Sanghaj látképe. Onnan nézve Budapest egy kedves kisváros.
A hazai baloldal úgy érzi megtalálta a könnyű ellenfelet és igyekszik minél nagyobbakat rúgni Kínába. Talán úgy gondolják, hogy a jobboldali kormány által éppen feltápolt hadseregünk, pont pariban van a világ legnagyobb szárazföldi haderejével, amely mellesleg atomfegyverekkel is rendelkezik. Esetleg arra gondolnak, a távolkelet távol van. Azonban a mostanra globalizálódott világban ez már nem igaz. Kína itt van rajtunk, itt van a zsebünkben, a lakásunkban, hiszen szinte minden termékben része van. Nem mondhatjuk, hogy pfuj Kína megvagyunk nélküled.
A Kínával való kekeckedésnek alaposan megágyazott az elmúlt hónapok amerikai lejárató kampánya. Most Karácsonyék vagy erre kapaszkodnak fel, vagy ennek megbízott résztvevői. Annyira álságos ez az egész. Hol volt a nagy humanizmus, amikor az amerikai cégek évtizedeken keresztül szedték meg magukat a táborokban tartott kínai kényszermunkásokból? Amikor a nyugati tőke és technológia repítette a kínai gazdaságot olyan erővé, amely most már Ázsiában elrettentő hatással bír, senki sem tiltakozott. Amikor kiszervezték a nyugati munkát keletre és milliók veszítették el állásukat, az sem zavarta a nyugati vezetőket. Csak az számított, jöjjön a profit. Ha a nyugat nem tervez évtizedekkel előre, akkor gyászos vége lesz a demokráciának nevezett társadalmi kísérletnek.
Az amerikai gazdaság ma már nem különíthető el a kínaitól. Ez egy szimbiózis, amin Trump próbált lazítani, de a Biden kormányzat újra erősíteni fogja. Az amerikaiak még több pozíciót szeretnének keleten, ebben akadály számukra Európa. Az EP szokás szerint a kezükre játszik a jobbára értelmetlen Kínát elítélő határozataikkal, amiknek semmiféle súlya sincsen, de legalább gyengítik Európa kínai lehetőségeit.
A félreértések elkerülése végett, nyugatiként a kínai rendszerben kevés pozitívumot találok. Kína a nagyra nőtt kisgömböc, aminek nem lenne keresnivalója Tibetben, Belső-Mongóliában, vagy Ujgurföldön. Ellenszenves az általuk kiépített elnyomó hangyatársadalom, a szabadságot elemi szinten korlátozó szabályozás és a bármilyen szellemiség központi betiltása.
Azonban Kína a világ gazdaságának a hatodával rendelkezik és ahogyan a dolgok haladnak, el fogják érni az ötödét is. A lehetőségeink ötödét kidobni az ablakon, több, mint hiba. Ahogyan a nagy európai gyártók ott vannak Kínában, miközben a kormányaik álságosan a nekik dolgozó rabszolgák jogaiért siránkoznak, de hasznot húznak belőle, nekünk is járna ebből valami. Megint a kettős mércéhez jutunk, mint annyiszor a fehér kelet és nyugat vitájában. Amit nekik szabad, az tőlünk rosszalkodásnak minősül. Nyilván ez számunkra elfogadhatatlan.
A hazai baloldal Kína ellenessége stratégiai baklövés. Talán arra épül, hogy az eurázsiai kontinens nyúlfarkáról nézve Kína jelentéktelennek tűnik, de a szomorú igazság, hogy ez egyre inkább ránk nézve lesz igaz. Kína egy agresszív, feltörekvő birodalom és aki még kezelni tudná, az a legnagyobb gazdasági partnere. Kína ellen lenni ostobaság, ebben Európa magára marad. A 450 milliós EU nem fogja megváltoztatni a háromszor akkora ázsiai országot. Az a politikus, aki beleáll egy reménytelen harcba, nem érdemli meg a hatalmat. Mondhatni, a Fudan vita, avagy annak hiánya jókor jött, hogy felnyissa a szemeket. Amikor a nyugat a profitot hajkurássza az emberi jogok helyett, akkor botorság egyedül nekünk lenni a jófiúnak. A veszteségeket nem fogják kompenzálni a becéző szavak.
