Az elmúlt évtizedek komoly válságai a harmadik világot érintették. Drogkartellek Amerikában, háborúk a közel-keleten és a hidegháború forró összecsapásai Ázsiában. Most úgy néz ki, a válság már Európába is beköltözött. Demokrácia ellenes tüntetések, nemzet- és államellenes sajtóorgánumok, antiliberális migránsok  és kormányok felett álló globális szervezetek. Ezek a jelenségek nem a demokratikus társadalom igényeit tükrözik és emiatt mondható, ellentétesek a demokráciával. Az okok a háttérben vannak, de semmi különös nincsen bennük. Emberi mohóság, hatalom- és uralkodásvágy mások felett.

 A tudomány olyan szintet ért el, hogy egy legalább akkora ugrás fog hamarosan bekövetkezni, mint az ipari forradalom, az elektronikai forradalom, vagy az információs forradalom volt, vagy még azoknál is nagyobb. Mostanában gyakrabban felmerül William Gibson sci-fi író neve, aki a cyberpunk világ kitalálója. Az 1984-ben írt Neurománc című könyvében leírt társadalom kialakulásának a küszöbére értünk. Nem lesz egy szép világ. Az emberiség zöme csak egy ellátandó teher a kormányoknak, kizsákmányolható munkaerő a globális vállalatoknak. A hatalom valódi birtokosai a multik, melyek saját szabályaik szerint tevékenykednek, vívnak csatákat a nyersanyagokért, kutatási információkért, szakemberekért. Számukra minden megengedett. Emberrablás, gyilkosság, titkosszolgálati tevékenység, vagy akár államoktól független saját területek népessége feletti ellenőrzés. Hogyan lehetséges ennek kialakulása? 

 Egyrészt a robotizáció az informatikával kiegészítve elérte azt a szintet, ahol újra nagy tömegek munkáját válthatja ki. A metrószerelvény vezetőfülkéjében már csak dísznek ülő személy csak egy apró példa, de az önvezető járművek feleslegessé teszik az összes fuvarozó, vagy taxis munkakörét. A kereskedelemben a raktározásban és az értékesítésben fognak tömegek felszabadulni a munka alól és elveszíteni fizetésüket. Csak ezek az ágazatok százezer magyar ember munkáját fogják pótolni robotokkal. A problémát nem a változás, hanem annak sebessége okozza. A munka nélküli tömegek egy idő múlva találnak maguknak újabb munkát, mert eddig is mindig megnyíltak újabb lehetőségek, de a hirtelen megjelenő új helyzet krízist fog okozni. Erre próbálnak meg a politikusok olyan válaszokat adni, mint a hatórás munka, vagy az alapjövedelem bevezetése, de ezek növelni fogják a polgárok kiszolgáltatottságát, hiszen kevesebb munkával kevesebb pénzhez jutnak, vagy kénytelenek teljesen az államra hagyatkozni. Ezek azok a témák, melyek szóba kerülnek időnként a sajtóban is, de van egy olyan tényező, amit szépen elhallgatnak. 

 A globalizációnak köszönhetően, már nem csak egy-egy országban vannak cégek, hanem az egész világra kiterjesztik működésüket, így erejük sokszorosára nőt. Ennek már vagy 200 éve.  Ma már a multicégek nem csak egy ágazatban tevékenykednek, hanem több irányban terjeszkednek, ezzel is növelve erejüket, vagy legalábbis a tulajdonosi körök befolyása egyre növekszik. Egyre kevesebb ember ül egyre több igazgatósági tanácsban és közülük is egyre több a politikához köthetőek aránya.  Mivel egyre nagyobb tudás és tőke szükséges a piacra való belépéshez, az egyre nehezebbé válik, ezzel a jelenlegi vezető réteg helyzete bebetonozódik. Ekkor már csak egyetlen gát van számukra, a piacot szabályozó kormányok. Mára a tőkekoncentráció révén ezek a nagy konglomerátumok nagyobb erővel rendelkeznek, mint az országok többsége, emiatt az őket gátolni próbáló korlátoknál is erősebbek. Ebből már csak egy lépés, hogy a gyenge gátakat elbontsák és szabad kezet kapjanak. Ez egy lényeges, ha nem a leglényegesebb pontja a változásnak, mikor a globális tőke átveszi az országok irányítását. Irányításuk alá kerül a sajtó, a politika és a hitelezés. Az országok érdekeit elnyomják, a lakosságot félrevezetik, a politikusokat megvásárolják. Ennek következménye, hogy az országok lakosai elveszítik a kontrollt saját országuk felett, már nem ők irányítanak többé, saját hazájuk nem lesz képes megvédeni őket. Ez a demokrácia végét is jelenti.  A vállalatok szempontjából csak a munkaerő és a vásárlóérték számít, morális szempontok nem játszanak szerepet.

 Még meg kell említenem, hogy a multicégek a szigorúan központi vezérlésű hatalmakkal szemben nem tudnak fellépni önállóan, ezért ehhez a többi demokratikus nemzetállamokban szerzett befolyásukat használják. Az ígéretes zsákmány legfőbb  jellemzői a szorgos és képzett, viszonylag olcsó munkaerő, lehetőleg gazdag bányászati lehetőséggel.  Szükség esetén az ilyen országokban érdemes addig szítani a belső feszültségeket a globális kézben levő média és a pénzelt szervezetek segítségével, amíg a központi hatalom meggyengül és az internacionális tőke számára kedvező vezetés szerzi meg a hatalmat. Persze kedvező esetben elegendő a helyi hatalmat megvásárolni. Ekkor jöhet el a befektetett javak utáni extra profit kitalicskázása, a gyakran szinte örökös adós rabszolgaságba taszítás mellett. Természetesen a kisebb, vagy gyengébb országok könnyebb ellenállást jelentenek, de ha elegendő nyersanyaggal rendelkezik, akkor akár egy jelentősebb ország ellen is támadást indítanak. Ha valakinek ez túl merész állításnak tűnik, akkor lehet arra is gondolni, hogy az országok valutája elleni globális támadást, melyből többet is láthattunk már, ugyanilyen elvek vezéreltek. Innen már csak egy lépés a gazdasági háború, melyet embargóval lehet kiegészíteni miközben az adott ország külföldi érdekeltségeit katonailag támadják, avagy az ottani fegyveres ellenállást támogatják.

  A globalizációnak köszönhetően olyan folyamat indul be, melyben az egyszerű emberek elveszítik gazdasági és politikai jogaikat, míg a hatalom egy a világtól egyre inkább elzárkózó szűk csoport kezébe kerül. A rendszer kedvezményezettjei a tudósok, művészek, informatikusok, szakértők, akiket jól megfizetnek tudásukért cserébe. Ők lehetnek a világpolgárok, akik tudásukat bárhol eladhatják, így számukra nem probléma az államiság és a demokrácia megszűnése, mert nincsen szükségük a nemzet, vagy állam védelmére. Így hát nem kell csodálkozni azon, hogy ismert tudósok, társadalomfilozófusok fognak az új globális rend mellé állni és a kiszolgáltatott, jogaitól megfosztott tömegeknek elmagyarázni, miért rossz számukra a saját, demokratikusan választott kormány. 

 Üdvözlök mindenkit az Új Rendben!