Most az iszlám egyik nagy sikeréről és annak bukásáról lesz szó.

Mindenki fel lett már világosítva, hogy a Hispániát megszálló mórok milyen nagy áldást jelentettek Európa számára és bezzeg az arab tudomány milyen csúcs volt akkoriban. Az elmaradott európaiak semmit nem tudtak és az araboktól kellett megtanulniuk, az algebrát, meg a kémiát, de még a számokat is. Csakhogy, szokásom szerint ismét jelzem, hogy ezek a tudományok bár valóban nagyon fontosak az emberiség számára, eredetileg nem arab tudományok voltak, hanem az általuk meghódított hellén-keresztény kultúrájú területeké, vagy a kelet nyugat közötti kereskedelem révén Indiából származtak. Úgyhogy most utólag is köszönetet mondok a móroknak, hogy visszaadták Európának azt, ami eredetileg az európaiaké volt!

 Mi történt a félsziget megszállása után? Elindultak még nyugatabbra, Európa belsejét is meghódítani, de ezt hatalmas szerencsénkre Martell Károly visszaverte, úgyhogy maradt számukra a keresztény Ibéria szellemi bekebelezése. Bár ezt az időszakot aranykornak szokták nevezni, a száz év béke mögött puha, de határozott elnyomás volt. A muzulmánok nem tekintettek egyenrangú partnerként a keresztényekre, hanem korlátozták a nyilvános vallásgyakorlást és különadót kellett fizetniük. A gyakorlatban ilyen esetekben az történik, hogy aki nem akar még 10% adót fizetni, az felveszi a muzulmán hitet és bár valójában lélekben nem lesz muzulmán, mégis előnyösebb helyzetbe kerül, mint keresztény, vagy zsidó társai. A gyermeke már ebbe születik bele, ő esetleg még tudni fogja, hogy apja botcsinálta muszlim, de az unoka ezzel már nem lesz tisztában, ő már természetes módon fogja muzulmánként meghatározni magát. Ez a folyamat lassan, de biztosan teszi muzulmánná egy ország lakóit. 

 Csakhogy történt valami váratlan, amire senki sem számított. Nagyjából száz évvel a mór invázió után, spanyol földön megtalálták Jakab apostol sírját. Jó kérdés, hogyan kerülhetett volna oda a szent holtteste, akit köztudomásúlag Heródes öletett meg Jeruzsálemben, de a lényeg az, hogy az ebben való hit megerősítette az egész keresztény hitet a félszigeten és innentől kezdve elkezdtek szívósan ellenállni az iszlám szellemiségnek. Eleinte csak lélekben, majd később politikailag és katonailag is. Ezzel vette kezdetét a reconquista, a visszahódítás, mely kétszáz év múlva jutott el a fegyveres harcokig, hogy majd azt követően fél évezred teljen el az utolsó mór uralkodó távozásáig. 

 Az említett fél évezrednyi harc mutatja, a muzulmánoktól nem könnyű megszabadulni, ahogyan ezt a magyarok és a Balkán is megtapasztalhatta később. Az Európára támadó muzulmánoknak igazán sosem sikerült biztosan megvetniük a lábukat, mindig készenlétben kellett tartani egy nagyobb sereget Afrikában, vagy Ázsiában.  Az Ibériai félszigetet is több hullámban támadták afrikai seregek, melyek ellen a spanyolok hol győztek, hol veszítettek, de kitartottak és néha a szerencse is a pártjukat fogta. A sikerük kulcsa a szellemi ellenállás volt. Nem fogadtak el másik istent a sajátjuk helyett, nem törődtek bele az elnyomásba és főleg nem fogadták el az iszlám által terjesztett rabszolgaság intézményét.

 A végeredmény magáért beszél, Spanyolország és Portugália független, liberális, demokratikus keresztény ország. Jelenleg a világ legtöbb iszlám államát összefogó Iszlám Konferencia Szervezet országainak GDP-je mindössze hat és félszerese az Ibériai félsziget országaihoz képest, miközben legalább hússzor annyian élnek országaikban. Megérte tehát a harc az elnyomó vallás és állam ellen. Ma is megéri, mind szellemileg, mind anyagilag.

 Nagyon örülnék, ha a ma magukat liberálisoknak mondó emberek megtalálnák valamelyik liberális szent nyughelyét, vagy magának a liberalizmusnak a csontjait és feléledne a hitük, hogy aztán életüket legalább részben a liberalizmus védelmének szenteljék! Előre szólok, hogy ehhez elsőként a töküket kellene megtalálniuk! Amennyiben ez sikerülne, még a végén egy ehhez hasonló emlékmű is járna nekik a hálás utókortól: