Mindenki ismeri az idézetet az 1984-ből:
„ A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Sikerült ma ezt nyugaton tovább fejleszteni. Az ukrajnai háború esetében a béke Putyin győzelmét jelenti a fősodratú narratíva szerint. Tehát a háború folytatása jelenti a győzelmet. Új szlogent lehet alkotni.
A béke: vereség, a háború: győzelem.
Bölcs dolog lenne a nyugat részéről, ha a valóságból indulna ki, mégpedig, hogy jelenleg nem állnak jól ebben a háborúban. Ez felvetné a kérdéseket, hogy meddig és mennyi támogatást tolnak még a konfliktusba. Eddigre sikerült mai értéken számolva megközelíteni a második világháborúban a Szovjetuniónak nyújtott Kölcsönbérleti törvény alapján küldött támogatás értékét. Ami komoly összeg, csak éppen a hatása elégtelen.
Az ukránok abszolút sérthetetlennek tekintik 35 éves országuk minden négyzetméterét és elszánták magukat a végsőkig. Persze anyagi forrásaik nincsenek hozzá, de a gavallér nyugat ígéretet tett, hogy bármennyi fegyvert és pénzt megad.
Így marad szűk keresztmetszet a hadrafogható ukránok száma. A józan ész azt mondaná, hogy nem kellene az utolsó ukránig harcolni. Maguk az ukrán férfiak is így vannak vele, legalább 800.000 fő dolgozik nyugaton, de ami érdekesebb, 3,5 millió Ukrajnán belül tűnt el, állítólag. Ők lennének a vastartalék, csak ehhez kellene a jószívű nyugat további segítsége. Egyrészt a nyugaton levőket deportálnák vissza. Durva lenne, ha fehér férfiakkal tennék meg azt, amire képtelenek az afrikai-ázsiai illegális bevándorlókkal szemben. De mégis, ezen lehetőség végrehajtásához már beindult Németországban az állami kampány, mely hergel a "lusta" ukránok ellen. Az Ukrajnában bújkálók felkutatásában segíthetnének nyugati kommandók, hogy ne terhelődjön le az ukrán haderő a feladatban. Ebben a németek lehetnének a legjobbak, nekik történelmi gyakorlatuk és helyismeretük is van már.
Az előbbiek persze az abszurditás határát súrolják, nem mellesleg a nemzetközi jog és az etika kérdései is felmerülnek. Remélhetőleg, ha már a józan ész nem, a nemzetközi, valós felháborodás, vagy az EU tehetetlensége eredményre vezet ellene.
Érdemes megfigyelni, amint a nyugat dehumanizálja a háborút! Nincsenek halott, sérült, megnyomorodott emberek, nincsen temetés, nincsen sír, nincsen gyászoló család, nincsen árván maradt gyermekek. Számok vannak, ismeretlen települések nevei, harci gépezetek fajtái. De emberek nincsenek. Sőt, már katonát, esetleg tisztet is alig látni. Ennek a képmutatásnak egyetlen célja lehet, hogy az emberek ne forduljanak a háború ellen.
Orbán találkozása Putyinnal meglehetősen felkavarta az állóvizet a harcok monotonitásában. A nyugati elit élesen tiltakozik ellene különféle okokra hivatkozva. Csak éppen a nyugati emberek számára nem túl meggyőző módon. Orbán jól mérte fel, lassan tényleg unja már a többség a háborút. Ráadásul a háborúpárti kormányok sorban kapják a pofonokat a választásokon. Ez a központi, harc a végsőkig narratíva nehezen eladható olyan helyeken, amiket egyáltalán nem fenyegetnek az oroszok. Nehéz valós félelemérzetet kelteni, amiből a háborút támogatnák. Amikor az embereknek nem érdeke a konfliktus folytatása, akkor az elit egyre inkább magára marad. Egyre csak jönnek a kérdések, miért nem tettek semmit a megelőzés érdekében, miért nem tesznek semmit a befejezésért, miért nem tárgyalnak, miért támadják aki helyettük ezt teszi, de válasz nem érkezik, csak az unásig ismételgetett propaganda.
Mivel a nyugati elit utolsó esélye ez a háború, kitartanak mellette a végsőkig. Csakhogy ez a vég, az ő végük lesz. A mi célunk, hogy ne egy külső hatalom, hanem a nyugati emberek vegyék át tőlük az irányítást. Egyre többen látják, amint a nyugati elit ostoba módon döglött lovon próbál csatába vágtatni. Az inkompetencia nyilvánvaló. Bident esetleg lecserélik, de a mögötte levők sem jobbak. Ideje megszabadulni tőlük!
