A legegyszerűbben Robert C. Castel fogalmazta meg. Az USA gazdaságilag és politikailag benyomult az orosz érdekszférájú Ukrajnába, de szuronyok nélkül. Azt meg én teszem hozzá, hogy a fegyveres ellenállást rábízták az ukránokra. Nem is annyira új dolog, hogy a hódítók a leuralt népet küldik csatába maguk helyett. Klasszikus eljárás volt ez a mongoloknál, de a Habsburgok értelmetlen háborúiba is magyarok százezrei vesztek oda. Az ukrajnai helyzet annyiban más, hogy azt el sem kellett foglalni, mégis boldogan mentek háborúba testvérnépük ellen leginkább USA érdekekért. Néhány év amerikai propaganda és még az ukrajnai oroszok is meggyűlölték az oroszországi oroszokat. Ehhez képest Goebbels még a fasorban sincsen.
Azért annyi támogatást adtak Amerikából, hogy az ukrán hadsereget maximálisan kiképezték a NATO hadviselés fortélyaira. Meg aztán ott volt még az Oroszországon kívül legtöbb szovjet fegyver. Tankok, csapatszállítók, lövegek, helikopterek, vadászgépek tömkelege. Ezt egészítette ki elképesztő mennyiségű kézi tank és légelhárító fegyverzet, mely valóban a nyugati csúcstechnikát képviselte.
Mindeközben a Kreml falai mögött... Arra ugyan nem jöttek rá, hogy az ukránokat véglegesen ellenük fordították és tökéletesen kiképezték, de arra igen, hogy egy ilyen agresszív nyomulásra válaszolniuk kell. Orosz nézőpontból a Dnyeperen túli NATO erők közvetlen fenyegetést jelentenek Moszkvára. Még ha ezek nem hivatalosan voltak NATO erők, de egyértelműen az USA érdekeit képviselték. Az oroszok nem számítottak nagy katonai ellenállásra, de az USA gazdasági ellencsapásaira igen. A gazdaságot nagymértékben ellenállóvá, önellátóvá alakították és közben jelentős anyagi tartalékokat halmoztak fel.
A háború tökéletesen igazolta az amerikai elképzeléseket. Az ukránok felsorakoztak az oroszok ellen. A katonáik hősiesen harcoltak és a mozgékony egységek a nyugati taktikával és eszközökkel véres rendet vágtak az oroszok között. Az amerikai gazdasági csapás példátlan módon sújtott le az oroszokra. Még Hitler ellen sem vetettek be ilyen eszközöket. Bármely más ország térdre kényszerült volna és feladta volna a harcot.
Azonban az oroszok nem kalandvágyból mentek Ukrajna ellen, hanem komoly fenyegetést láttak benne, melyet minden áron semlegesíteni kell. Régen a semlegesíteni helyett annyit mondtak, intézd el, mindegy hogyan! És akkor az oroszok átálltak a B tervre, amivel szerintem eleve kezdeniük kellett volna. Anyagcsatára kényszeríteni az ellenséget és felmorzsolni, nem törődve a közben kapott csapásokkal.
Az ukrán elithadsereg oda, Magyarországhoz mérhető területi veszteséget szenvedtek. Az iparosodott keleti és déli területek elvesztek, vagy romokban hevernek. A hátország infrastruktúrája szintén romokban. Tízmillióan menekültek el, a GDP a magyar alatt, a költségvetést a nyugat állja, a hadsereget a nyugat pénzeli, fegyverzi fel, képzi ki. Ukrajna immáron látványosan egy kvázi ország.
Amerikának sikerült megmutatnia a világnak, hogy a nyugat előrébb tart a haditechnikában és az orosz hadsereg annyit tud, amennyit Brezsnyev óta felejtett. Csakhogy az ukránok önmagukban még nyugati támogatással is kevesek az oroszok ellen. Ez egy presztízscsata. Az USA mutatni akarja, hogy hiba lázadni az uralmuk ellen. Az oroszok pedig ennek az ellenkezőjét igyekeznek elérni. Most már nem csak Ukrajna a tét, hanem hogy egy harmadlagos hadszíntéren le lehet győzni a nyugatot.
