A karikatúra becsapós, nem fut el, inkább még többet hozat.
Ha valaki lemezteleníti magát, széttárja lábait és felajánlkozik idegeneknek, akkor ne csodálkozzon, ha egy idő után túl sok lesz a jelentkező. Nem csak ő járt így, hanem egy ismerőse is, aki ugyanezt csinálta. Megjegyzem, voltak akik megpróbálták megakadályozni a tömeg odajutását, de őket mindennek lehordta. Mikor már túl sokan tolongtak nála, felszólította barátait, ismerőseit, hogy tegyék szét ők is a lábukat, így osszák meg a 'terhet'! Nem nagy meglepetésre ez a kérés a látottak után nem talált követőkre. Megpróbál ugyan szigorú hangot megütni velük, de ez egy amúgy felajánlkozott személy részéről nem túl meggyőző. Aztán, ahelyett, hogy barátai segítségét kérte volna, inkább egy agresszív stricihez fordult és pénzt ajánlott fel számára a védelemért cserébe. Újabb 'meglepetés' érte, mikor a strici köszönte a pénzt, eltette, de csak még többen érkeztek és a strici még több pénzt követelt. Mindeközben történetünk főszereplője folyamatosan azt hajtogatja, hogy a humanizmus vezérli. Így is lehet mondani, ja. Csakis emberszeretetből csinálom. Na, persze mi ettől még tudjuk, valójában mit csinál. Mikor már a családja előtt kezd kínos lenni a dolog, megpróbál úgy tenni, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Mai hír, hogy a helyette, érte intézkedőkre megint rámordult, amiért meg akarják menteni. Mindeközben egyik legjobb barátja közölte vele, jobb dolga is akad, nem tart vele, megvannak a saját problémái. Itt tart egyelőre ez a buta mese, de még csak most jön a java. Azt szeretné, ha a strici rendszeresen küldene hozzá idegeneket. Ne feledjük, Európa császárnőjének képzeli magát, de csak egy közönséges szajha!
Soha nem jut eszembe ez a hasonlat, ha Bede Márton nem próbál rávilágítani, hogy szerinte az Európát védők erőszakolják meg a kontinenst, értve alattuk a lakosság túlnyomóan nagy részét. Kösz Bede!
A cím a nyitott kapuk politikájának átirata, de ha valaki esetleg arra gondol, hogy ez kizárólag nőre vonatkozik, akkor az nyugodtan cserélje ki gondolatban a pucsító ülepek kifejezéssel!
Végül a humanizmusom esetleges hiánya miatt aggódóknak ismételten jelzem, a hívó szóra olyanok is elindultak, akik nem szorulnak segítségre, másrészt akik valóban elveszítették hazájukban a megélhetés lehetőségét, azok számára lakóhelyük közelében kell biztosítani a támogatást, ahol a kultúra, a vallás és az éghajlat ismerős lesz számukra, és ahonnan később könnyebben haza tudnak térni.