A napokban Aleppó bevételével eldőlni látszik Aszad elnök hatalmának megmentése. Mivel fegyveresen már nem tudnak ellentámadást indítani az állítólagos nyugatbarát erők, ezért a nyugati liberális média állt csatasorba, az oroszok harci tevékenységének szidalmazásával. Minden napra jut hír, hogy az oroszok kórházakat bombáznak, civilekre lövöldöznek, hogy éhen akarják halasztani a város lakóit. Természetesen az események hátterében ki nem mondva ott áll maga Vlagyimír Putyin, a KGB szörnyszülöttje, a világpolitika Kajzer Szósza, a megtestesült keleti sátán, akihez képest a gonosz tengelye csak egy ártatlan fogpiszkáló.
Bár ez utóbbi megállapítások szarkasztikusnak tűnhet, mégis a liberális média olyan agymosásban részesítette a nyugati közvéleményt, hogy ki nem mondva, de mégis ilyeneket gondolnak Putyinról. Számomra ez akkor jött le a legjobban, mikor egy ismerősömnek, aki saját képességeihez mérten könnyű szellemi munkával keresi meg az átlagfizetés legalább dupláját, negyedóráig kellett érvelnem, hogy belássa, amit ő tényként elfogadott, az önmagában nem áll szilárd lábakon.
Lássuk Putyin bűneit! Tekintélyuralmi rendszer üzemeltetése Oroszországban, ahol az ellenzéki politikusok, újságírók váratlan halála ugyan ritkaság, de nem elképzelhetetlen. Illiberális társadalom, legfőbb bűnként a homoszexuálisok jogainak csorbítása és a sajtószabadság megszüntetése van említve. De ezek nem jelentenének rá okot, hogy folyamatosan szapulják Putyint, hiszen a világ nagyobbik része így működik. Ami a valódi konfliktust okozza, az két eltérő eszmerendszer birodalmi érdekeinek az ellentéte. Egyik oldalon az internacionalista balos imperialista eszmék, a másikon a nemzeti birodalom vágya áll. Így nézve a konfliktust, bár egyik sem szimpatikus egy békés ember számára, mégis a nemzeti jellegért való harc áll közelebb egy nemzeti liberálishoz. (Jut eszembe ilyenkor a francia forradalom honvédő háborúja)
A biztosítékot Putyin külpolitikai lépései verték ki. Konkrétan a Krím megszállása, katonai segítség Aszad elnök számra és az Ukrajnai szakadárok támogatása. Ezek első körben liberális tálalásban tényleg szörnyű dolgok. A Krím bekebelezése egy agresszív hódító támadás volt. A diktátor Aszad támogatása az elnyomás ellen felkelőkkel szemben a szabadság eszméjének megcsúfolása. Az ukrajnai háború pedig a béke elleni aljas bűntett. És itt jön az a bizonyos, de miért is tette ezeket Putyin kérdés, amire a sablonválasz az, hogy azért mert ő maga az ördög. Persze Putyin nem ördög. Ez egy olyan állítás, ami sokakat megdöbbent, annyira a fejükbe lett ez verve. Csakhogy, logikusan be lehet bizonyítani, hogy Putyin mégsem annyira ördögi.
Az oroszok két dologhoz ragaszkodnak évszázadok óta. Az egyik a tengerekhez való kijutás, ami egy ekkora ország számára létfontosságú, sőt a világon csak egy tucatnyi ország van, melynek nincsen tengerpartja. (Igen, nekünk sincs) A másik a status quo fenntartása. Történelmi tény, hogy Oroszország külső ok nélkül sosem zúdult rá Európára. Egyik alkalom a Napóleon elleni szövetség, a másik a hitleri Németország elleni hadjárat volt, utóbbi szintén szövetségben. De még a '48-as forradalmunk eltiprása is a Szent Szövetség révén, egy szövetségen belül történt, a meglevő viszonyok megtartásáért. Sőt az '56-os Budapest elleni támadásnál is a nyugati partnerek igencsak elnézőek voltak, hiszen az oroszok a meglévő egyezséget nem lépték túl, csak betartatták. Bármilyen keserű is volt számunkra több ízben is Oroszország közelsége, mégis azt lehet mondani, hogy nem egy mániákus, hódító agresszor hatalomról van szó. Ebből a szemszögből már máshogyan lehet értelmezni Putyin lépéseit.
Putyin úgy tekintett Ukrajnára, mint ütközőállamra a kelet és a nyugat között. Egy ilyen állam léte garancia arra, hogy az ellenérdekelt felek ne essenek egymásnak. A Magyar Királyság is rendelkezett délszláv ütközőállamokkal a török elleni védekezésül. De gondolhatunk Lengyelország felosztására a Szovjetek és a nácik között, ami után bizonyossá vált a háború közöttük. Az oroszoknak Ukrajnában a pufferállam szerep mellett a krími flottabázis volt jelentős. Amikor arra lettek figyelmesek, hogy a nyugat meg akarja szüntetni Ukrajna semleges státuszát, azaz be akarja vonni az Európai Unióba és a NATO tagjává akarja tenni, eljött a cselekvés ideje. Első dolguk volt a stratégiailag igencsak fontos Krímet biztosítani saját maguk számára. Ezt zseniálisan végrehajtották. A CIA sosem volt képes ilyen jól megoldani egy ennyire fontos és kényes feladatot. Ez egy érthető lépés volt, nehéz elképzelni a NATO tag Ukrajnát, ahogy területén egy orosz flottabázis üzemel. A következő lépésük Ukrajna NATO csatlakozásának megakadályozása. Ez úgymond egyszerű dolog, mivel háborúban álló országot nem vesznek be a szabályzat értelmében, ezért csináltak egy háborút Ukrajna keleti részén, az állítólagos 'szakadárok' mögé bújva. A harmadik aktivizálódásuk a szíriai 'felkelők' elleni harc volt, szokás szerint itt is flottabázisról volt szó és mellesleg az olajiparban ellenlábas szaúdiak térnyerése elleni fellépésről. Képzeljük már egy pillanatra magunkat az oroszok helyébe, mit tennénk, ha azt látnánk, hogy ki akarnak minket szorítani a Földközi tengerről? Naná, hogy nem hagyják magukat. A Soros féle ukrajnai forradalom már előrevetítette egy közvetlen amerikai beavatkozás rémét, szintúgy, mint Szíriában az USA és szövetségesei által támogatott felkelők, lázadó tisztek, mérsékelt iszlamisták és mérsékelt terroristák bevetése, akiknek közevetlen NATO támogatását az orosz flotta egy váratlan éles fegyverdemonstrációval megakadályozta.
Ezek után még lehet mondani, hogy Putyin maga az ördög, de akkor a liberális nyugat meg maga a sátán, hiszen az agresszív lépéseket a nyugat kezdeményezte, a putyini Oroszország csak ezekre reagált olyan módon, mely teljesen elfogadott a nyugati oldalon is, azaz ők is élnek velük. Az, hogy a média mégis csakis Putyint kiálltja ki bűnösnek, színtiszta hazugság, megtévesztés. A nagyhatalmak világméretű ketrecharcában nincsenek jó, vagy gonosz harcosok, csak primitív manipuláció.
