Budapest történelmet írt: először adott otthont a Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) európai csúcstalálkozója. A szimbolikus jelentőségű esemény túlmutat protokollon: Magyarország újra pozíciót épít a világpolitika térképén, méghozzá a saját szabályai szerint.

Brüsszel pedig közben... arcpirulva hallgat.

Miért zavarja ez az EU-t?

A TÁSZ nem katonai vagy gazdasági szövetség, hanem kulturális és geopolitikai együttműködés, amely összeköti a türk nyelvű és történelmű népeket. Az EU-nak ezzel önmagában nem lenne baja – ha nem Magyarország lenne a kapocs.

A valódi problémájuk:

• Ez nem nyugati kezdeményezés.

• Ez nem Berlinen vagy Párizson keresztül történik.

• Ez Budapest önálló döntése volt.

A feszültség nem abból fakad, hogy Törökország, Üzbegisztán vagy Azerbajdzsán megmozdult – hanem abból, hogy Magyarország nem kért engedélyt.

Ki jár ezzel jól – és ki nem?

Ironikus módon a nyugat-európai országoknak is előnyös lehet ez a „keleti nyitás”:

• Új energia- és kereskedelmi útvonalak jöhetnek létre.

• A migrációs nyomás csökkenhet, ha stabilabb kapcsolatok épülnek Ázsia felé.

• Közép-Európa szerepe megerősödik az EU peremzónájában, ami geostratégiai szempontból érték.

A valódi „vesztes” itt nem Berlin vagy Párizs, hanem az az uniós elit, amely csak az irányítást ismeri, a partnerséget nem.

Jogos-e Brüsszel beleszólása?

Formálisan: részben igen.
Az uniós külpolitika közös keretbe van foglalva – de:

• A TÁSZ nem ütközik semmilyen uniós szabályba.

• Nem katonai vagy szankciós ügy, hanem kulturális és stratégiai párbeszéd.

• Magyarország önálló államként joggal építi saját kapcsolati hálóját.

A Brüsszelből érkező kritikák tehát politikai természetűek – nem jogiak. És mint ilyenek, sokszor önleleplezőbbek, mint bírálóak.

Mi a baj valójában az EU vezetésével?

Nem az, hogy rosszindulatú – hanem az, hogy alkalmatlan:

• Reagál, de nem cselekszik.

• Megerősít, de nem kezdeményez.

• Intézményeket véd, miközben a valóság elrohan mellette.

Az európai elitek sokszor nem értik, mi zajlik a Balkánon, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában vagy a türk világban. Aki ezt felismeri, és képes ott politizálni – az jövőt épít.

És épp ez az, amit Budapest tesz. Engedély nélkül. Jogosultságból.

Magyarország mint híd – vagy gyújtópont

A jövő világpolitikáját nem a régi központok diktálják majd, hanem azok a régiók, ahol:

• Történelmi tudás találkozik stratégiai nyitottsággal.

• Kultúra és identitás nem hátrány, hanem kapcsolatépítő erő.

• És ahol van bátorság nem beállni a sorba – hanem új utakat keresni.

Ez ma Közép-Európa. És benne Magyarország.

Ez nem illojalitás – hanem alternatíva

A Türk csúcs nem árulás. Nem „keleti fordulat”. Hanem a kelet–nyugat közti híd megépítése – engedély nélkül, de közös érdek mentén.

Ha Brüsszel nem érti meg, ő lesz a múlt embere.

Mi pedig: a jövőé.