Egy hozzászólás szerint a kettejük között a különbség, hogy Szálasi sajnálja...  A poénnal ellentétben én nem vagyok annyira biztos Szálasi ilyetén gondolataiban. A kép külön érdekessége, hogy nem sokkal a kivégzése előtt készült, mármint Szálasi kivégzése előtt, a pontosítás kedvéért. A közzétételből következő balhé groteszk volta egyértelművé vált, mikor kiderült, ezzel a Fidesz szavazóinak akartak görbe tükröt állítani baloldaliak. De az őrület azzal vált teljessé, mikor egy a képpel foglalkozó baloldali blog mi másra is biztatta volna Karácsony Gergelyt, mint kitartásra! Éljen Karácsony!

  Amint sejthető volt, az új városvezetés nem akar változtatni a maguk eddigi ténykedésén. Ahogy mondták régen, semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Mintha ezt már írtam volna a baloldalról, de még mindig igaz. Általánosságban ismeretes tény, az új vezetőség, főleg az önkormányzati választásokra igaz módon, a megszerezett pozíciókat a pártpénztár feltöltésére igyekszik kihasználni. A versenyszférában is ismert módon, ilyenkor befagyasztják a beszerzéseket, saját embereiket teszik a pénzforgalom útjába, majd új beszállítói szerződéseket kötnek, ahol rendre felbukkannak régebbi ismerőseik, fegyvertársaik. A különbség csak annyi, hogy itt a tulajdonosokat károsítják, amott pedig a szavazókat. A közszférában még annyi nehézség adódik, hogy nagyjából fixek a bevételi források és ha azt mind elköltik, akkor nincs mit ellopni átcsatornázni. Ráadásként még a nyilvánosság felé is el kell, el kellene számolniuk. Erre a megoldás a halogatás. Minél több időt nyernek, annál kevesebbet kell később csinálniuk, annál több pénzt 'spórolnak' meg. Annyi előnyben még vannak is, hogy a semmit nehéz számon kérni, könnyű a kevés időre fogni a semmittevést.

 A jelenlegi kormányzat-Budapest médiaháborúnak is feltehetőleg ez adja az alapját. A Fidesz nyilván szeretné a lehető legkevesebb pénzt a baloldal kezében látni, ezért indított kétoldali támadást. Egyrészt a forrásokat szűkítik, másrészt a feladatok végrehajtásának elszabotálásával vádolják a budapesti vezetést. Most ezekből az amúgy nemtelen forrásmegvonás a hasznosabb a Fidesznek, mert mint már említettem, a baloldalon számon kérni bármit is nehéz, sőt, szinte lehetetlen. Ezt a baloldal úgy rázza le magáról, mint kóbor kutya az út porát. A játszma úgy zajlik, a baloldal a pénz- és időhiánnyal mentegetőzik, a jobboldal meg ezeket próbálja cáfolni.

 Talán érdemes lenne a semmi ellen a valamivel harcolni. A tyúkeszű baloldali szavazók egyöntetűen skandálják, hogy Tarlós tíz év alatt nem csinált semmit. Fel kellene frissíteni a memóriájukat! Sajnos ezt hetente kellene megtenni, addigra a fejük kiüresedik és az újabb kormánybuktát várják és/vagy a diktatúra bevezetését. Most nem gúnyolódom, hanem sajnálkozom rajtuk. Ilyen képességű emberekből áll a baloldali szavazók magja.

 Szerintem Karácsonyék a tűzijáték elleni támadással lyukra futottak. Ez már egy nemzeti intézmény, a szavazók többsége ragaszkodik hozzá, hiszen egy olyan hagyomány, mely azóta van, mióta csak az eszüket tudják. Meg aztán milyen jól hangzik, "a baloldal megtámadja az ország születésnapját" szöveg. Jó kifogásnak tűnik a tűzijáték költségeit felemlegetni, de esetleg mehetnének Amerikába ezzel az ötlettel leállítani a július 4-i tűzijátékot is! Persze csak vicceltem, Amerikában lehet tűzijáték, meg Olimpia is, csak nálunk nem.

 Végül kitérek a különös Budapest-vidék ellentétre. Mindenki tudja, amíg Budapest áll, addig Magyarország létezik. Nem tudnak belőle szlovák, vagy román falut csinálni, ez a város Délkelet-Európa a fővárosa. Akármilyen szegény zsákfaluban is lakjon valaki, sőt, annál inkább, büszke rá, hogy van egy város, mely az ő hazájának a csodaszép fővárosa. Ebből adódik, hogy minden csinosítást, fejlesztést örömmel fogad, még ha tudja is, részben ez az ő adóforintjaiból valósul meg. Velük szemben áll a belvárosi 'értelmiség', mely mindent bontana, szíve szerint egy arborétummá alakítaná a várost, ahol csak az ő lakása, munkahelye és a számára fontos közösségi helyek léteznének. Minden más épület és személy csak akadály az önmegvalósításban. Mindenki el tudja dönteni melyik szemlélet a magasabb rendű.