Ha van valami, amit a magyar nyilvánosság az elmúlt másfél évtizedben megtanulhatott, az az, hogy a „független szakértő” nem független, legfeljebb nem vállalja nyíltan, kinek a pártján áll. A politikában ezt a szerepet Török Gábor töltötte be éveken át: úgy tett, mintha kívülálló lenne, miközben mindig pontosan tudni lehetett, kinek az érdekei szerint fogalmaz. A külpolitikában ugyanezt a szerepet játssza Rácz András.

Rácz hivatalosan „Oroszország-szakértő”. Valójában a transzatlanti agendát visszhangzó kommentátor, aki már a háború első napjaitól kezdve Putyin bukását vizionálta, és három éven át rendre a „már-már vége” típusú ukrán győzelmi forgatókönyveket szállította. Miközben a frontvonalak befagytak, az európai hadianyag-kapacitás kimerült, és az orosz hadiipar – sajnos – felpörgött, Rácz elemzései továbbra is ugyanabból a kottafüzetből játszanak: Oroszország irracionális, morálisan alávaló, stratégiailag bukásra ítélt; Ukrajna hősies, támogatandó, győzni fog.

A gond ezzel nem az, hogy Rácz vállal véleményt – hanem hogy ezt a véleményt szakértői objektivitásként csomagolja, miközben látványosan nem tanul a tévedéseiből. Az elmúlt három év „rácziánus” jóslatai nagyjából egyetlen területen sem jöttek be – legyen szó mozgósítási kapacitásokról, belső orosz elégedetlenségről, gazdasági összeomlásról vagy Nyugat egységéről.

És most itt a legújabb: sikerült eljutni odáig, hogy Orbánt vádolja meg egy kárpátaljai templom felgyújtásával – természetesen „logikai láncolatként”, „lehetséges háttérként”, de úgy, hogy minden olvasó pontosan értse, mit is sugall. Ez már nem elemzés, hanem karaktergyilkosság, ráadásul a legolcsóbb eszközökkel.

Ahogyan Török Gábor a belpolitikában a balliberális elit intellektuális ájtatos manója lett, úgy Rácz András a külpolitikai térben a globalista háttérhatalmi világkép öltönyös hittérítője. Nem mint ügynök, nem mint pártkatona, hanem mint önkéntes megfejtő, aki a nyugati narratíva mentén próbálja újraértelmezni a valóságot – függetlenül attól, hogy az ténylegesen mi.

Az ilyen szerepek mindig veszélyesek. Mert míg a propaganda harsány, és könnyen felismerhető, a „szakértői” elfogultság csendesebb, de alattomosabb: érvként jelenik meg ott, ahol csak szándékos értelmezés van, és tekintélyként ott, ahol csak klisé.

Rácz András nem rossz ember. Csak rossz tükör – amely eltorzítja a valóságot, és aztán szakértői keretként árulja tovább. És ha ezt nem látjuk át, nem őt minősíti – hanem minket.