Karácsony Gergely Fotó: hvg.hu

 Kezdjük az elején, a rendszerváltásnál. Az első szabad választáson a kádárista MSZMP utódpártja, az MSZP 4.5%-ot ért el. A bejutási küszöb akkor még 4% volt. Azonban mind a közigazgatásban, mind az (állami) vállalatok élén még az előző rendszer kinevezettjei voltak. Nem volt gyakorlattal rendelkező személy, akire lecserélhették volna őket.  Az államhatalom nem birtokolt hatalmat felettük.  A spontán privatizációnak nevezett szabadrablás és a privatizációnak nevezett fosztogatás eredményeként a helyzet gyorsan romlott. A társadalom látva az új kormány eredménytelenségét, kénytelen volt megválasztani a szovjetek volt embereit, akik ekkor már nyugatosok voltak. De ez nem tette őket jobbá.

A sors révén lett egy kis balszerencséjük, mert az orosz piac összeomlása a még magyar kézben levő vállalatok zömének csődjét is jelentette. Ez a válság a baloldali kormány bukását eredményezte.

 Jött egy újabb jobboldali kormányzat, de a baloldali beágyazottság ismét megnehezítette a helyzetüket. Ennek ellenére is hajszálon függött a következő választáson baloldali győzelem.

 Ami utána jött, az talán hazánk elmúlt ezer évének legsúlyosabb nyolc éve volt, a háborúkat leszámítva. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben meglehetősen plasztikus szavakkal jellemezte a történteket, mintegy önkritikát gyakorolva. Mivel erről a lakosság is értesült, ez megágyazott  a jobboldal visszatérésének. 

 Azonban ez a jobboldal alaposan megtanulta a leckét és a baloldali mélyállammal szemben elkezdett kiépíteni egy ellen mélyállamot. Ez alapozta meg, hogy a következő két választást is megnyerték. Nem volt könnyű dolguk. Az első ciklus a gazdasági zuhanás megfékezésére ment el. A másodikban a gazdaságot sikerült fenntartható pályán tartani a megnövekedett államadósság és a szétvert gazdaság ellenére. A jelenlegi ciklus pedig a pandemia elleni harc jegyében telik, mindössze egy év lesz az újraindításra, ami választási év is egyben. 

 Ezek után gondolhatnánk, hogy az előző rendszer hálózata felbomlott, a szavazók végérvényesen elfordultak tőlük. Azonban minden reményem és a józan ész ellenére sem ez történt. Az ellenzék miniszterelnöki jelöltjeinek listája ékesen jellemzi a jelenlegi állapotokat.

 Márki-Zay Péter ex-fideszes, jelenleg ellenzéki, független, Hódmezővásárhely polgármestere. Ő az aki szépen szerepel a felmérésekben, de valódi esélye nincsen a kihívói poszt elnyerésére. Ennek két oka van. Az ellenzéki  középpártok nem támogatják, mert van saját jelöltjük, másrészt a sajtótámogatás hiánya. Ezek nélkül ő csak egy bábu, főleg mert a legnormálisabb jelöltnek mondható, sőt önjáró. Ez baloldalon elfogadhatatlan, akár a győzelmet is veszni hagyják.

 Fekete-Győr András a Momentum elnöke. Az ellenzéki sajtó legjobb szándéka ellenére is egyértelmű, hogy a politikában eltöltött három év a hatalomszerzésen kívül számára másról sem szólt. Ő az az ember, akinek nincsenek egyéni gondolatai. Úgy érzi, hogy az amerikai ballib szlogenek felmondása őt már valakivé teszi. Bandi, szomorú hírem van, mert ez nem az az ország.

 Dobrev Klára EP képviselő a DK színeiben, a DK elnök Gyurcsány Ferenc felesége. Így épül a kártyavár. Ha valaki bukni akar a magyar politikában, annak a legjobb módja, ha bármi köze van Gyurcsányhoz. Dobrev Klára ezt tökéletesen kimaxolta.  Eleve bukásra van ítélve. Ennek következménye, hogy a szavazói lesznek a következő előválasztási körben Gyurcsány aduászai, így lesz a leginkább elutasított baloldali politikusból királyállító. 

 Jakab Péter a Jobbik elnöke. Az ember aki a műbőr dzsekijében keményen beszólogat Orbánnak a Parlamentben. Nyilván egy diktatúrában ilyen nincsen. Ha meg ez egy puha diktatúra, akkor ő annak egyik haszonélvezője. Persze ez így túl logikus lenne, tehát jelenleg ő az ellenzéki szavazók kedvence. Annak ellenére, hogy rejtély, mit képvisel a pártja. A titok oka, hogy szélsőjobbos támogatóit megtartva segítene kormányra egy balliberális jelöltet.

 Karácsony Gergely a Párbeszéd elnöke, Budapest főpolgármestere. Bátor ember, aki a 99% nevében akar kormányt vezetni 1%-os párt éléről. Baloldalon is van, aki mer nagyot álmodni. Az ő nagy húzása volt, hogy az egyetlen középutas párt szétszakításában jeleskedett és kihez máshova is húzott volna, mint az MSZP. Ő a továbbélő kádárista nómenklatúra friss arca. Egyértelműen ő a baloldalt támogató nemzetközi sajtó kedvence. Ő az, akiről a választásokig tőlük rosszat hallani nem fogunk.  Egyértelműen gondosan van felépítve. A törpepártiság ellenére kerületi polgármesteri cím, majd főpolgármesterség és utána két éven belül a miniszterelnöki szék megcélzása a legnagyobb menetelés a magyar politikában. 

 A karakterépítés is tetten érhető. Nagy vonalakban a magyar Merkelnek próbálják előadni. Aki baj esetén is csak néz szomorúan a boci szemeivel és tördeli a kezét. A harcos, agresszív Orbánnal szemben adják vele elő a békés nemzetegyesítőt. Az, hogy eddig eljutott elismerésre méltó képességekről tanúskodik. Egy törpepártból idáig eljutni komoly fegyvertény. Azonban akik mögötte állnak, azok a múlt emberei. A hazai baloldal az elmúlt 15 évben nem tudott kitermelni új arcokat. A csinos pofi mögött az elkúrás és a böszmeség szakértői bújnak meg még most is.

 A külföldi szakértő nem érti, miért áll ilyen jól egy válság közepén a Fidesz, 11 év kormányzás után. A fenti lista erre a magyarázat.  Soros bábja, egy szkinhed vezér, Gyurcsány harmadik generációs kommunista felesége és egy kádárista utódpárt jelöltje viaskodik, hogy megmérettesse magát Orbánnal szemben. Elméletben ennél még a baloldali szavazók is többet érdemelnének.  A gyakorlatban azonban pontosan ez jár nekik, amiért az MSZMP utódpártjai még mindig kulcspozícióban vannak.  Ez a baloldali szavazók bűne. Jobb esetben ostobasága. Vagy esetleg egy ravasz fondorlat eredménye. 

  Karácsony mögött azok vannak, akiket a baloldali szavazók a leginkább elutasítanak. Ők újra és újra besétálnak a csapdába, miközben teli torokból szidják Orbánt. És még magukat tartják intellektuálisnak. Lehetséges, hogy okosak,  de ezek szerint a fejüket nem szeretik gondolkodásra használni. Így válik belőlük az aktuális külföldi hatalmat kiszolgáló, a megalkuvó szocializmus új köntösben való továbbélésének a támogatója.