Annak idején a szocializmusban az állami média az amerikaiakat puffogtató cowboyoknak mutatta be, akiktől mi sem természetesebb, mint hogy egy cowboy szerepiről ismert színészt választanak meg elnöknek. Olyan nagy hitele persze nem volt a propagandának, de a fegyvertartási - Európából nézve - őrület az nagyon is valós. Ennek következménye, hogy a rendőrök valami elképesztő procedúrát csapnak a legegyszerűbb igazoltatásból is, hiszen sosem lehet tudni mi van nála, vagyis nagy eséllyel van az illetőnél fegyver.

 Ennek a nagy fegyverbuziságnak történelmi előzményei vannak. A telepeseknek komolyan fel kellett készülniük az őslakosság agressziójára, ha nem akartak úgy járni, mint az őket évszázadokkal megelőző vikingek. Emiatt a gyerekeket amint lehetett a fegyverhasználatra képezték, hiszen mindig jól jött baj esetén még egy puskás. A fegyvereik is természetes szükségszerűségből a beszerezhető legjobbak közül került ki, hiszen a legszorosabb értelemben az életük múlott rajta.

 Nyilván a mostani fegyvertartás már nem az indiánok ellen irányul. Talán a Mel Gibson féle Hazafi című filmből érthető meg leginkább, hogy az amerikai polgári milíciák milyen jelentős szerepet játszottak a függetlenségi háborúba. Konkrétan az egész felkelés egy angol csapatok bevonulása ellen szerveződő spontán ellenállással kezdődött, ahol a környékbeli falvak népe egy kisebb ütközetet vívott a vöröskabátosokkal, akik amúgy német zsoldosok voltak és visszavonulásra kényszerítették őket. Tehát a személyes fegyvertartás összefonódott a szabadsággal és függetlenséggel. Bár ma már annyi értelme sincsen, mint amennyi a balsikerű, Napóleon elleni magyar  nemesi felkelésnek lenne manapság, de mégis megmaradt hagyományként, melyhez a baloldal sem mer igazán hozzányúlni.

 Innen nézve kissé különös, hogy a haza védelmét nem bízzák a katonaságra, hiszen van olyanból nekik bőven. De mondjuk egy ISIS jellegű szervezet elleni utcai harcokban nyilván a kiképzés nélküli polgári lakosság súlyos veszteségeket szenvedne, bár megnehezítené a jól felszerelt és kiképzett támadók dolgát, azért számukra is jobb lenne ezt a feladatot annak szakértőire bízni.

 Külföldi balos médiumokban már megkezdődött a félelemkeltés a hazai fegyverbeszerzések nyomán. Egyszerre képzelődnek a szomszédos országok lerohanásáról és a szabadságukért harcoló magyarok elleni bevetésükről. Egyrészt a beszerzések ugyan az elmúlt évtizedek pangásához képest hatalmasak, de éppen azért nagyok, mert eddig halogatták őket. Ráadásul egyik része a NATO által megkövetelt páncélozott egységek, a másik meg a szállítókapacitás megújítása, légvédelem és kézifegyverek. Ezekből nem látszanak a hódító szándékok, másrészt a lakosság ellen pedig a már amúgy is hadrendben tartott BTR-80-asok is elegendőek lennének, tehát mindkét érvelés sántít.

 Nyilván ezeket itthon nem merik előadni, mert a környező országokat érintő hódítási elképzeléseket tetszésnyilvánítás fogadná, a hadsereg bevetése a civilek ellen meg abszurdum. A magyar katona az országot és a magyar embereket védi. Elég csak a sztálinista kormányzat bárgyú próbálkozásaira gondolni, mikor '56-ban a felkelők ellen katonákat küldtek! A gyakorlatban a nép mellé állt katonák miatt győztek a felkelők a rádió és a pártház ostromakor. Úgy látszik, erre azért emlékeznek az Ávósok utódai, mert amúgy nekik a történelem esküdt ellenségük.

 Ezek az előzményei az amerikai fegyvertartásnak, míg nálunk ilyenre nincsen szükség, hiszen aki a szabadságért akar harcolni az a katonaságnál jelentkezik.