Újabb könyvajánlóhoz érkezett a blog. Nem is egy új könyvet ajánlok, hanem egy 1984-ben megjelentet.  A címe Neurománc, írója William Gibson. Egy disztópikus jövőbeli társadalom képe bontakozik ki, egy perifériára került tehetség kalandjai körül. Vannak ugyan viták, hogy most a cyberpunk a Neurománccal kezdődött vagy sem, de az biztos, hogy a stílus sok jegyét magán viseli. A cselekmény időpontja nincsen megadva, nagyjából a következő 50-100 év között valamikor lehet. Nem is a történet a lényeg benne, bár az is felvet jópár kérdést. Ami miatt megemlítem a blogon, az a jövőkép, mely napról napra egyre valószínűbbé válik és egy cseppett sem vonzó.

 Nagyjából 2050 körül járhatunk, amikor az államok háttérbe szorulnak a multinacionális vállalatok mögött. Szerepük a rendfentartásra korlátozódik, Választásokról szó sincsen, úgyis a multik akarata érvényesül. A robotizáció miatt a nagy tömegek munkájára nincs szükség, ők kegyelemkenyéren élnek, az állam csupán ellátandó tömegnek tekinti őket. A felső réteg a társadalomtól teljesen elszakadt elképesztően gazdag családokból áll. A mainak megfelelő normális életmódot csak a multik számára hasznos munkaerő élhet. Mérnökök, kutatók, programozók, erőszakszervezetek tagjai, jogászok és hasonlók, a lényeg, hogy létezésük hasznot hozzon a multiknak. A többség csak a szükséges felesleg.

 A kommunista elképzelésekkel szemben nem a munkásosztály hozza el az internacionalizmust, hanem ellenkezőleg a tőkés osztály számolja fel a nemzeteket, mint az ott élők érdekérvényesítésére alkalmas tömböt. Az új világban a munkásosztályra már nincs szükség és mivel a munkások munkanélkülivé váltak, ezért az érdekérvényesítő képességük elveszett és már a kiüresedett államiságra sem számíthatnak. Egyetlen erő maradt és kizárólag a multinacionalista cégek dominálnak. Ennek megfelelően a Föld élővilága jelentősen elpusztul, a dologtalan tömegek meg a multik által kínált szórakozásra költik kevés pénzüket.

 A  gépesítés már régóta a munkásság réme és a felsőbb osztályok nagy esélye a többség elnyomására. Ezidáig úgy alakult, hogy mindig adódott újabb munka az emberek számára. A gépek által ellátott termelés mellé a szabadidő eltöltéséhez szükséges szolgáltatások vették át a munkahelyeket. Most hamarosan egy újabb szintlépés következik a gépesítésben, a távoli országok olcsó munkaerejét is egyre több ágazatban fogják kiváltani a legmodernebb gépek, ahogyan százezernyi szállítóipari melós munkáját is kiváltják az önjáró autók és ez már közvetlenül nyugaton lesz érezhető. Ezzel párhuzamosan a gépek és termékek fejlesztéséhez, a gépek tervezéséhez egyre több magasan képezett emberre lesz szükség. Ők fogják az új társadalom dolgozó elijét képezni, akiknek a munkája ténylegesen aranyat ér munkaadóik számára és ennek megfelelően fizetik meg őket, viszont létfontosságú tudásuk miatt a vállalat aranyketrecébe kerülnek, avagy aranytojást tojó tyúkként vigyáznak rájuk, nehogy a konkurencia elcsábítsa, vagy elrabolja őket. A háborúk is értelmüket vesztették, nem szükségesek hozzá az államok. A multik saját magánhadseregeket tartanak fenn, melynek feladata a konkurencia elleni védelem, a saját munkaerő biztonságának biztosítása.

 Az emberiség nagyobbik részére meglehetősen szomorú jövő vár. A tudományok és a technika fejlődése nem felszabadítja, hanem feleslegessé teszi a létezésüket. Élethosszig tartó vegetálás lesz a perspektívájuk. Felettük pedig a kevés gazdag család harcol egymással a nyersanyagokért, a legújabb kutatási eredményekért, vagy a legjobb tudósokért.

 Sajnos a vízió napról napra egyre inkább valósságá válik, a szerzőjének legnagyobb szomorúságára. Talán a jelenlegi kínai amerikai gazdasági háború mutatja meg, hogy mindent a gazdasági előnyszerzés irányít. Jelenleg két irányzat harcol egymással nyugaton. Az egyik amikor a multik irányítják az országot, a másik, mikor a megválasztott vezető irányítja a gazdaságot. Az első esetben ünnepli a baloldal a 'szabadságot', mely azonban a hatalom átjátszása a kevesek kezébe. A másik esetet a baloldal szörnyű diktatúrának mutatja be, hiszen számukra tényleg rettenetes, ha a nép ellenőrzi őket. A disztópia elkerüléséhez ugyanazt mondom, mint mindig, mint amit mondjuk az iszlám ellen is mondtam. Rgaszkodnunk kell a demokráciánkhoz, a képviseleti vezetéshez, hogy az irány arra vezessen, amire a többség az áldását adja, ne pedig a kevés kiváltságos kezébe kerüljön a hatalom! Hiszen a demokrácia erre lett kitalálva, az önkényuralom hibáinak a kiküszöbölésére azáltal, hogy a nép kezébe adta a hatalmat.