Sok éves kutatás után végre sikerült nevet adni a manapság magukat liberálisoknak nevezőknek, akik eddigre  180°-ban elfordultak az eredeti liberalizmustól. Tehát ők a progresszívek, akik a haladást támogatják, képviselik.  Nézzük meg, mit jelent ez a gyakorlatban!

 Az én szerény ismereteim szerint azok, akiknek annak idején valóban a jelszavuk vala haza és haladás, valami egészen mást képviseltek mint a mai progresszívek. Már csak azért is, mert manapság a haza szó valahogyan kikerült az érdeklődési körükből, vagy szigorúbban nézve úgy akarnak haladni, hogy közben az emberek hazátlanná váljanak.

 Az amerikai megmozdulások tükrében érdekes látni, hogy a progresszív csapatokat milyen jelentősen támogatja a globalista sajtó, mely a multinacionális tőke propagandájaként üzemel és persze maguk a multinacionális cégek. Ez akár örömre is okot adhatna, ha nem éppen ők képviselnék az elnyomást a társadalomban. Hatalmas propagandával el lehet hitetni, hogy a multinacionális vállalatok a szabadság letéteményesei, de aki már dolgozott ilyen helyen alsóbb szinten, az tisztában van vele, hogyan bánnak a munkásokkal, mennyire veszik semmibe őket. 

 Az átlagpolgár csak vakarja a fejét, hogy miként lehet összepasszítani az imperialista tőkét és a baloldali haladó nézeteket? A közös pont a kommunizmus, mint a vegytiszta elnyomás szinonimája.  Voltaképpen ez az ősi oszd meg és uralkodj egy több, mint másfél évszázaddal ezelőtti formája, melyben a társadalmat a jóságos munkásokra és a gonosz tőkésekre osztották. Ebből jött létre a munkásosztály által vezetett társadalom. Persze a munkások helyett a progresszív értelmiség épített ki diktatúrát, melyben elnyomták és kizsákmányolták a munkásokat. 

 Így már kezd összeállni a kép, a munkásellenes haladásról. És ez a dolog működik is. Most már nem csak a középosztály csúszik lefele, hanem a munkásosztály helyzete is kezd egyre kilátástalanná válni, egyre reménytelenebb a polgári életszínvonalat tartaniuk. Így születik meg a white trash, avagy 'a basket deplorables' fogalma. 

 A kizsákmányoló tőkések és az őket szolgáló értelmiség együttes érdekéről van szó. Az elsőé a gazdasági, a másiké a politikai, jogi és médiahatalom. Így születik meg a gonosz munkások és a progresszív értelmiségi fogalma, ahol a munkások akadályozzák, hogy a mindenhez is értő értelmiség és a jóságos globalista tőkések kiépíthessék minden világok legjobbikát. Itt nyúl a zsákba a propagandaosztály és kezdi el sorolni a munkások bűneit: szexista, rasszista, homofób, idegengyűlölő, xenofób. Igen, ezeket Hillary Clintonnak így egyben sikerült egy kampánybeszédében ráhúzni a munkások felére.  Azért csak a felére, hátha a többiből esetleg páran szavaznak majd rá. 

 Ez a módszerük, hogy egymás ellen fordítják a feketéket és a fehéreket, a nőket és a férfiakat, a heteroszexuálisokat a homoszexuálisokkal. A céljuk az, hogy az elnyomottak egymás ellen harcoljanak, miközben ők, az elnyomók a kisebbségek jogairól papolnak.

 Liberálisoknak mondják magukat, de mivel az eredeti, nemzeten alapuló liberalizmust tagadják, ezért jobb híján progresszíveknek lehet nevezni őket, de a gyakorlatban kommunistaként funkcionálnak. Ne csodálkozzunk, ha a komcsikat egyáltalán nem preferáló Orbán ezek után magát illiberálisnak mondja, elhatárolódva a mai kommunista liberálisoktól!