegyezésre kényszerültek, azaz a polgári állam létrejöttéhez szükséges követeléseket teljesítették.

 Eljutottunk ünnepnapi témánkhoz, az '56-os forradalomhoz. Ugye ezt is leverték, elbukott, 200.000 magyar ment külföldre stb. Viszont, ha megnézzük, hogy mi ellen tört ki, akkor már más a kép. Sztálin halála után három évvel Rákosi még mindig sztalinista rémuralom alatt tartotta sz országot. Fekete autó, kínzások, munkatábor, ahogyan azt a nagy tanítómestertől elleste. Ez volt az a világ, amit a forradalom elsöpört és nem jött vissza többet. Rákosi ezután élete végéig a Szovjetunió baráti vendégszeretetét élvezte, de még pártját, az MDP-t és a párt öklét, az ÁVH-t is feloszlatták. Kádár tanulva a történtekből mindig is figyelembe vette a magyarok minimális elvárásait, elejét véve a hatalmát veszélyeztető megmozdulásoknak, így lett Magyarország a szocialista tábor legvidámabb barakkja. A többi szocialista ország nem járt még így sem, a románok megkapták Ceaușescut, a németek Honeckert, a lengyelek meg Jaruzelskit. Az már viszont tragédia, hogy Kádár véres tisztogatása után a nép megfosztva vezetőitől kénytelen volt beleilleszkedni a szocialista kispolgári világba és azóta az erőszak minden formájától retteg, ebbe beleértve az ország szabadságáért való kiállást is.