fotó: portfolio.hu
Már hónapok óta tart egy marketing kampány, mely a magyar uniós támogatását vonná meg a 'szolidaritás' hiányára hivatkozva. Elsőként a Soros Györgyhöz kötődő szervezetek, majd az érdekeltségébe tartozó sajtó, később a kifizetési listáján szereplő EU politikusok kezdték el ezt kántálni. Most a német választási kampányban Angela Merkel is beállt a sorba. De vajon mennyire reális ez a fenyegetés?
Eleve a támogatásnak nincsen köze a 'szolidaritáshoz', mivel azért mi adunk cserébe valamit. Másrészt ezek a támogatások úgy lettek kitalálva, hogy az itt befektető nyugati cégeknek kedvezzenek. Ezek a tények esetleg még nem gátolnák meg a németeket a fenyegetés betartásában, de van egy olyan adu a kezünkben, ami ellen pillanatnyilag nem tudnak tenni semmit.
Ez az adu a nyugati kultúrán alapszik. A tanulás, munka, törvénytisztelet, hármasa az, amely a nyugati országokat vonzóvá teszi. A gazdagabb országok a munkaerőt vonzzák, a szegényebbek a befektetéseket. Németország munkaerő hiánnyal küzd. Ennek a megoldására csábítottak oda migránsokat a közel-keletről, de úgy néz ki, ahogyan a hazájukban, ugyanúgy Európában sem válnak be. A Kínába telepített gyárakból örülnek, ha a helyi piacot el tudják látni és bizony, nem könnyű arrafelé érvényesülni, az ottani kultúra és államiság komoly gondokat tud okozni. Ázsia kiesett, Afrika komolytalan jelölt, Ausztrália messze van, Amerika meg nem éri meg, vagy a déli része nem képes megfelelően termelni. Marad Kelet-Európa, azon belül is az uniós államok. Lengyelország már most a németeknek termel, Csehország is, Szlovákia, Románia francia érdekeltség és már amúgy foglaltak a kapacitások. Marad Magyarország. Olcsó, közel van, képzett a munkaerő, stabil az ország.
Azt még tudni kell a történethez, hogy a német gyárak pofátlan módon, a magyar munkások alacsony bérén szerzett, a szokásoshoz képest extrább profitot trükkös módon Németországban adózzák le. Hasonló módon a DT a keleti profitból pótolja az otthoni veszteségeiket, mondhatni a keletiek támogatják a német emberek kommunikációs költségeinek lefaragását. Ezekből a példákból láthatóak, van még a magyar államnak mozgástere a német cégekkel szemben. Ez ad lehetőséget az esetleg megvont támogatások közvetlen visszaszerzésére az itt termelő német vállalatoktól. Ránézésre kockázatosnak látszik a dolog, mert ez a gyáva nyúl játékra hasonlít, ahol, ha senki nem enged, mindenki rosszul jár. Konkrétan azonban nem veszélyeztetik egymást, csak a szavak szintjén, azaz itt legfeljebb alkudozásról van szó.
Természetesen a kockázatokkal Merkel is tisztában van, valamint azzal is, hogy szüksége van a magyarokra. A rá jellemző módon, háttéralkut fog kötni a választások után Orbánnal. Amúgy is valószínű, hogy az egész csak egy retorikai fogás a választások előtt, hogy önmagát erősnek, keménynek mutassa.
