A futball Szuperliga kapcsán alapvetően két megközelítés van. Az egyik a gazdasági, a másik a morális. A kettő szemben áll egymással. Korunkat ismerve, az üzleti megfontolások diadala borítékolható.
A gazdasági alapot az adhatja, hogy az Európán kívüli nézők leginkább csak a leghíresebb csapatokra figyelnek. A többi kontinensen az átlag futballrajongó ismer 8-10 csapatot, meg még esetleg hallomásból még két tucatot, de mindet nem tudná felsorolni. Számára a Porto, Legia Warsawa, RB Leipzig, Grashoppers nevek semmit sem mondanak. Ők A Liverpoolt, a Madridot, a Juventust stb. akarják látni. Abszolút meg lehet érteni őket, hiszen mi sem tudnánk még tucatnyi amerikai csapatot felsorolni. Boca Juniors,River Plate, Corinthians, Flamengo, Botafogo, Vasco de Gama. Ennyi. Mi sem tudunk mondani chilei, vagy ecuadori klubcsapatot, ahogyan ők sem ismerik a görög, vagy horvát, vagy román csapatokat. Ez csak a mi kis belterjes világunk, hogy ismerjük a legfontosabb lengyel, cseh, török, izraeli, de még ciprusi csapatokat is. Egy kínait, vagy japánt ez nem fog érdekelni és így a játékuk sem hozza őket lázba.
Megint elveszít Európa valamit, ami az övé volt. Az eredendő bűn az amerikai és ázsiai pénzek korlátlan beengedése volt. Kimazsolázták a legértékesebb klubokat. Annyi pénzt öltek beléjük, hogy a játékosok ára és fizetése abnormális magasságokba emelkedett és ez a folyamat még mindig tart. Egy jobb belső védő kerül lassan annyiba, mint amennyiért Madridba érkezett Cristiano Ronaldo. A lottónyeremény szintű éves fizetéseket a csapatok a jelenlegi rendszerben nem tudják kigazdálkodni. Úgy néz ki semennyi pénz nem elegendő, hiába kapják a Bajnokok Ligája szereplésért a hatalmas összegeket, ez már nekik kevés. Erre már csak az elitliga lenne képes. Amennyiben el tudják adni a meccsek közvetítési jogát számukra kedvező áron, akkor a bevételből a profit mellett is mindenki másnál magasabb fizetéseket tudnak biztosítani a játékosoknak, miközben ezen klubok minden pénzügyi gondja megoldódik. Ha beindul a pénztermelés, akkor idővel a ma még fogadkozó nemzetközi szervezetek is be fogják adni a derekukat, erre 4-5 évet adok.
A játékosokat is meg lehet érteni. A Bajnokok Ligájában annyi értelme van a top csapatoknak a keletebbiek ellen játszani, mint nekünk Kazahsztán, vagy Grúzia ellen a válogatott szinten. Éppen az ilyen meccsen jönnek a legrosszabb sérülések, mint nemrégiben Lewandowski, vagy Kalmár esetében. Gazdaságilag pazarlás a legjobbakat jóval gyengébbek ellen játszatni.
Érteni értjük a motivációkat és a realitásokat, de mégis a veszteség érzése lesz rajtunk úrrá. Ezzel a kisebb klubcsapatok szempontjából elveszik a nagy kihívás. Ahogyan az angol kupában negyedosztályú csapat is akár összekerülhetett a legjobbakkal, úgy a Bajnokok Ligájában is ki lehet érdemelnie egy kevésbé tehetős csapatnak a topcsapatok elleni játékot. Azzal, hogy a legjobbakat elszeparálják ez megszűnik. Az európai klubrajongók többsége ezzel veszít. Ahogyan a kisebb csapatok legtöbb játékosa is, hiszen csapatszinten most még van reményük a legjobbakkal találkozni a pályán, de az új rendszerben ez már csak néhány kiváltságosnak fog megadatni, akik be tudnak kerülni a belső körbe. Azt azért be kell vallanunk, hogy eddig a topliga Európa volt. Ide jöttek mindenünnen a legjobbak, gyakorlatilag megfosztottuk a többi kontinenst a legjobbjaiktól. Való igaz, a világ legjobb nyolc válogatottjából ma is 5-6 európai, jelenleg az első húszból 13, tehát a legjobb nemzetek is itt voltak.
