Az elmúlt hónapok eseményei, élükön a Sargentini jelentés elfogadásával, egyértelműen az EP választások kampányának tekinthetőek. Miután Angela Merkeltől a saját pártja és frakciója is egyre élesebben kezd elhatárolódni és emiatt bejelentette saját jövőbeni visszavonulását a ciklusa végétől, immáron nem fogják vissza az olyan demokratikus léhaságok, mint a szavazóknak való megfelelés, most már szabadon, kötöttségek nélkül teheti azt amit akar.
Ilyenkor nagyformátumú politikusok a nemzetük számára fontos dolgokat tesznek meg, vagy kevésbé a nemzetükért dolgozó politikusok látványos tevékenységet folytatnak a világbékéért, mondjuk egy Nobel békedij reményében.
Angela Merkelt egyik fából sem faragták, ő maximálisan beleveti magát az EP választási kampányba. Miután Párizsban hihetően játszották el Macronnal a szerető férj és feleség szerepét, Strasbourgban már a nemzetállamok "nemzeti egoizmusáról" szónokolt. Ez annyira nem volt meglepetés a részéről, miután egy hónapja sikerült egy másik beszédében pontról-pontra felmondania Soros György nyílt társadalom eszményének minden elképzelését. Azt szinte mondani sem kell, hogy milyen különösen hat, mikor egy jobboldali politikus, szélsőbalos, ultraliberális utópista eszméket propagál.
Lasssan Merkel komoly mániája lett a nemzetek nélküli társadalom. Persze nem ám arra kell gondolni, hogy a polgárok csak úgy simán, nemzet nélkül élhetnek tovább, hanem arra, hogy az internacionalizmus jelszavával egy nagyobb birodalom részévé teszik őket. Merkel szerint ez történelmi szükségszerűség, a globalizált világ miatt Európát is globalizálni kell. Tehát Merkel szerint a globalizmus a jövő, amihez alkalmazkodnunk kell. Megjegyzem Kína és az USA, vagy Oroszország, Japán sem ebben gondolkodnak, ez csakis az európai ultraliberálisok, pontosabban Soros György mániája.
Az internacionalizmussal történelmi okokból van problémám. A régebbi, az imperialista internacionalizmus, mikor egy erősebb nemzet terjeszti ki a hatalmát más országokra a birodalmi felsőbbségtudat okán. Az újabb pedig a népre hivatkozva terjeszkedett, de valójában ugyanúgy birodalomépítési céllal. A gyakorlatban egyrészt mindkettő megbukott, másrészt jócskán elvett az általuk uralt területeken élő emberek szabadságából ahhoz képest, mintha azok a saját független államukban élhettek volna. Most Merkel éppen a szolidaritásra hivatkozva akar újra megkísérelni egy, a történelemben már többször megbukott birodalmi modelt.
Ennek érdekében lesznek a következő hónapok újabb és újabb kirohanások az európaiság alapjait adó nemzetállamiság ellen, az európaiság nevében. És ezeknek lesz Angela Merkel a vezérszónoka. Bár ez ilyesztően hangozhat, de egy bukott politikus agresszív kampányolása még inkább megerősítheti a vele szembenállókat és akár még nagyobb jobboldali győzelmet is elősegíthet a közelgő EP választásokon. Ha meg ebben a harcban a francia társadalom mindösszesen negyedének a szimpátiájával rendelkező Macron lesz a segítője, a kudarc számukra garantált. Viszont ami nekik vereség, az Európa népeinek győzelem.
Tudunk mi anélkül is szolidarítani egymással, hogy azt egy birodalom alatvalójaként kényszerítenénk ránk. Meg aztán, ha a demokratikus nemzetek, melyek a polgárok akaratának megfelelően működnek, nem tudnak szolidarítani egymással, akkor ugyanezek a polgárok egy birodalomba terelve sem fognak tudni, hacsak erővel, elnyomással rájuk nem kényszerítik. Nagyon úgy néz ki, ez a birodalmi elnyomás Angela Merkel célja. Ez azt jelenti, hogy most már nem csak az európai nemzetek léte forog kockán, hanem az európai demokrácia is.
