Soros Györgyről a köztudatban, az általa pénzelt, vagy vele egy oldalon álló média jóvoltából a demokrácia nagy elkötelezettjének a képe alakult ki. Azonban, ha jobban megnézzük mennyire sikeres a demokráciaépítésben, akkor azt látjuk, hogy a legismertebb próbálkozásai Egyiptomban és Ukrajnában is balul sültek el. Ebből kissé túlzóan le lehet vonni azt a következtetést, hogy Soros György nem ért a demokrácia kiépítéséhez. Talán azért nem jó benne, mert ő maga nem is demokrata. Hiszen egy olyen nagy demokratának, mint amilyen állítólag Soros György, a demokrácia minden csínját-bínját kennie-vágnia kellene, de mivel ez mégsem így van, ezért valószínűsíthető, hogy nem ért hozzá.

 Soros György filozófiája arra épül, hogy a demokratikus nemzetállamok rosszak, mert bezárkóznak, területi követeléseik lesznek egymással szemben és soviniszta háborúkat fognak vívni. Ez meglehetősen ilyesztően hangzik, de szerencsére semmi alapja nincsen! Hiszen mikor háborúzott egymás ellen két kiépült demokrácia? Ahol a népakarat uralkodik, ott ilyen nem történt még meg. Még csak nem is látszik ilyesminek a lehetősége. Tehát Soros György alapvetése csupán egy fantazmagória.

 Annak ellenére folytat hadjáratot a demokratikus nemzetállamok ellen, hogy az elmélete nincsen alátámasztva semmivel. A demoráciák a nemzet polgárainak összefogására épülnek, az elnyomással szemben. Az így kivívott szabadság ad lehetőséget, hogy a polgárok a demokrácia, mint államforma mellett döntsenek, ahol minden felnőtt polgár egyenlő szavazati joggal bír. (Persze ez így egyből még nem ment, a nők jogai csak később lettek elfogadva.) A jelenlegi valós demokráciák alapját az azt megteremtő nemzetek adják. Ami a világon ma demokrácia, az mind nemzeti demokrácia. Nincsen másik demokrácia, csakis nemzeti demokrácia létezik.

 Amikor Soros György a demokratikus nemzeteket támadja, akkor a demokráciákat támadja. A demokrácia helyett, a szabadság nevében egy baloldali, internacionalista utópiát kínál cserébe. Volt már ilyenben részünk, alig vártuk, hogy vége legyen. A nyílt határok elképzelésének hangoztatása, követelése nevetséges az egymás felé nyílt határokkal rendelkező EU-s országokkal szemben. Mégis hova kellene megnyitni az Unió határait? Mely országok felé ne legyenek határaink? Oroszország? Kína? Törökország? Irán? Nehezen érthető Soros követelése, hogy demokratikus országok nyíljanak meg diktatúrák felé. Az elmúlt évek betelepítési válsága megmutatta, hogy nem jó a közel-kelet felé nyitni, mert az ott élő antidemokratikus szellemiségű tömegek beilleszkedése értelemszerűen problémás és leginkább nem demokratikus alapon működő gettók kialakítására hajlamosak. Soros György elképzelése ismét elbukott a gyakorlat próbáján.

 Sajnos nem nagyon látni mást Soros György törekvéseiben, mint a demokráciák alapját adó nemzetek meggyengítését és ezzel együtt azok demokráciájának lezüllesztését. A demokrácia elvesztésével a nemzet polgárai elvesztik az uralmat saját sorsuk felett. Amikor már nem a polgárok döntenek, akkor az már az elnyomás valamilyen formája. Látszik, hogy az internacionalizmus jelszava mögött a multinacionális cégek állnak, mert számukra a népakarat egy korlátozó tényező a minnél több profit megszerzésében. Márpedig a profit utáni korlátoktól megszabadított hajsza ugyanolyan eredményekkel jár, mint a korlátlan sztálini elnyomás. Gondolok itt a 10.000.000 éhenhalt bengálira, aminek oka a Brit Kelet-indiai Társaság profitéhsége volt.

 A multinacionális cégek nem demokratikusak, nem szavazza meg őket senki, ha idegen országban tevékenykednek, akkor az ottani, akár nem demokratikus szabályok szerint üzletelhetnek. Így lehetséges, hogy a Google Kínában az állampártot kiszolgáló, a polgárok elleni internetes megfigyelőrendszeren dolgozik. De nyugaton is kétséges, mennyire van joguk a multiknak adatokat gyűjteni a polgárokról, melyet a megfigyelt számára nem tesznek elérhetővé. Elég csak arra gondolni, hogy David Zuckerberg mindent lát amit csak teszünk a weboldalán, de mi még a barátaink tevékenységeiről sem, vagy esetleg késve értesülünk. A multik annyi adatot begyűjtenek, hogy jobban ismernek minket, mint mi magunk, de eszük ágában sincsen megosztani ezeket az információkat velünk. Inkább kereskednek vele, a tudtunk nélkül. A legszemélyesebb adatainkat adják-veszik, mint valamiféle modern rabszolgavásáron. Márpedig akinél az információ, annál a hatalom. A mi fejünk felett levő, nem demokratikus, nem választott hatalom nincsen az ellenőrzésünk alatt, ha a kormányunk az ő kedvük szerinti törvényeket hoznak.

 A személyes szabadság elvész, ha egy multinacionális cégnek ugyanannyi joga van, mint az átlagembernek. Mert amíg a multi ezeket maximálisan ki tudja használni, addig az emberek önmagukban csak igen csekély részét. Nincsen esélyegyenlőség. Az egyetlen lehetőségük a demokratikus nemzetek tagjainak, olyan kormányt megválasztani, amely megfékezi ezeket a hatalmi monopóliumokat. A személyes szabadság attól a pillanattól nem jelent semmit, mikortól a kollektív jogokat  a polgárok nem tudják gyakorolni. Mivel a nemzetek adják a damokráciák erejét, a nemzet tagjainak kollektív jogai adják meg számukra a szabadságot, és nem a Soros György által propagált ultraliberalizmus. A maximális egyéni szabadság eszméje, a demokráciák alapját képező kollektív szabadság lerombolásának az eszköze.

 Kiegészítés. A minap Soros György levélbombát kapott. Egyrészt nem én küldtem. :D  Másrészt nem jó ötlet a fizikai megsemmisítés, mert onnantól még inkább rejtve fognak tevékenykedni hittársai, mármint az ultraliberálisok. Nem a testet, hanem az eszmét kell legyőzni. Nem bomba kell, hanem valós tényeken alapuló logikus érvek, mert ilyenekkel ők nem rendelkeznek, védtelenek ezekkel ellen.