Az amerikai stratégiában azonban néhány dolgot nem vettek figyelembe. Azt, hogy az oroszok nem vonulnak vissza, hanem iszonyatos veszteségeket bevállalva végigcsinálják. Mert ekkor már nem a taktika, meg a hadműveletek számítanak, hanem a tartalék és a hadiipar. A másik dolog, hogy ugyan a drónok nagyszerű eszközök az orosz páncélosok ellen, de ugyanilyen jól, olcsón le lehet apasztani velük az ukrán légvédelmet. Márpedig miután szinte minden elérhető szovjet rakétát elküldtek Ukrajnába, ha azok elfogynak, akkor jön az orosz légierő és Aleppót csinál az egész országból. A harmadik, amit nem vettek komolyan, hogy Putyinnak meglepő módon nem Orbán a barátja, hanem Hszi Csin-ping kínai elnök. Neki elég néhány hadgyakorlatnak nevezett szimulált támadást indítania Tajvan ellen, hogy az USA a stratégiai hadianyag tartalékát mégse küldje Ukrajnába, hanem félretegye Kína ellen. Valamint az előző ponthoz visszatérve, a népi Korea lőszertartaléka is Kína utasításának megfelelően mehet az oroszoknak.
A háború mérlege könnyen billenhet a nyugat helyett inkább az orosz-kínai-iráni-é-koreai szövetség felé. Ez egy nagyon durva arcvesztés lenne, ha a lúzerek csapata diadalmaskodna a menő csávók felett. Persze nyáron kezdődik a nagy várva várt ukrán mindent is eldöntő ellentámadás, amiben már csak az ukránok és a nyugati objektívan hurráoptimista médiát fogyasztó közvélemény hisz.
Eközben azért a nyugat már elkezdte a propaganda egy másik irányát, ahol az ukránok a jelenlegi helyzettel győztesként fejeznék be a háborút. Reálisan nézve pont nem úgy néznek ki, mint akik győztek, de egyelőre a legrosszabbat elkerülték. Létezik az Ukrajna nevű állam és még csak az oroszok lakta ötödrészét veszítették el. Még az övék Odessza, a tengeri kijárat és az oroszok mesze járnak Kijevtől. Nagy csapásokat mértek az orosz seregekre, megmutatták milyen keményen és hősiesen tudnak harcolni a hazájukért.
Csakhogy, itt jön a képbe megint a kínai szál... mert a nyugat gyengeségeit most kihasználva komoly zűrzavart tudnak kelteni Európába, csak nem szabad most megállniuk. Finoman is lehet támogatni az oroszokat, nem kellenek hozzá kínai tankok. Európa keleti fele rengeteg fegyvert átadott Ukrajnának, amit ennyi idő alatt nem tudtak pótolni. A megrendelt amerikai fegyverek lassan, de bizonytalanul érkeznek. A hatalmas lengyel haderő építése gőzerővel folyik, de még messze vannak a céljuktól. Ha az oroszok két év alatt felépítik és felfegyverzik az új tömeghadseregüket és közben Ukrajna a nyugati segítség apadásával összeomlik, akkor közvetlen fenyegetést jelentenek az európai nyugatra. Mivel a nyugati rész is pocsékul áll a hadügy terén, most nem fog bejönni a dobjuk oda a keleti részt konc gyanánt és akkor jó lesz.
Az amerikaiak benyomulása Ukrajnába, majd a válaszul érkező orosz támadás alapvetően mutatta meg, hogy Európa nem ura önmagának. A kontinens közepén csapnak össze az angolszászok a globális déllel és az EU semmiféle eszközzel nem rendelkezik a konfliktusban. Politikai, katonai nincsen, a gazdasági meg többet árt, mint használ. Miközben Ukrajna bukása a ma ismert európai nyugat végét jelentené, ők ölbe tett kézzel várják azt. Néha elkurjantanak valami badarságot, mint Tajvan megvédése a nem létező európai flottával. Ezekkel nem erőt, hanem a valóságtól való végleges elszakadást demonstrálják. Közben meg a brüsszeli gépezet turbófokozatban pörög, újabb kötelezettségszegési eljárások indítása, vizsgálóbizottságok küldése és ülésezések, a keleti tagországok egy részétől a pénzek visszatartása stb.
