Nagy volt az öröm Aprajafalván, mikor a "homofób" törvény elleni keresethez csatlakozott az Európai Parlament is. Csak éppen milyen alapon vádolja, az önmagát objektívnek tituláló sajtó a törvényt homofóbiával, vagy tájékoztatja ezzel félre a hírfogyasztókat? A másik fele meg az a vicc, hogy ezért végre nem Katarnak kellett fizetnie.
Minden társadalom jogilag megkülönbözteti a gyermekeket és a felnőtteket. Köztudomású, hogy a gyermekek nem képesek felelősséget vállalni tetteikért. Ezért vannak gyámjaik, akik nevelik őket, általános esetben a szüleik.
A törvénnyel szembeni vád, hogy elveszi az LMBTQ személyek jogait. Mivel a gyerekek nem tartoznak ebbe a csoportba, azért tőlük ezt nem tudják elvenni. Így marad az, hogy az LMBTQ személyek a mások gyermekeivel kapcsolatos jogaikat veszítik el, bár ilyenek létezésére feltételezem még ők sem gondoltak. Hiszen meg kellene győzniük a társadalmat a gyermekek LMBTQ személyek általi szexuális oktatásáról. Ez azért elég vadul hangzik, mert nagyon közel kerül a pedofíliához.
A történet másik fele az, hogy a szülőktől elvett jogok nem az LMBTQ személyekhez kerülnek, hanem a nagytőke kezében levő médiaszolgáltatókhoz. Ez egy lehetséges megoldás, de egy demokráciában ehhez társadalmi felhatalmazás szükséges. Ez a felhatalmazás Magyarországon pont hiányzik. Így végeredményben egy rakás európai állam azért támadja Magyarországot, mert a magyar demokratikus többség döntése ellenére, a szülők gyermeknevelési jogát csorbítva, azt a nagytőkések javára akarják átjátszani.
Fontos kiemelni azt az egyértelmű tényt, hogy a törvény a szülők felelősségére bízza mennyi és milyen szexualitással kapcsolatos tartalom jut el a gyermekeikhez, ami nem jelenti ezek betiltását. Egyszerűen csak a jogokkal a szülők élhetnek. Ez az, amivel az LMBTQ közösség nincsen ellentétben, hiszen ez rájuk, mint esetleges szülőkre is vonatkozik.
Összegezve, a progresszív politikát képviselő államok igaztalan támadást indítottak Magyarország ellen, csak azért, mert itt a polgárok a hagyományos társadalmi modellt követik. Ráadásul az M.I.-t megkérdezve, csak azzal köt az eddigiekbe bele, hogy megkérdőjelezi a magyarországi demokráciát mendemondákra hivatkozva. Tehát itt a nyugati államok a demokrácia hiányára hivatkozva, vennék el azt, vennének saját hatáskörbe magyarokat megillető jogokat. Na ez aztán 100%-ban antidemokratikus lenne, hiszen így nulla százalék demokratikus döntési jogot hagynak a magyaroknak. Éppen azt tennék, amivel vádaskodnak.
Végül rákérdezve mesterséges barátunknál a törvényre, meglepően óvatos választ ad és nem pedig a woke hisztériát tolja. Itt megint felmerül, az LMBTQ személyeket képviselők miért nem képesek még ennyire sem?
Ez egy bonyolult kérdés, amelynek a válasza részben attól függ, hogy az adott ország jogi rendszere milyen jogi kereteket és korlátozásokat állapít meg a műsorszórással kapcsolatban. Általánosságban azonban elmondható, hogy a jogi kereteknek meg kell védeniük az LMBTQ emberek jogait és nem diskriminálhatják őket.
Ha egy adott törvény 18 év alattiaknak szóló műsorokban tiltja az LMBTQ személyekkel kapcsolatos szexuális tartalmak megjelenítését, akkor a törvénynek nem feltétlenül kell az LMBTQ embereket diszkriminálnia, ha az így megtiltott tartalmakat ugyanolyan szigorúan alkalmazzák mindenki másra is.
Azonban, ha az LMBTQ személyekre vonatkozó szigorúbb korlátozások vannak, mint más csoportokra vonatkozóan, akkor ez diszkriminációnak minősülhet. Az LMBTQ emberek kirekesztése vagy hátrányos megkülönböztetése a média vagy a kulturális intézmények által sérti az emberi jogokat és az esélyegyenlőséget.
Ezért fontos, hogy a törvényhozók és a jogalkotók gondosan mérlegeljék a korlátozásokat, amikor a média és a kulturális intézmények tartalmaira vonatkozó törvényeket hoznak. Az ilyen törvényeknek tiszteletben kell tartaniuk minden ember jogait és érdekeit, és meg kell találniuk az egyensúlyt az LMBTQ emberek jogai és az adott társadalom érdekei között.
