Itt éldegélünk a fellelhető társadalmi rendszerek legjobbikában, olyan gazdasági, tudományos és ezekből fakadó katonai fölény birtokában, mely egyedülálló a világon és melyet csak próbálnak utánozni más rendszerek. Azt gondolhatnánk, hogy semmi más dolgunk, mint tenni továbbra is azt amit eddig, a dolgok már nem fognak lényegesen változni, ami működött tegnap, az működni fog holnap is. Mivel a demokrácia is egy fejlődés eredménye, ezért pont nekünk kellene leginkább tisztában lennünk a fejlődés megállíthatatlanságával. Vegyük számba milyen trendek veszélyeztetik leginkább a demokráciákat.

1. Leválthatatlan hatalom

 A demokrácia egyik alapelve a szabad választás. Mint minden elv, a gyakorlatban másként működik. Egy adott országban meghatározható számú ember képes elérni, hogy tömegek szavazzanak rá. Ez nagy mértékben korlátozza a választás szabadságát, mert mi van akkor, ha a saját véleményünket, értékrendünket, nem képviseli senki olyan akire érdemes lenne voksolni? Ilyenkor legtöbben a 'centrum' képviselőire szavaznak. Viszont ezt könnyedén ki lehet használni. Egyszerűen a centrum, a biztos támogatás tudatában elkezd a szavazók érdekeivel ellentétesen cselekedni. Persze lehet szavazni másik centrum pártra, de ők szintúgy nem fogják valóban képviselni a szavazóikat. Mivel viszonylag ritkán vannak választások és a szavazók félelmeit, vágyait pont a centrum pártok képviselik a legjobban, ezért csak elméletben maradnak leválthatóak, miközben a tettek ezzel ellentétesek. Az oka ennek, hogy a legalkalmasabb emberek, a biztos megélhetést nyújtó centrumpártok számára adják el tudásukat, míg az alkalmatlan szereplőknek marad a szélről való kiabálás. 

 A sport világát mostanában megrengető korrupciós botrányok a bizonyítékai, mik történhetnek egy nagy szervezet falain belül az ellenőrzés hiánya nélkül. Az UEFA, a FIFA után most az IAAF, az atlétikai szövetség van soron, felkészül a NOB vezetősége. Ezek a szervezetek napi szinten vannak jelen, mi lehet a még kevésbé szem előtt levő szövetségeknél. Az meg már az abszurd tréfa kategória, mikor egy úszószövetség a saját világbajnok úszója ellen indít lejárató kampányt.

 Lehet mondani ezeknek a szervezeteknek a vezetőségét nem a nép választja. Itt van viszont nekünk az Európai Unió legfelsőbb vezetése, melyet ha nem is közvetlenül, de közvetetten mégiscsak mi választunk. Komolyan olyan emberek kapnak nagy hatalmat, akikre egy szatócsbolt vezetését sem bíznánk, maguk erejéből meg addig sem tudtak volna jutni, hogy maguknak nyissanak egyet.

 A végére hagytam a választásokon hatalomra jutott, de nem a szavazókat képviselő pártokat. Szinte már ma klasszikus példa a Németországban zajló politikai események, ahol a centrum pártok folyamatos nagykoalíciózása lassan normálisnak kezd számítani. Nem, nem az. Így a hatalmi játszmákat a polgárokat megkerülve, kívül rekesztve játsszák le, mintha egy felsőbb kaszt lennének. Magyarország egy másik fajta módszerre példa, ahol az örökös ellenzék minden megmozdulásával mintegy véletlenül saját alkalmatlanságát bizonyítja, ezzel legitimálva a hatalmat, és/vagy egyszerűen a hatalom gyakorlóinak külső támogatója. (Jelenleg az ellenzék három pártja küzd a 10% migránsbarát szavazó kegyeiért, eközben elveszítve 84% támogatását.)

