fotó:csepel.info

 Már a Jobbik bedurcizása után látszott, nem lesz itt ellenzéki győzelem. Egy esély még lett volna, ha harminc körzetet tudnak hozni visszalépésekkel és mozgósítással listán fölényesen győznek. Az előbbihez viszont a DK és az MSZP jelölteknek kellett volna maguktól visszalépni a Jobbik javára.

Nos ezek a visszalépések még a fővárosban sem nagyon mentek könnyen, még a liberálisok javára sem. A tuti verhető Rezsiszilárdos Csepelen az utolsó hétig ment a kavarás. Senki nem gondolhatta, hogy a demokrácia megmentésének mikéntjén megy a vita, annál inkább a ki nyerhet többet kérdésben ment a marakodás.

 Már a demokratikus ellenzék mint egységes egész létezése megkérdőjelezhető. Gyurcsány Ferenc zombi ésszel megáldott szektája, avagy a szocialistákra szavazók valóban a demokráciát képviselnék? És ezek a kérdések nem csak bennem, hanem a liberálisokban is felmerültek és választ nem kaptak rá. Ezek után hogyan szavazhattak volna nyugodt szívvel a posztkádári csapatokra? Igen, sokan leszavaztak rájuk Fidesz-ellenességből, ugye befogott orral, eltartott kisújjal. De legalább ennyien tartottak ki a saját pártjuk egyéni jelöltje mellett. Mások pedig az ellenzéki kuszaságot látva inkább el sem mentek, mert balra nem akartak, másra meg nem látták értelmét a voksolásnak.

 A fentiek oka, hogy az LMP már eleve rétegpártnak állította be magát és most ütött vissza, hogy a Jobbikkal nem foghattak össze. Így maradtak nekik a szocialisták, akikkel összefogni az eddigi munkásságuk tükrében nem hiba, hanem bűn. Ezt pontosan látta Schiffer és azt is, hogy a visszalépések őket jobban gyengítik, mint az MSZP-t.

 A végére maradt a Jobbik, mely két éve csinált egy nagy köpönyegfordítást. Egyrészt kényszerből, mert a Fidesz rendre magáévá tette az elképzeléseiket, másrészt Simicska terve miatt. Egy a Fidesztől balra-középre navigált Jobbik a baloldallal és akár a Fidesszel is koalícióra léphet szükség szerint, azaz megkerülhetetlen lesz. Ez az áthelyezés ugyan megtörtént, de túl korán jött hozzá a választás. A régebbi szavazók közül veszítettek, az újak pedig éppencsak pótolták őket. Valamit azért jól csináltak, mert számomra ismeretlen csatornákon keresztül elhitették a szimpatizánsokkal, hogy velük lehetséges a rendszerváltás.

 Összefoglalva, Gyurcsány, a semmit nem képviselő MSZP, a meghasonlott Jobbik és a rétegpárt LMP lettek volna a kormányképes alternatíva. Azt se felejtsük el, hogy pont a liberálisok a rájuk jellemző visszafogottsággal kezdték el sarazni egymást pont a kampány végén és minden sárgolyó jó helyre ment. Ráadásnak a kampányban összefogásra képtelen pártoktól kellett volna várni kormányalakítást, feltehetőleg minimális győzelmük esetén.  Ezek fényében a választóknak olyan sok választása nem volt. Az ellenzékre csakis valamilyen jogos sérelem, vagy személyes ellenszenv, avagy a globális média folyamatos hergelő kampánya miatt szavaztak. Ezek hiányában nem volt más választás, mint a Fidesz.