A pedofilellenes törvény itthon a szokásos visszhangot váltotta ki és pár napon belül néhány tüntetés után leült volna háttérzajnak. Csakhogy a nyugati propagandagyár beindult és megmutatta Európa nyugati felének csúf igazságát. Figyelemmel kísérhettük, amint az ottani rettentően sokszínű sajtó egységesen hamis híreket közöl Magyarországról. Majd a nyugati politika eljátssza, hogy súlyos igazságtalanság történt az LMBTQ közösséggel és a nemlétező sérelem ellen egységesen elkezdenek harcolni. Sikerül így teljesen meggyőzni és felhergelni a nyugati lakosságot és akik mint politikai aktivisták kezdenek el munkálkodni.
Ennek a jelenségnek a csúcspontja a német-magyar EB focimeccs volt, amin mindenhova szervezetten raktak, osztogattak szivárványos zászlókat, a stadiont is szivárványra akarták kivilágítani, a magyar csapat busza sem úszta meg szivárványos zászlók nélkül, ahogyan a Himnusz alatt is muszáj volt egy zászlós aktivistának berohannia. Nem túl nagy meglepetésre a multinacionális cégek is aktivizálódtak, a következő mérkőzésen már szivárványszínű reklámokkal rukkolt elő egy autógyártó multi. A bajor politika is magáénak érezte az ügyet és a szlovákok óta nem látott módon karhatalmat vezényeltek a magyar szurkolók elé.
Mindeközben itthon az LMBTQ közösségnek kevés panaszkodni valója van. Legutóbb a házasságon akadtak ki, pedig nem hinném, hogy igazolni akarták volna a közismert viccet a menyasszonnyal, vőlegénnyel csattanóját. Pedig lehettek volna rugalmasabbak is, mondjuk az ő hivatalos együttélésüket máshogyan nevezik el. De mint tudjuk, a forradalomnak a hatalommal konfrontálódnia kell, hogy áldozatszerepben tetszeleghessen. Ezen kívül még az örökbefogadáson voltak viták, miközben egyértelmű a saját gyermeküket nyilván nevelhetik maguk. A Pride felvonulások is gond nélkül lemennek, még ha a szervezők igyekeznek is ellene hergelni az embereket. Tehát az a a narratíva, hogy Magyarországon üldözik, vagy hátrányos helyzetben lennének a szexuális kisebbségek alapvetően fals.
Ezek tükrében a nyugat reakciói valamiféle pszichés betegséghez hasonlatosak. Majd elfelejtettem, hát persze, hogy az EU sem maradhatott ki az őrületből. Nagyjából be is mutatták miért tart ott az EU, ahol. Olyan ötleteik voltak, hogy büntessük meg, kényszerítsük térdre, rúgjuk ki. A vonjuk őket kérdőre már egész demokratikus elképzelés volt, végül is az ítélet után akár már a vádlottat is meg lehet hallgatni. Azt majd csodálkozunk, ha Bangladesnek előbb lesz saját fejlesztésű lopakodó vadászgépe, mint az EU-nak! Hiszen itt a különböző tagállamok elleni retorziók, az EP, az ET és a többi csúcsszervezet folyamatos torzsalkodása a legfontosabb, miközben alapvető kérdésekben sem tudnak megegyezni. Ha mindenki megy a szélrózsa minden irányába és csak akkor állnak össze, ha egy másik csoporttal ki lehet szúrni, akkor nagyon kevés értelme lenne az Uniónak. Miközben ez az egyetlen esélyünk, hogy a többi nagyhatalommal egy asztalhoz ülhessünk.
Így a fentiek egyben zúdultak hazánkfiaira, akik azonban hamar rendet vágtak az ocsúban. Tökéletesen kirajzolódott számukra a nyugati média, politika és globáltőke összefonódása a progresszívizmusnak nevezett, valamivel, ami innen keletről nézve kísértetiesen hasonlít egy újrabrandelt marxizmushoz. Szomorú látni, amint a nyugat egy agyament társadalmi kísérlet fogságában vergődik. A nyugati demokrácia egyre inkább a globálarisztokrácia alattvalójává válik. Ennek jelei az NGO-k, a különféle milliárdosok irányította alapítványok és a társadalmi szerepvállalásra hivatkozó multicégek, melyek tőkéjükkel, hatalmukkal és a kezükben levő médiával meghekkelik a demokráciát. Különféle jó ügyekre hivatkozva veszik el a démosz jogát a valódi önrendelkezéstől. Itt már régen nem a buzikról van szó, hanem arról, hogy a demokrácia még tényleg a démosztól függ, vagy a kiváltságos elit leuralja. Ennek a harcnak az egyik csatája, hogy a szülők felelősek a gyermekeikért, vagy ezt elvesszük tőlük és társadalmi ellenőrzés nélküli szervezeteknek adjuk át a szülők gyermekük feletti jogainak egy részét, ahogyan ezt tette Biden a napokban.
A progresszív politika forradalma olyan, mint az iszlám. Mindig lesz egy újabb nagyon fontos, nagyon jogos követelésük. Azonban ahogyan az egyiknek az Iszlám Állam a végállomás, úgy a másiknak a kommunizmus. Mindkét szerelvény olyan útra visz, melyre nem kívánunk rátérni.
Valamikor a liberalizmus a nép jogaiért harcolt az elittel szemben. Ma a liberálisok az elit jogaiért harcolnak a néppel szemben. Meddig mondhatják még demokráciának a rendszerüket?
Ezek a dolgok itt a keleti blokkban teljesen egyértelműek. El tudnánk mondani a nyugatnak hol hibázzák el, de ők nem kíváncsiak ránk. Az arrogancia, a lenézés, a kolonialista gőg miatt a nyugat a még létező segítséggel szemben is ellenséges. Pillanatnyilag tényleg ott tartunk, amit néhány évtizede senki sem hitt volna, az európai nyugat haldoklik.
