Nyitány – A függöny felgördül

Amikor 2022-ben megindult az orosz invázió Ukrajna ellen, a világ döbbenten nézte az eseményeket. A nyugati média hősöket és gonoszokat nevezett meg, egyszerű narratívát gyártott a bonyolult valóságból. Pedig Ukrajna története nem ekkor kezdődött. Ez a tragédia nem egyetlen háború, hanem egy hosszú lejtmenet vége, amelyben nemcsak az ország, hanem a józan ész is lassan elveszett.

2014: Az illúziók vége

I. felvonás – A trónfosztás és a külső rendezés

Bár Ukrajna már a Szovjetunió felbomlása óta egyensúlyozott Kelet és Nyugat között, a valódi töréspont 2014-ben jött el. Az Euromajdan tüntetései nem a semmiből pattantak ki: a kormány váratlanul visszalépett az Európai Unióval kötendő társulási szerződéstől, és ehelyett Moszkva felé fordult. Ez azonnal kiváltotta a nyugatos érzelmű társadalmi csoportok dühét – és az utca néhány hónap alatt elsodorta a törvényesen megválasztott elnököt, Viktor Janukovicsot.

Helyét egy átmeneti kormány vette át, melyben több kettős állampolgárságú vagy nyugati kapcsolatokkal rendelkező miniszter is szerepelt. Egyesek szerint ez forradalom volt, mások szerint puccs. Egy azonban biztos: ettől kezdve Ukrajna politikai irányát már nem saját belső erői, hanem külső hatalmak formálták.

Háború keletre, csend a Nyugat felé

II. felvonás – A díszlet lángolni kezd

A váltás után a Krím-félszigetet Oroszország gyorsan annektálta, majd a Donbasz térségében fegyveres konfliktus robbant ki. Hogy ez orosz beavatkozás volt-e vagy polgárháború, azt a mai napig vitatják. A kijevi kormány közben új nyelvtörvényeket fogadott el, amelyek hátrányosan érintették az orosz ajkú lakosságot – ezzel tovább mélyítve a társadalmi szakadékot.

A nyugati világ eközben a demokrácia és függetlenség védelmének álarcában próbált geopolitikai előnyt kovácsolni. Oroszország a saját befolyási övezetét próbálta visszaszerezni. Ukrajna pedig közben elvesztette azt, amit egy ország legnehezebben szerez meg: a belső kohézióját.

Zelenszkij: A remény és a szerep találkozása

III. felvonás – A főszereplő belép

2019-ben újabb fordulat jött: az ukrán választóknak elegük lett a háborúból, a korrupcióból és a régi elitből. Ekkor jött a semmiből Volodimir Zelenszkij, egy humorista, aki a tévében már korábban is eljátszotta az elnök szerepét. Most valóság lett a fikcióból: hatalmas támogatással választották meg, 'a nép szolgájaként'.

Zelenszkij békét, átláthatóságot és nemzeti egységet ígért. Valóban elindult tárgyalni Putyinnal, tűzszünetet próbált tető alá hozni, de rövidesen kiderült: ígéretei megvalósítására nem maradt mozgástere.

A hatalom – a valódi, informális hatalom – már régen nem az elnöki hivatalban volt. A hadsereget, a belbiztonsági apparátust és a médiát átszőtték a nyugati tanácsadók, pénzügyi donorok, valamint az oroszellenes radikális fegyveres csoportok. Ezekkel senki nem húzott újat – különösen nem egy olyan politikus, aki egykor színpadon állt, nem lövészárokban.

Három út maradt – mindegyik zsákutca

IV. felvonás – A szerep foglya

Zelenszkij valójában három lehetőség közül választhatott:

1. Megpróbálja végrehajtani a programját, és az árokparton végzi – egy „rejtélyes merénylet” áldozataként.

2. Lemond, de nincs hová menekülni. Sem Moszkva, sem Washington nem fogadja be azt, aki kiszáll a játszmából.

3. Alkalmazkodik, eljátssza az elvárt szerepet, miközben csendben építkezik – hogy ha egyszer minden összeomlik, legyen hová és miből menekülnie.

Zelenszkij a harmadikat választotta. Így lett a komikusból háborús elnök, a naiv reményből szimbolikus hős – egy olyan szerepben, amit nem ő írt magának. A díszlet készen állt, a közönség helyet foglalt, a rendezők – Washingtonban, Brüsszelben, Moszkvában – már csak a megfelelő színészt keresték. Ő lett az.

És mi marad Ukrajnából?

V. felvonás – Az ország árnyéka

Miközben a világ színpadán még mindig tart a műsor, az ukrán valóság egyre tragikusabb. Az ország lakossága drasztikusan csökkent, milliók hagyták el az otthonukat. A gazdaság romokban, a hadsereg kimerülőben, az infrastruktúra darabokra hullott. Egy olyan háborút vívnak, amelyet nem ők akartak, nem ők irányítanak – de nekik kell elszenvedni.

Az ukrán szenvedés – miközben nyugati politikusok emelvényről tapsolnak – a modern történelem egyik legsötétebb cinizmusát tükrözi.

🎭 Finálé – A függöny lassan lehull

Ukrajna nem pusztán egy ország, amely háborút vív. Ukrajna egy történet, amelyet mások írtak meg – hősökkel, árulókkal, drámával és pusztulással. A kérdés ma már nem az, hogy ki nyeri a háborút. A valódi kérdés az: mi marad abból az országból, amit Ukrajnának hívtak – és hogyan tekintünk majd vissza a szereplőkre, amikor lehull a függöny.