Kivonulás Afganisztánból Foto:Reuters

 A Talibán a NATO csapatok kivonulása után elfoglalja Afganisztánt. Lepődik meg, siránkozik a progresszív média.  Miközben az egész világon ők az egyetlenek akik eljátsszák, hogy nem tudták ezt pontosan előre. Ilyen rövid lenne a memóriájuk? Hiszen a tálibokat még a CIA fegyverezte fel a Stinger rakétákkal a szovjetek ellen... De az Iszlám Állam iraki győzelme sem maradt meg az amerikai fejekben? 

 Magyarázzák a bizonyítványt, hogy a kormányerők háromszor annyian vannak, sokkal jobb fegyverekkel. Egyrészt a közel-keleten valóban harcolni csak a törzsért, vagy a vallásért fognak. Mert ez a szocializációjuk, erre nevelték őket. Egy a törzsüktől független kormányért nem fogják az életüket adni. Ugyan ez volt Irakban. A magyarok fele sokkot kapott, amikor meghallotta, hogy az iraki katonaság, az általunk nekik ajándékozott tankokat hátrahagyva, személygépkocsiba pattanva menekültek el a könnyű fegyverzetű ellenség elől. A katonai fegyelmezetlenség és gyávaság ilyen mérvű megnyilvánulása mifelénk elképzelhetetlen.

 Amúgy meg már, ha amerikaiak! Ne mondják, hogy már Vietnamra sem emlékeznek! Ott is a kivonulás után pillanatokon belül (jó, csak két év múlva jött a támadás, de ott sem volt komoly ellenállás) szenvedett vereséget az USA támogatta kormány. Ez vezetett az olyan ikonikus jelenetekhez, mint hogy a harci helikoptereket dobálják a tengerbe a fedélzetről, hogy több menekülőt vehessenek fel a hajóra.

 Talán az amerikai történelem számukra azt tanította, hogy a semmiből létre lehet hozni egy új államformát, ahogyan az alapító atyák megteremtették az Egyesült Államokat. Csakhogy ez az elképzelés két helyen is téves. Egyrészt az amerikai társadalom az európai kultúrára épült, ami indián kultúra előtte ott volt, azt eltörölték. Másrészt olyan helyeken, ahol nem európai kultúra van, ott egy gyökeresen eltérő társadalmi rendszert csak olyan mértékű rendrakással lehetséges megvalósítani, ahogyan az indiánokkal elbántak, meg amennyi fehér betelepült. Ezeket valahogyan az újvilágban máig nem tudták  megérteni. Az alapvető értetlenséget pénzzel, erővel nem lehet pótolni.

 És itt vagyunk, hogy a közel-kelet elbarmolása amerikai részről az iraki ateista rezsim megbuktatásával kezdődött, majd folytatódott a hasonló rendszerű Szíria elleni támadással. Mindkét esetben szélsőségesen vallásos erők nyertek teret és komoly forrásokat kellett végül ellenük bevetni. Ezek azért voltak bűnös hibák, mert a szocializmus, bármennyire is nem szeretjük, egy velünk alapvetően ellenséges szektás társadalom megzabolázásának tökéletes eszköze. Még vagy harminc évet kellett volna adni nekik és utána akár egy előrelépés is lehetséges lett volna a demokráciába. De egyből egy szektariátus társadalomba a liberalizmust bevezetni lehetetlen. A nagy társadalmi ugrás ugyanúgy utópia, mint Mao nagy gazdasági ugrása volt.

 Miképpen is lehetne demokráciát létrehozni egy olyan országban, aminek még saját határai sincsenek, sőt az ott élők sem alapították meg? Az afgán határokat mások húzták meg. Gyakorlatilag az a jelentésük, hogy akik azon túl vannak afgánok, azokra nincs szükségünk.

 Mit kellett volna tenni? Az afgán egy törzsi társadalom, azaz még rosszabb, több törzs alkotja. Mi magyarok pontosan tudjuk ilyen helyzetben a teendőket. Kell egy törzs, lehetőleg a leginkább tisztelt, vagy ha van ott hun, vagy szkíta eredetű törzs, akkor persze ők. Első lépésként a törzseket kell annyira megerősíteni, hogy a táliboknak ellen tudjanak állni. Ehhez kell a segítség a nyugattól a határok őrizete formájában és a törzsek felfegyverzése is szükséges. A területet nem a "demokratikus" parlamentnek, hanem a törzsek tanácsának kell irányítani olyan szervezetek létrehozásával, melyek nekik felelnek. 

 A kiválasztott törzset iparilag fel kell fejleszteni, de úgy, hogy közben az ellenszegülőket és a Talibán támogatókat keményen kell büntetni. Vér nélkül nem fog menni, de ezt csak egy hippikommunista nem képes elfogadni. A megerősített törzsnek pedig a befolyását fokozatosan kell ravaszsággal, diplomáciával, gazdasági befolyással, ha kell katonai erővel kiterjesztenie egyenként a többi törzs fölé. A cél a központi uralom megteremtése. Ennek megerősítése után jön az abszolutizmus lépcsőfoka, amikor létrejönnek a központosított intézmények. Majd csak ezután következhet egy átmenet a polgári társadalomba, rosszabb esetben, amennyiben a szektás vallásosság túl erős, akkor egy szocialista jellegű megnevelő rendszer lehet szükséges. Ekkor tartana ott Afganisztán, ahol Irak harminc éve. 

 Ehelyett, a nyugat feleslegesen beleölt egy csomó pénzt mindenféle infrastrukturális építkezésbe, amit gyakorlatilag a Talibán mind elpusztított. A központi hadseregre ráköltöttek annyi pénzt, hogy attól a Zrínyi 2026 program elsírja magát irigységében, hogy aztán 100.000 főnyi könnyűgyalogság feltartóztatására se legyenek képesek. Tehát az is kidobott pénz volt, mint annak idején minden Iraknak adott felszerelés. Ami pozitívum, a Jóistenkéhez irányított tálibok, de őket is gond nélkül pótolja a folyton szaporodó arab világ. Aztán mi a vége? A kivonulás. Jöhet Kína és csinálhat egy drogháborút a nyugat ellen a tálibokkal karöltve, vagy lecsaphat a nyersanyag lelőhelyekre. 

 Ajánlott olvasmány Ken Follett Kaland Afganisztánban című műve, ami tökéletesen bemutatja, hogy egy átlagos nyugatinak milyen elképzelései voltak a naiv, szabadságszerető, a nyugat vívmányai iránt lelkesedő benszülöttekről. Mint pl. a helyi nők fogamzásgátlásra való oktatása nyugati segélyszervezet részéről, egy erősen iszlámos területen. A gyarmatosító gőg és a felsőbbrendűségbe vetett hit találkozása a tudás maximális hiányával.

 A végső konklúzió, hogy ez a vereség nem a mi vereségünk. Ez a vereség a progresszív, valóságtól elrugaszkodott, kreált ideológiákra támaszkodni próbáló eszmerendszer megmérettetése és csúfos bukása volt. A nyugat középtávú jövőjének sötét árnya, hogy ha a Talibánnal ennyire melléfogtak, akkor semmi esélyük a nagyságrendekkel erősebb, pragmatikus Kína ellen. Ezt figyelembe véve, hiába erősködik az USA, nagyon óvatosnak kell lenni, mikor az általa járt útra akar másokat terelni.