Ami taszító az egészben, hogy ez egy amerikai rendszer, amit eredetileg egy 300 milliós országra méreteztek, ahol az egész az egyetemi bajnokságokra épült. Azonban idővel az egész világból elszipkázták a legjobbakat, mint az NBA, vagy az NHL esetében Ennek a vége a legrosszabb esetben valami olyasmi, mint a ketrecharc szövetségek közötti küzdelem, van egy USA, egy Dél-Amerika és egy Ázsia érdekeltségű szervezet, de ezek sportolói nem harcolnak egymás ellen. A fociban legalább a klub világbajnokság biztosította, hogy a kontinensek legjobbjai is találkozhassanak, most ez is megszűnik. Egy nem az NBA-ben játszó kosárlabdás sosem fog LeBron James ellen játszani, hacsak nem az olimpián a nemzeti csapattal, azonban klubszinten ez nem lehetséges. Bár a tervek szerint másik öt csapat valamilyen rendszer szerint évente bekerülhet, azért ezek köre is meglehetősen szűk.
Jó lenne most előállni a tuti megoldással, de ha a legnagyobb nemzetközi szövetségek sem tudják megoldani, akkor senki. Már eddig is a legjobbak a Bajnokok Ligája legvégén csatlakoztak a küzdelmekbe. Tehát az UEFA már nem tud többet segíteni. Klubszinten a játékosok a Szuperligával elkerülik a nemzeti bajnokságban való részvételt, jóval kevesebb meccset kell játszaniuk, viszont azt mind csúcsmérkőzéseken. Ez azt is jelenti, hogy nem kell két csapatra való játékos, mert kevésbé lesznek leterhelve a legjobbak. Látszik, hogy mind a top kluboknak, mind a játékosaiknak olyan előnyöket kínál a Szuperliga, amit semmi más nem tud nekik nyújtani. Viszont ami eddig várva várt rangadó volt, az ezentúl a szokásos heti meccs lesz, sőt akár többször is láthat hasonló csúcstalálkozót pár napon belül. Lehetséges, hogy ez idővel csömört okoz, hiába lesznek egyre értékesebbek a mérkőzések. Érdekes, hogy még a Szuperligában érdekelt csapatok szurkolói sem rajonganak egyöntetűen az ötletért.
Az összes többi csapat szurkolója mérges, hiszen az ő csapatukat elszeparálják a legjobbaktól. Viszont az összes többi, a futballban csupán szórakozást látó embernek a Szuperliga egy hihetetlenül kényelmes dolog. Minden héten a legjobbak legjobbjait láthatja egymás ellen játszani. Főleg, ha mindegy neki melyik topcsapat játszik, akkor teljesen a szabadidejéhez igazíthatja az élő közvetítést. Ebben van a nagy pénz, nem pedig a szurkolók hőbörgésében. Az európai drukkerek hiába lettek kisemmizve, itt már az amerikai és ázsiai nézőszám többet számít, mint egy törpekontinens lakossága.
Még utólag elnézve az alapító egyesületek listáját, akad néhány érdekesség. A Tottenham inkább a rajongóiról, mintsem eredményeiről volt híres. A Milan is Maradonáról híres, most ugyan jól állnak, de nem egy állandó olasz top csapat, a Roma sokkal inkább illene oda. A 12 csapatból két-két madridi, milánói és manchesteri van. Egyelőre a német és a francia bajnokságból senkit sem tudtak elcsábítani. Mint kiderült próbálkoztak hármuknál.
