A globalista média folyamatosan ünnepli Soros György tevékenységét, aminek egyrészt oka, a számukra utalt összegek, természetesen magától Soros Györgytől, vagy esetleg véletlenül éppen a tulajdonában van az adott médium.
Soros György a liberalizmus védelmezője, az emberi jogokért küzdő szervezetek bőkezű támogatója, a rasszizmus elleni harc Szent Györgye és így tovább.
Ez mind szép és jó, de egy személy, mindig egy ország polgára. Egy polgár érezheti feladatának a saját országának a felvirágoztatását, de nem egy másikét. Egy másik országon úgy tud segíteni, hogy a sajátjából követendő példát csinál.
Ami most az USA-ban zajlik a globalizmus frontján, nem tűnik követendő példának. Sem a PC őrület, mely a szólásszabadságot, az emberek alapvető jogát veszélyezteti. Sem pedig a tudatos társadalmi feszültségkeltés, értve ezalatt a feketéknek a fehérek elleni fordítását, vagy a nők férfiak ellen hergelését, de a heteroszexuális-homoszexuális ellentét kiélezése sem javít egy demokrácián. Az meg különösen álságos, hogy mindezt a kisebbségi csoportok védelmének ürügyén teszik.
Hogy valaki a saját országában kelt zűrzavart, az csak nem kelt szimpátiát, de más államok területén ugyanezeket eljátszania kifejezetten ellenséges lépésnek számít. Egyszerűen nincsen joga hozzá.
Ilyenkor az ellenérv, hogy de hát Soros György napjaink Teréz anyája. Nos, senkinek nincsen joga beavatkozni semmilyen ürüggyel egy másik ország politikai belügyeibe. Természetes jóindulatú reakcióként szokták ilyenkor felhozni, hogy bizony vannak terrorállamok és ott jó lenne közbeavatkozni. Csak, ki dönti el, hogy hol kell beavatkozni és honnan lehetne bizonyos, hogy a beavatkozás nem kelt esetleg még nagyobb szenvedést? Jellemző módon a történelemben éppen ott nem sikerült beavatkozni, ahol valóban szükség volt rá. Ellenpélda, hogy a vörös khmerek rémuralmát a kommunista Vietnam számolta fel, aki mellé biztosan nem sorakozott volna fel az USA. Az az USA, amelyik katasztrofális állapotokat teremtett Szíriában és Irakban az Iszlám Állam szabadon engedésével.
Egyelőre ott tartunk, hogy ne avatkozzon be senki más ország dolgaiba, mert ami ott van, az az ott élők szokásaiból, kultúrájából, történelméből alakult ki és csak ők maguk tudnak rajta hatásos módon változtatni. Erre ellenpélda lehetne Japán és Németország esete, melyek politikája más irányt vett az elveszített világháború után, de mondhatni, az előzmények hiányában nem történhetett volna ez meg, mert ha nem élik meg a totalitárius vezetés következményeit, nem fordulnak a demokrácia felé.
Tehát aki Soros György beavatkozását elfogadja, annak azzal kell szembesülnie, hogy akkor a kínai Wang Lianjing, az orosz Vladimir Lisin és esetleg a szaúdi Alwaleed Bin Talal Alsaud herceg szervezeteinek is szabad utat kellene adni, már ha ilyesmi jutna az eszükbe és akkor a globalista média mellett lenne, putyinista, kínai kommunista, meg iszlám fundamentalista média, civil szervezetek stb. Azt gondolom ennek az elképzelésnek, a más országokba való szabad beavatkozás elfogadhatatlanságát sikerült ezzel érzékeltetnem. Még ha Soros György is lenne a világ legjobb embere, a más országokba való beavatkozása akkor is káros precedenst teremt.
