Az elmúlt hetekben kimondott nyugati narratíva borús képet vetít a világra. Az első rossz hír, hogy elszánták magukat az utolsó ukránig való harcra Oroszország ellen. Legalábbis szavakban, mert az eddig felajánlott nyugati fegyverzet még Szerbia ellen sem lenne elegendő, nem hogy Oroszország ellen. Győzni tehát így nem lehet, de az eddigieket folytatva, a háborút újabb szintekre lehet emelni, főleg a nagy hatótávú rakétarendszerek átadásával. De Ukrajna jelentős mértékű lerombolása nem elegendő, a remények szerint utána Oroszország, majd Kína területeinek  feldarabolása következne.  Ez már nem tízmilliókat, hanem százmilliókat kényszerítene menekülésre. Irak, Szíria és Líbia példája mutatja, milyen következményekkel jár egy központi hatalom szétverése. Elég csak a Római Birodalom bukására gondolnunk. 

 Az, hogy Amerika ilyen mértékű pusztítást tervez, arra enged következtetni, hogy az eddigi harminc évnyi rombolás nem véletlen szerencsétlen esetek voltak, hanem egy tudatos terv végrehajtásának lépései. A végső cél Amerika szuperhegemóniája. A piramis csúcsán az Egyesült Államok áll. Alatta a gazdaságilag meggyengített, katonailag kiszolgáltatott csatlós országok, a mai úgynevezett nyugat és a távol-keleti partnerek. Lejjebb pedig az összes többi. Ennek fényében érthető, miért tolják rá az oroszokat Kínára. Nem kell gesztusokat tenni Kína felé, mert mindkettőt tönkre akarják tenni. A kereskedelem, az energiaszektor és a tőke kihelyezésének monopóliuma és a médiahatalom egy kézbe kerülne, az amerikai tőke pedig elszívná a világ népeinek tudását, a legjobb kutatókkal, diákokkal együtt. 

 A keleti blokk problémája, hogy minket a másodrangú nyugat akar majd a legalsó szintre helyezni maga alá. Ebből próbálnak kitörni, jó pontokat szerezni a csehszlovákok a magukhoz képest hatalmas ukrajnai fegyverszállításokkal. Ez nekünk annyiban jó, hogy Szlovákia évekre megszűnt katonai fenyegetés lenni. A lengyelek  már a szép új világra készülnek, amiben esetleg keleti területeket, ősi lengyel területeket szerezhetnek vissza úgy, hogy közben a nyugati, német területeket is megtartják. Ehhez egy valóban elrettentő hadsereg kell. A négyszer nagyobb lakosságú Lengyelország, arányaiban épít egy a magyar haderőfejlesztés négyszeresének megfelelő armadát. Ez egy erőteljes üzenet a nyugatnak, mennyire tekinthetik alsóbbrendűnek Lengyelországot. 

 A németek a teljes behódolást választják. A szétesett haderejük újraépítése helyett elsőként hűbérajándékként rendeltek F 35-ös vadászrepülőket. A hadseregre szánt egyéb összegeket meg fogalmuk nincsen hogyan költsék el. Az olaszok gazdasága emberemlékezet óta bajban van, a magukra maradt franciák meg keresgélik a lehetőségeket, de egyedül  kevesek. Az Unióról Brüsszel üdvrivalgása közepette leválasztott britek a német vonakodó szövetséges szerep helyett inkább a lelkes smasszer szerepére pályáznak, aki leghangosabban visszhangozza a főni elvárásait. Még Dél-Korea tesz értelmes benyomást, de ők kevesen vannak Ázsiához képest és a nyakukban van az atomhatalom Észak-Korea. 

 A világ többi része összeszorult gyomorral várja mi jön még? Komoly megfontolások tárgya, hogy jobban járnak egy kínai, vagy orosz térnyeléssel, mint a pusztító amerikai barátsággal, főleg demokráciaexporttal. Nyilván az amerikai stratégák pontos terv szerint haladnak, de nem lehetünk bizonyosak, hogy minden lépésük sikeres lesz. Márpedig vékony jégen járnak, hiszen az USA önmagában ehhez az attrakcióhoz kevés. Ehhez nekik nagyon sok ország meghunyászkodására, önfeladására van szükségük. A béna európai partnerek sok segítséget nem hoznak, Japán pedig demográfiai katasztrófában van. 

 Mindenesetre jegyezzük meg, hogy ami most történik, az talán az emberiség történelmének leggonoszabb tervének végrehajtása. Ha Amerika nem tud a fejlettségével uralkodni, akkor a többieket akarja tönkre tenni, így lesz vakok között félszeműként király. A történelem azonban ad egy menekülési utat ebből a helyzetből, mert a totális dominancia még soha, senkinek nem sikerült. Mindig közbejött valami. A régi nagy hódítók mindig hoztak egy új minőséget, összekötöttek különböző kultúrákat, beindították a tudásexportot, új piacokat nyitottak meg egymás előtt. Ami ma történik, az ennek az ellenkezője. A piramis csúcsa alatti országokat zárják el elsőként a világ többi részétől, majd azokat is egymástól. Az egész felett ott lenne egy nagy, csillogó Babilon. Csakhogy Babilon mindig önmaga belterjességének és nyitottságának áldozatává vált. A gazdagság miatt bezárkóztak, míg a forrásokra kívülről voltak rászorulva. Ez tette prédává és okozta pusztulását.újra és újra.