Pedig eleinte minden a várakozások felett indult, nem csak Dominiknek, hanem az egész csapatnak. Annak ellenére, hogy miután nem tudtak leszerződtetni minőségi védekező középpályást, különféle kényszermegoldásokat kellett alkalmazni. Vagy a gyengébb, de hajtós Endo játszott a poszton, vagy a minőségi, de nem a posztra való Mac Allister. Mivel a jobbszélső védő, a közönségkedvenc ős liverpooli Alexander-Arnold, nem a védőmunkájáról híres, így a pálya balközép részén egy szuperemberre lett szükség. Olyan játékosra, aki méltóképpen tud együtt játszani Salahval, jól passzol, jól lő, megfelelően gyors, intelligens és mellesleg a védelem hiányosságait is pótolja mindezek mellett. Ő lett Szoboszlai Dominik.
Nem kell focimeccset sem látni ahhoz, hogy kérdések merüljenek fel a feladat lehetséges voltáról. Mert itt bizony egy spílernek kellett egy öszvér munkáját elvégeznie. De ezen túl adódott még egy probléma, hogy mégiscsak hiányzott a csapatból egy klasszis, akinek a munkáját hosszabb távon szét kellett osztani a csapat többi tagjára. Így eleve kevesebb pihenővel tudtak gazdálkodni.
Azonban volt még egy, talán ennél is nagyobb hiba. Mégpedig, hogy valódi sportemberhez méltóan, mind a négy kupát megcélozták. Ez önmagában egy nemes dolog, de a gyakorlatban lehetetlen. Mint láthattuk, még az első kisebb kupát már széthajtott állapotban, egyre fiatalabb tiniket becserélve sikerült meghódítani. Azonban ez a hősies győzelem a végső erőtartalékokat is felemésztette. Ennek lett látványos jele, az EL-ben Atalanta elleni három-nullás otthoni vereség. Az olasz csapat ráment az angolok játékosaira egy az egyben és a hullafáradt liverpooliak képtelenek voltak ezt megoldani, miközben normális állapotban éppen ez kedvezett volna nekik. A másik hazai kupából a jóval harmatosabb, de pihentebb MU ellen estek ki. A bajnokságban a szintén túlhajtott két rivális hibái révén egyértelmű vezető helyre kerültek, de akkor már a sereghajtó csapatok ellen is komoly erőfeszítés kellett és volt amikor ez sem volt elegendő.
Szerintem, ha elengedik az angol kupákat és rámennek a bajnokságra, meg az EL-re, akkor simán behúzták volna mindkét komoly skalpot, amiből a PL megnyerése lett volna a koronaékszer Klopp búcsúidényén.
Ehhez képest lett egy túljátszás miatt lesérült Szoboszlai, akit szégyenszemre túl hamar hoztak vissza és újfent rásérült. Feltehetőleg emiatt az idény további részében már nem tudta a saját szintjét nyújtani, de így sem volt jobb csereopció a posztján. Ilyen lestrapált állapotban érkezett meg az EB-re, még úgy is, hogy az utolsó meccseken inkább a hazai kedvenc fiatal Eliott játszott helyette. A csoportkör mérkőzésein egyértelműen látszott, hogy sérülten játszik, pedig egy jó Szoboszlai aranyat ért volna, főleg Svájc ellen.
Most sem vagyok nyugodt, hiszen Liverpoolban kezdődik az alapozás, aztán az újakkal az összeszoktatás, a barátságos mérkőzések és máris ott vagyunk az idénykezdetnél. A kérdés, hogy mikor fog eközben rendbe jönni Szoboszlai?
A válogatott EB szereplése papírforma volt. Konkrétan vagy mi leszünk jobbak, vagy Svájc, ami 50% esély volt. Szoboszlai állapota csak a kisebbik gond volt a védelem szétesése mellett. Willi Orban még így, rosszabb teljesítménnyel is kimagaslott, azonban Szalai és Lang, hiába voltak a kijutás hősei, mostanra a játékpercek hiánya túl sok lett. Rossi mester megtette a lépéseket az orvoslásra, de fél év alatt nem tudott megfelelő játékosokat alaposan beépíteni. Ebből az lett, hogy a svájci meccs után már az új védőkkel kellett pályára lépni, ami nagyjából egész jól működött.
A csoportban a németek ellen nem volt orvosság, sok éve nem volt ennyire jó német csapat a pályán. Ott már pechünk volt, hogy a kötelező győzelmek után a svcájciak ellen ikszelhettek lazsálva, egy ajándék pont nekünk is jól jött volna. Főleg, mert a skótok ellen tutibiztos taktikával mentünk ki és komoly pechszéria okán húzodott el a gólszerzés a századik percre. Mivel a skótok kapura veszélytelenek voltak, átengedtük nekik a labdát, abból baj nem lehetett, míg mi majd a szórványos támadásainkból csak betalálunk idővel. Legrosszabb esetben a meccs végefelé a jobban megnyíló csapatok közül a minőségibb támadóinkkal eldöntjük a három pont sorsát. Némi izgalmak után pontosan ez történt. Amúgy addig összesen volt egy gyengébb skót lövés, míg nálunk Bolla, Szoboszlai, Schäfer, Csobot lövései és Willi Orban fejese is komoly veszélyt jelentett.
A Svájc elleni teljesen elcseszett első félidőt beleszámítva is keményebb ellenállást mutattunk az olaszokhoz képest. Az olaszoknak sehol nem volt egyenlítési esélyük. Ott egy kis szerencsével összejöhetett volna az áhított egy pont, majd később a biztos továbbjutás. Ami akár enélkül is meglehetett volna. Az nem is meglepetés, hogy az antifocit játszó angolok képtelenek voltak legyőzni Szlovéniát, hiszen utána csak komoly mázlival jutottak túl Szlovákián. Azonban a portugálok sunyi alibifocija, ahogyan már a mérkőzés elején gólhoz juttatták Georgiát, hogy ne is kelljen hajtaniuk utána, na az igazi pofátlanság volt. Bármikor rúgnak nekik 5-6 gólt, itt meg hagyták őket győzni. Az első órában kapura sem lőttek, nehogy baj legyen belőle. Mármint a baj az lett volna, hogy nem a szlovénok, hanem ellenünk kellett volna játszaniuk a következő mérkőzésen. Tőlünk jobban tartottak, amit megértek. Mégis, keserű véletlen, hogy lehetőségük volt dönteni.
A németekre visszatérve, talán az EB legjobb csapata volt. A spanyolok ellen is összességében jobban játszottak. A spanyolok viszont a németek után a franciákat, majd a döntőben az angolokat is legyőzték, ami egy hihetetlen sorozat. Eddig ilyen nehéz ellenfeleket sorozatban senkinek sem sikerült legyőznie. Ebbe bukott bele az Aranycsapat, mikor a brazilok és Uruguay után a németeket már nem sikerült felülmúlni. (Még a görögöknek volt nagy menetelése a franciák, csehek, portugálok ellen.)
Volt pár alibi meccs is, de egyértelműen látszott, a legjobb nyolc között már csupa tökéletes összjátékot, formációt és technikát játszó csapat jutott be, akik közül a labdával legkreatívabb spanyolok nyertek a végén.
