Budapest történelmet írt: először adott otthont a Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) európai csúcstalálkozója. A szimbolikus jelentőségű esemény túlmutat protokollon: Magyarország újra pozíciót épít a világpolitika térképén, méghozzá a saját szabályai szerint.
Brüsszel pedig közben... arcpirulva hallgat.
Miért zavarja ez az EU-t?
A TÁSZ nem katonai vagy gazdasági szövetség, hanem kulturális és geopolitikai együttműködés, amely összeköti a türk nyelvű és történelmű népeket. Az EU-nak ezzel önmagában nem lenne baja – ha nem Magyarország lenne a kapocs.
A valódi problémájuk:
-
Ez nem nyugati kezdeményezés.
-
Ez nem Berlinen vagy Párizson keresztül történik.
-
Ez Budapest önálló döntése volt.
A feszültség nem abból fakad, hogy Törökország, Üzbegisztán vagy Azerbajdzsán megmozdult – hanem abból, hogy Magyarország nem kért engedélyt.
Ki jár ezzel jól – és ki nem?
Ironikus módon a nyugat-európai országoknak is előnyös lehet ez a „keleti nyitás”:
-
Új energia- és kereskedelmi útvonalak jöhetnek létre.
-
A migrációs nyomás csökkenhet, ha stabilabb kapcsolatok épülnek Ázsia felé.
-
Közép-Európa szerepe megerősödik az EU peremzónájában, ami geostratégiai szempontból érték.
A valódi „vesztes” itt nem Berlin vagy Párizs, hanem az az uniós elit, amely csak az irányítást ismeri, a partnerséget nem.
Jogos-e Brüsszel beleszólása?
Formálisan: részben igen.
Az uniós külpolitika közös keretbe van foglalva – de:
-
A TÁSZ nem ütközik semmilyen uniós szabályba.
-
Nem katonai vagy szankciós ügy, hanem kulturális és stratégiai párbeszéd.
-
Magyarország önálló államként joggal építi saját kapcsolati hálóját.
A Brüsszelből érkező kritikák tehát politikai természetűek – nem jogiak. És mint ilyenek, sokszor önleleplezőbbek, mint bírálóak.
Mi a baj valójában az EU vezetésével?
Nem az, hogy rosszindulatú – hanem az, hogy alkalmatlan:
-
Reagál, de nem cselekszik.
-
Megerősít, de nem kezdeményez.
-
Intézményeket véd, miközben a valóság elrohan mellette.
Az európai elitek sokszor nem értik, mi zajlik a Balkánon, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában vagy a türk világban. Aki ezt felismeri, és képes ott politizálni – az jövőt épít.
És épp ez az, amit Budapest tesz. Engedély nélkül. Jogosultságból.
Magyarország mint híd – vagy gyújtópont
A jövő világpolitikáját nem a régi központok diktálják majd, hanem azok a régiók, ahol:
-
Történelmi tudás találkozik stratégiai nyitottsággal.
-
Kultúra és identitás nem hátrány, hanem kapcsolatépítő erő.
-
És ahol van bátorság nem beállni a sorba – hanem új utakat keresni.
Ez ma Közép-Európa. És benne Magyarország.
Ez nem illojalitás – hanem alternatíva
A Türk csúcs nem árulás. Nem „keleti fordulat”. Hanem a kelet–nyugat közti híd megépítése – engedély nélkül, de közös érdek mentén.
Ha Brüsszel nem érti meg, ő lesz a múlt embere.
Mi pedig: a jövőé.