2. Internacionális mamutvállalatok

 A demokrácia alapja még mindig egy adott ország állampolgárainak közössége, mely az önrendelkezés legfontosabb szintje. A technika fejlődése által létrehozott összetett termelési módszerek, termékek, szolgáltatások, a kutatás, megkövetelik a gyártó cégek nagy méretét. Ez a méret már országokon, kontinenseken ível át. A nagy méret nagy hatalmat is jelent. A cégek hatalma, mely sok ország erejénél is nagyobb, könnyen ellenőrizhetetlenné válik, Ez lehetőségeket nyújt a visszaélésekre. Mai példa erre a informatikai cégek országokat kijátszó adózási módszerei. Hogy az előző ponthoz visszanyúljunk, az informatikai óriások közvélemény manipulációját leginkább a centrum pártok tudják kihasználni. Erre ragyogó példa Merkel kancellár asszony szóban adott utasítása a facebook.com vezetője számára, a Németországban zajló eseményekkel kapcsolatos hozzászólások cenzúrázására. Természetesen hivatalosan a kirekesztő, gyűlöletkeltő megnyilvánulásokról volt szó. De ki tudja ellenőrizni, mit moderálnak ki valójában a világhálón? Ez persze extrém eset, de a 'független' média országoktól függetlenül képvisel egységes álláspontot, támad valamit, vagy érvel valami mellett és nagy naivitás lenne ezt véletlenszerűségnek feltételezni. A mamutcégek sok más módon is be tudnak avatkozni országok belügyeibe, számtalan módszer és lehetőség van rá. A közös bennük  az ellenőrizhetőség hiánya. Rossz belegondolni egy antidemokratikus rezsim érdekeit kiszolgáló óriásvállalat kontroll nélküli térnyerésére a nyugati világban. (Vagy egy simán antidemokratikus cég térnyerése is kellemetlen.)

3. Vallások

 Mivel ez egy liberális blog, így természetes, hogy gyanús minden dolog, mely vallásokkal kapcsolatos. :) Azt le kell szögezni, a szabad vallásgyakorlás minden ember alapvető joga. Pontosabban, a demokratikus rendszer keretein belül van hozzá joga. Miért gyanúsak a vallások? Mert a vallások egy cseppet sem ragaszkodnak a demokráciához. Mert a vallások képesek beállni egy elnyomó rendszer mellé, sőt összefonódva haszonra szert tenni az elnyomásból. Itt a vallásos emberek egyház általi kihasználásáról van szó. A liberalizmus nem egyházellenes, hiszen a vallásoknak szüksége van rájuk. Amit viszont meg kell követelni az egyházaktól, az a demokratikus rendszer tiszteletben tartása. A liberalizmus nem ellensége sem a vallásoknak, sem az egyházaknak, amíg azok betartják a demokrácia szabályait.  Míg a kommunizmus, mely a nép nevében követett el gyalázatos tetteket, könnyen talaját vesztette, mivel mindenki hamar rájött, a nép egyáltalán nem akar ilyen rendszerben élni, addig a teokratikus rendszerek, az Isten nevében jelszavával támadhatatlanná válnak, mivel Isten nem fog megjelenni és tiltakozni a nevével visszaélők ellen. Itt megint képbe kerül az ellenőrizhetetlenség, mivel az egyszeri hívőnek nincs kontrollja az egyház felett. Az ilyen ellenőrizhetetlenségből fakad a pedofília problémája is, melynek támogatása nem tartozik az egyházak törekvései közé. Ha több rálátás lett volna rájuk, akkor a molesztálásos ügyeket csírájában el lehetett volna fojtani, avagy nem lehetett volna eltusolni.

 Az elmúlt két évszázad arra engedett következtetni, hogy a világ fejlett részein a vallással kombinált elnyomástól végleg megszabadultunk, de az iszlám a bizonyíték rá, hogy a problémával még korántsem végeztünk. Az iszlamizmus, ami színtisztán a hatalom megragadása a vallás nevében, hatalmas népszerűségnek örvend a világban és pont a leginkább áldozatainak tekinthető muszlimok a támogatói. A nyugati világban a demokratikus értékrend betartását az iszlámtól is meg kell követelni! Nem szabad teret adni a dzsihadista propagandának, a nyugat ellen uszító hitszónokoknak, a mecsetekben zajló terrorista szervezkedéseknek!

 A megvásárolható 'független' sajtó időnként megjelenő iszlámot dicsérő 'híradásai' szép példája a vallás és a multicégek összefonódásának. Másik módszerük, az iszlám vallást kritizáló politikusok elleni rendszeres támadás. Sajnos nem csak az iszlám kritikusai járnak így, ezért hivatalosan minden politikus buzgó vallásgyakorló. (Élükön a már többször bérmálkozott Gyurcsány Ferenccel és Orbán 'térdre csuhások' Viktorral.)

 Zárszóként mondhatjuk, a demokráciáknak meg kell tudniuk küzdeni az újabb kihívásokkal. Nem fantomokkal kell birkózni. A politikusokat a megválaszthatóságukkal kell a közakarat végrehajtására kényszeríteni, egyenként elszámoltatva őket, hogy ne tudjanak a pártgépezet mögé bújni! A globális vállalatokat az országoknak közösen kell a törvényesség betartására rávenni. Az egyházak is szorosabb ellenőrzést igényelnek, meg kell akadályozni, hogy egy demokrácia ellenes generációt neveljenek fel és szigorúan el kell választani őket a gazdasági előnyöktől!  A hatalom ellenőrzésének új módjait kell kidolgozni és bevezetni, hogy az emberek sorsa saját kezükben maradjon!