A menekültválság létrehozói, akár az EU vezetői, akár amerikaiak legyenek, sűrűn hangoztatták a humanizmus szót, a 'humanizmus nevében', vagy 'humánus kötelességünk' formában. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a humanizmus valami emberbarátságot, emberszeretet jelent. Nos, ahogyan a humanizmus hangoztatói hazudnak, ugyanúgy még az általuk kreált humanizmus értelmezés is hamis. 

 Aki nem hisz nekem, az nézzen utána esetleg a wikipedián! Kedvenc részem a wiki oldalról: " Gyökerei az erős polgári hagyományokkal rendelkező Itáliába nyúlnak vissza, melynek hajósai, bankárai és kereskedői a keresztes háborúk során jelentős vagyonra és ismeretekre tettek szert."  Egy eszme, mely a keresztes háborúkból eredeztethető vagyonnak köszönheti létrejöttét. Jól hangzik!  Amúgy a humanizmus eredetileg a keresztény tanítás szerinti Istentől kapott lélek elképzelését tagadva, az emberi racionalitást helyezte előtérbe. 

 Ezzel szemben Európa mai urai a humanizmuson emberiességet értenek. Ez feltételezi azt, hogy az emberek alapvetően szeretik egymást. Nem bántanák a másikat, nem lopnának tőle, nem csapnák be stb.  Ez az állítás akkor lenne igaz, ha az emberiség jelentősen nagyobb része ennek megfelelően viselkedne. Mit tapasztalunk a valóságban? Munkahelyen a főnök felfelé nyal, lefelé tapos, amúgy meg állandóan üvöltözik. A beosztottak lusták és trehányak, egy részük notórius besúgó.  A vendéglátóhelyeken jobbára hulladékból készül a menü, a  hivatalokban pedig packáznak a polgárral a bürokraták,. Az államgépezet amúgy is elképesztő lehetőségeket nyújt a visszaélésekre. Hosszan lehetne sorolni még, de csak annyit teszek hozzá, nézzük meg mit csinálnak az Európai Unió tisztelt vezetői! Ezek az emberek a saját zsebük tömésén kívül semmit nem tesznek, pedig elég szépen megfizetjük őket már alapból is. Mégis a humanizmus mai értelmezése elleni legkomolyabb bizonyíték a háborúk létezése, amikhez a legfontosabb kellék maga a háborúzó ember. Nézzünk egy mai háborút, a síita szunnita ellenségeskedést! Lehet azt mondani, hogy itt elnyomó rendszerek közötti harcról van szó, de még egy elnyomó rendszernek is valamennyire figyelembe kell vennie az elnyomottak akaratát. Mivel ez egy hosszú és sok áldozatot követelő háborúskodás, ez csak úgy lehetséges, ha azt legalább valamelyik fél hátországa támogatja. Itt konkrétan emberek százmillióiról van szó. Ellenpélda a vietnami háború, mely lezárásának komoly oka volt az amerikai háború ellenes polgári mozgalmak. De van a jelenben közelebb is háború. Az ukrajnai harcok egyik hozadéka Putyin elnök népszerűségének növekedése, ami a harci cselekmények közvetlen, matematikailag igazolható eredménye. A nacionalizmus utáni háborúk azért mérvadóbbak a kérdésben, mert míg előtte legfeljebb egy harcos kaszt, vagy kiváltságosokból álló elit volt érintve a háborúk kirobbantásában, addig ma egész nemzetek kezében van ez a döntés. Leghíresebb eset a náci Németország háborúba lépése szinte egész Európa ellen, melyet azonban a közhiedelemmel szemben sosem támogatott a többség. Az ókori viszonyokba nyújtott bepillantást 1994-ben Ruandában a hutuk támadása a tuszik ellen, melyet a legkezdetlegesebb fegyverekkel követtek el több, mint félmillió ember halálát okozva. Hogy ezt kevesebb, mint négy hónap alatt megtehessék, szükséges volt rádióadásokkal folyamatosan 'tippekkel' ellátni az öldöklő milíciákat. Hozzájuk képest az Iszlám Állam nevű szervezet jól felszerelt hadsereg benyomását kelti, céljaik és módszereik azonban hasonlóak. Róluk el lehet mondani, majd egymilliárd ember támogatja őket, aktívan, anyagilag, vagy csupán a passzivitással.

 A felsoroltak tükrében el kell fogadnunk, ha ezeket a háborúkat, tömeggyilkosságokat, vérengzéseket ennyi ember támogatja, akkor ez a humanizmus, ez az emberiség szokásos viselkedési módja krízishelyzetben, vagy ha szabad kezet kap hozzá. Amikor pedig nem közös megegyezéssel zajlanak a gyilkosságok, akkor egy erős vezető a használható vazallusokból szervez magának 'élcsapatot' és velük nyomja el a többséget, az erőszakra mindig készen állva. Ezeket a kegyetlenkedő erős vezetőket sokáig lehetne sorolni, Hitler, Sztálin, Mao Ce Tung, Pol Pot stb.,de még közülük is kiemelkednek a majd ezer évvel ezelőtti mongolok, akik nyugati irányba akarták kiterjeszteni életterüket, legyilkolva minden útjukba eső népet. Az akkori Magyarország lakosságának fele is az áldozatok között van. Az afrikai és közel-keleti diktátorokat el sem kezdem sorolni, annyi van belőlük, hogy inkább Dunát kellett volna rekeszteni velük.

 Egyetlen biztató dolgot tudok mondani. A jelenlegi helyzetben Európa, Angela Merkel és uniós strómanjainak munkássága ellenére békés, biztonságos, nagyrészt diktátormentes hely. Még az Unió keleti területe is távol áll a Föld többi részén folyó kegyetlenkedésektől. Sőt, maga Putyin elnök is szomorú mikor kénytelen megöletni valakit. Egyelőre a demokráciába vetett közös hitünk van olyan erős, hogy nem érezzük szükségét egymás legyilkolásának, vagy diktátorok hatalomra segítésének. Szóval verjük a seggünket a földhöz, mert nagyon szerencsések vagyunk! Ne feledjük, van még rajtunk kívül legalább ötmilliárd embertársunk, akik rosszabb helyzetben vannak! Hiába sajnáljuk őket, sorsuk a saját kezükben van, nem a mienkben. Az idealista elképzelések nem működnek, amit valaki készen kap, azt ritkán becsüli meg..