Egy ikonikus fotó. Szovjet zászló leng az elfoglalt Berlin felett.

 A putyini Oroszország egyik legkülönösebb vonása, Sztálin emlékezetének védelme. Nemrégiben még egy filmet is betiltottak emiatt. Nekünk Sztálin a gulágot, a 'malenkij robotot', a vas és acél országának a lózungját, az ÁVH fekete autóit, az Andrássy 60-at, meg persze legfőképpen Rákosi rémuralmát jelentette.

 Az orosz történelemből kimaradt a reformáció, a polgárosodás, a '48-as forradalmak, szóval sokminden, amitől Európa nyugati fele azzá vált, amivé. Az Orosz Birodalom az első világháborúban a kétfrontos harcra kényszerülő németektől is vereséget szenvedett, ahogyan előtte tíz évvel a japánok elleni háború is csúfos kudarccal végződött.

 Ezek miatt, Oroszország a XX. század elején még mindig a muzsikok országa volt. Másodrendű iparral, elmaradott mezőgazdasággal. Viszont a nemzettudat már akkor is meg volt. A mongolok, majd a törökök elleni harcok, de leginkább Napóleon Grande Armyja elleni győzelem adott egy erős tartást az orosz népléleknek.

 Sztálin amilyen módszerekkel szerezte meg a hatalmat, ugyanolyan könyörtelenséggel fogott hozzá Oroszország megreformálásához. Bár manapság a szocializmus a működésképtelen, elmaradott államforma szinonimája, ez csak a liberális demokráciák kapitalizmusához képest volt így. A szocialista államrend, a feudalizmushoz, vagy akár az iszlámm államisághoz képest kifejezetten haladó volt. Az egyház kiszorítása a hatalomból, valamint a feudális előjogok megszüntetése alapvetőek egy modernebb társadalom megteremtésekor.

 Mit tudott tenni Sztálin, amit elötte nem tettek meg? Amikor egy országnak nincsen pénzbeli tőkéje, akkor csak az emberek munkája marad. Az emberek munkájából tud elvenni, abból tud tőkét szerezni. Amikor Oroszországra gondolunk, akkor stratégialiag legfontosabbak az ott levő ásványkincsek. Szinte minden ott van a föld mélyén, amire egy modern iparnak szüksége van. Sztálin az emberek kizsákmányolásából építette fel azt az ipart, mely az ország nyersanyagára épült. Ez adta az alapot a fejlettebb mezőgazdasághoz és a felszabaduló tömegek adták meg a további, köztük tudományos fejlesztésekhez szükséges alapot.

 Amikor a náci Námetország hadereje rázúdult a Szovjetunióra, akkor egy olyan országra támadt rá, melynek ipari termelése meghaladta a németekét. A technikai feltételek az oroszok szerencséjére még nem tették lehetővé egy ilyen nagy kiterjedésű, mostoha időjárású ország villámháborúval való legyőzését. Az elhúzódó anyagháborúban pedig az orosz ipar és az orosz emberek még a fejlettebb német ipart és a képzettebb német katonaságot is egyértelműen legyőzték. El lehet képzelni, mi történt volna, ha még cári uralkodás lett volna a német támadás idején, gyenge iparral, elmaradott, elavult hadsereggel!

 Persze a németek nem győzhettek volna. Az amerikaiak a japánok után mindenképpen a németek ellen mentek volna. Ott állt mögöttük Dél-Amerika, Anglia révén India teljes erőforrása, a világelső amerikai ipar, mind minőségre, mind termelékenységre. És persze az atombomba, mint végső fegyver egyedüli birtoklása. Ez lett volna a nagy amerikai győzelem, ha Hitler legyőzésével egyidejűleg Oroszország is az USA hátországává vált volna. Mellesleg most is ezen megy a harc. Ezért kell a rakétaversenyt megint elővenni, ezért kell rakétaállásokkal körbevenni Oroszországot, ezért próbálják a tengerekről kiszorítani stb.

 A Nagy Honvédő Háború lett Sztálin modernizációs politikájának a végső próbája és sikerességének bizonyítéka. Hiába haltak éhen milliók, vagy kerültek munkatáborokba. Amikor a nemzetnek meg kellett védenie magát, akkor az Sztálin reformjainak köszönhetően sikerült. És ezzel még nem volt vége a sikereknek, mert a világháború után a kétpólusú világrend egyenrangú részesei lettek. Atomtechnológia, rakétatechnika, fegyvergyártás, űrverseny, mindben a világ élvonalába kerültek. Nehéz elfogadni, de Sztálin volt ennek a megalapozója, az orosz nagyság megteremtője. Emiatt tisztelik őt és nézik el neki milliók halálát, a terrort, a tisztogatásokat. Egy nép sokat elvisel, ha annak eredménye is van. Ebbe a sokba pedig ténylegesen sokminden belefér.

 Ma már nehéz az oroszokat a világ élére képzelni. Ugyan Hruscsov munkásságáról még nem tájékozódtam részletesebben, de az utána jövő brezsnyevi pangás, a Gorbacsov fémjelezte széthullás és a jelcini szabadrablás évtizedei behozhatatlan hátrányba taszították az országot. Azonban az oroszok soha nem fogják feladni. Még most is készülnek az északi sarki csatára, ahol az amerikaiaknak van évtizedes lemaradásuk az ott levő ásványkincsekért zajló versenyben.. Az orosz atomtechnológia még mindíg eladható, ahogyan a rakétarendszereik is a legjobbak között vannak. Bár Sztálin már rég halott, a szelleme él. Az oroszok tudják, ha egyszer a legjobbak között lehettek, akkor ez újra sikerülhet nekik.