Kép: leonardo.ai
A törökországi tárgyalásokkal kellett volna befejezni az ukrajnai háborút. A nyugat zseniális helyzetben volt, a leszállított fegyverek megtizedelték a támadó orosz hadsereget, megállította őket, sőt Kijev alól vissza kelett vonulniuk. Egyetlen probléma volt, hogy az oroszok a 2014-es területeknél beljebb voltak, de ebből feltehetőleg engedtek volna valamennyit. De ennél a pontnál mindenki viszonylag kis veszteségekkel... az oroszok nagyobbal kiszállhatott volna. Az oroszok gyengesége bebizonyítva, az ukránok hőssé váltak volna és csak oroszlakta területeket buktak volna el. A nyugat meg bizonyította volna erejét és befolyását.
Ehelyett lett a több, mint egy éve tartó felőrlő háború, aminek legnagyobb vesztese Ukrajna. Ezeket a veszteségeket Herszon visszafoglalása és az oroszok Dnyeperen túlra visszaszorítása aligha tudja kompenzálni. Hiszen miközben az orosz területek sértetlenek, addig Ukrajna naponta 200-300 millió euro veszteséget szenved csak az infrastruktúrában. Mintha naponta 60 km autópályát, vagy 30 km vasútvonalat veszítenének, vagy naponta néhány gimnázium, vagy kórház veszne oda. És mindezt egy éven keresztül. Ezt még egy Ukrajna méretű ország sem bírja örökké.
Volt egy pont, amikor Putyin feladta a béke reményét, ami pedig neki lett volna arcvesztés. Ekkor döntöttek a hosszú háború bevállalására, az ország tompított hadigazdálkodásra való ráállítására. Nyilván pontos számok álltak a rendelkezésükre saját magukat és a nyugatot illetően is. Az orosz gazdaság idén visszanyeri tavalyelőtti erejét. A külkereskedelmét tökéletesen megoldotta a globális déllel, a hadsereg felszerelése gőzerővel folyik.
Mindeközben nyugaton... egy évnek kellett eltelnie, hogy a döntéshozók rájöjjenek, nincsen elegendő készlet, se gyártókapacitás egy hosszú háború megvívására. Mert ugye nyilvánvaló, hogy a magyar gazdasággal vetekedő Ukrajna igencsak korlátozottan lenne képes feltartani az oroszokat az eddigi veszteségek után. És a nyugatnak nem egy év a lemaradása, hanem jóval több, mivel a haditermelést egyszerűen beszántották. Először kiadták magáncégeknek, aztán a hidegháború után nem rendeltek többet és azok bezártak. Néhány fontosabb gyárat pedig könnyedén szereztek meg a háttérhatalomként funkcionáló pénzügyi alapok. A mostani megrendelések részben őket gazdagítják. Tehát nem csak a készletekkel vagyunk elmaradva, hanem a gyártókapacitás is hiányzik, aminek visszaépítése éveket vesz igénybe. Ukrajnának éppen évekre nincsen ideje. Még kap a régi Leopard 1-ekből százat, meg harminc Abramset, meg valamennyi F 16-os vadászgépet. Aztán lehet örülni, ha az elégséges lőszert és légvédelmi rakétákat megkapják, A kazettás bombák leszállítása egyértelműen világfelháborodáshoz fog vezetni, mivel már száz ország lemondott a használatukról. A sok kis robbanótöltetből elegendő fog megmaradni, hogy a békében is még sokáig szedje áldozatait.
Miután párezer rongyos tálibot sem tudott a nyugat legyőzni, nem látom a kompetenciát, hogy pont az oroszokat sikerülne. Érthetetlen, hogy a döntéshozók mitől élnek ennyire illúziókban? Az alkalmatlanságuk miatt nyakig vagyunk egy háborúban, aminek a kimenetele erősen kétséges. Ráadásul egy egészen értelmetlenül felesleges háborúban. Ha az ukránok nem cseszegetik a kisebbségeket, akkor most nem állna Putyin mögött egységesen az orosz közvélemény. Ráadásnak még a putyini narratíva is tökéletesen működik az oroszok ellen Ukrajnát felhasználó nyugatról. Ellenben a nyugati propaganda állítása Ukrajna elképesztő fontosságáról nem túl hihető. Egyrészt Kelet-Európa mikor volt fontos a nyugatnak? Soha! Másrészt még nekünk, a szomszédjának is nagyjából lényegtelen a sorsuk, csak lehetőleg ne legyünk határosak az oroszokkal és ne rángassanak bele minket is a háborúba! Előbb utóbb, a nyugatnak is fel kell tennie a kérdést önmagának, mert még mi magyarok sem értjük, mi keresnivalója van az angolszászoknak az eurázsiai sztyeppén?
Jelenleg annyi látszik, hogy az oroszok összekapták magukat és ha támadni még mindig nem tudnak, a védekezés már jól megy nekik. Az ukránoknak kvázi az lett beígérve, hogy addig harcolnak nyugati pénzből, amíg csak kedvük van hozzá, amit az amerikai propagandagépezet igyekszik fenntartani. Csak ők a területek visszaszerzéséért harcolnak. Ha a nyugat nem tud nekik olyan módszert, eszközöket adni, ami sikerre vezetné őket, abból idővel komoly bajok lesznek. Akkor kiderül, hogy az egy éve tartó felesleges pusztítás, ami érte az országukat értelmetlen volt, mert a nyugati segítség elégtelen. Ki fog felelni ezért a nyugat részéről?
A legrosszabb pillanatnyi eshetőség, hogy az ukránok rájönnek a reménytelenségre és kiegyeznek az oroszokkal. Ez ugyan elképzelhetetlen, de eljöhet ez az idő is. A veszteségeikért a nyugatot fogják okolni és lesz a kezükben egy akkora haderő, amivel nagyon jól meg tudják zsarolni. Ha ez az ukrán sereg megindulna nyugat felé, talán Párizs környékén tudnák megállítani. Ugye már megint ez kinek a hibája? Hát azé, aki egy komikust ajándék fegyverekkel és ajándék pénzekkel Európa leghatalmasabb hadurává tette a Dnyepertől nyugatra. Úgy, hogy hivatalosan nem kért érte semmit, de közben saját magát jelentősen lefegyverezte. Lehet mondani, hogy de hát az ukránok voltaképpen nyugati zsoldban vannak, csak éppen egy nemrégi posztban értekeztem mellékesen a zsoldosseregekkel kapcsolatos problémákról.
Hiába drukkolok a békének, minden egyes ukrán páncélos, ami a csatatéren marad, eggyel kevesebb fenyegetés ellenünk. Zelenszkij teljesen gátlástalan módon tette az ellenkezőjét, mint amire megválasztották, viszi bele az ukránokat egy olyan háborúba, amiből jól nem fognak kijönni. Erről is volt már poszt. Valamint eltünteti a megkapott fegyverek egy jelentős részét és építi ki korlátlan hatalmát. Visszasírjuk azokat az időket, amikor az oligarchák egy tréfás vetélkedő keretén belül börtönözgették be egymást attól függően, melyikük szerzett hatalmat a választásokon.
A nyugati csodafegyverek semlegesítve, míg az oroszok drónjai tökéletesen működnek, az elektronikus zavaróik teszik a dolgukat, a csatahelikoptereik meg lőtávolságon kívülről tizedelik az ellentámadás nehéztechnikáit. Pillanatnyilag Ukrajna problémái kezdenek eltörpülni ahhoz a slamasztikához képest, amibe a nyugat belemanőverezte magát. Már annyira benne vagyunk, hogy egy vereség az egész nyugat vereségévé válhat. Az afganisztáni kivonulást is nehéz kimagyarázni, de az oroszoktól elszenvedett vereséget már egyenesen lehetetlen. A nyugati elképzelések dugába dőlnek és Amerika megerősödése helyett a meggyengülése lesz nyilvánvaló. Miközben az oroszok a hatalmas buktából állnak fel és jönnek ki ha nehezen is, de győztesként. Ilyen az, ahol a döntéshozók nem csak az álmaikat, hanem a valóságot is látják. És ez az egész blama egy harmadrangú csatatéren, ahol a csatát a nyugat saját maga is rendesen provokálta.
A legszebbet a végére hagyom. Már jönnek a józanabb hangok, hogy Ukrajnát talán mégsem kellene NATO taggá ütni egy olyan háború kellős közepén, amiben nem állunk éppen fényesen. De van már ennek folytatása is, mégpedig, hogy esetleg a háborút csak úgy tudjuk döntetlenre menteni, ha garantáljuk, hogy Ukrajna nem lesz NATO tag. Ez a szerencsétlen ország, amelyik a tagságért vállalt be egy véres konfliktust a rosszhírű oroszokkal, annak a hős nyugat, hogy mentse az írháját, tőrt döf bele hátulról. Nyilván meg lesz magyarázva humanizmussal, meg mi úgy győzünk, ha veszítünk stb. A gyakorlatban azonban Amerika minden "barátja" és szövetségese alaposan el fog gondolkodni, mégis miféle alakra bízta magát. Na, ez az árulás, már megindíthatja az ukránokat úgy, hogy a végén az Atlanti óceán mossa a lábukat.
Ebből az egész mocskos dologból minél inkább kimaradunk, annál jobb. Akármekkora oroszbérencnek is hazudnak közben minket nyugaton az álhírgyártók, az öltönyös bohócok, sőt, most már az egyenruhás bohócok is. Aztán az ukránok később elgondolkodhatnak majd, hogy kire kellett volna inkább hallgatniuk. Ki volt valójában velük és ki ellenük? Ki az aki kihasználta és ki volt az, aki önzetlenül, hátsó szándék nélkül segítette őket?
