A hazai ellenzék egyik fő érve a kormányzat ellen, hogy az egy bezárkózó országot akar létrehozni. Tanácstalanul tárja szét a kezeit erre minden értelmesebb polgár. Itt vagyunk benne az Európai Unióban, NATO, V4 tagok vagyunk, nyilván ugyanez igaz az ENSZ-re, az UNICEF-re és így tovább.

 De akkor miért hazudják ezt? Naná, hogy a vádold meg a másikat azzal, amit te magad teszel elv mondatja ezt velük. A baloldal nagy nyitása eddig kimerült abban, hogy ne legyen Olimpia, Úszó VB, Atlétikai VB, Vadászkiállítás, Fudan Egyetem, ne legyünk tagjai a Türk Tanácsnak, ne álljunk szóba Kínával, Oroszországgal stb. Az elképzelésük az, hogy legyünk egy kicsi, szolgai mentalitású ország, amelyik nem csinál semmi mást, csak amit nyugatról mondanak neki, amúgy meg lapuljunk, hogy észre se vegyen minket senki! Nagyjából azt szeretnék, ha csak a nyugattal kommunikálnánk, üzletelnénk és szó nélkül teljesítjük minden óhajukat. 

 Csak mit csinál mindeközben a híres nyugat? Még szép, hogy a világ többi részével való kapcsolat jogát fenntartják maguknak. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Tehát a baloldal, nekünk magyaroknak a kisökör szerepét szánja. Voltaképpen kizárnának minket az orosz és kínai gazdaságokból. Ne kereskedjünk velük, ne termeljünk náluk, majd megteszi azt nekünk a nyugat, lefölözve saját hasznát, amit persze mi fizetünk meg.

 A hazai baloldal kiindulópontja a nyugati gyarmattartó mentalitás kiszolgálása, mégpedig Magyarország kárára. Ennek valódi eredete, hogy a gyarmatok elvesztése után is megmaradt a mentalitás, de ma csak a keletebbi tagállamokon van lehetőségük megélni azt. Persze ehhez szükséges szolgalelkűség is. Úgy néz ki, erre a V4-ek egyre kevésbé hajlandóak, legalábbis, hogy Brüsszel már három országnál is blokkolni akarja, az amúgy alanyi jogon járó újjáépítési pénzeket mint zsarolási potenciál, erre mutat. Egyértelműen célozgatnak arra, hogy aggódnak, nem a megfelelő vállalatokhoz kerülnek a pénzek. Pontosan értjük, hogy nyugati vállalatokhoz irányítanák ezeket az összegeket, így hoznák a régiót alávetett helyzetbe. Persze nem mondhatják, hogy a suska kell nekik, ezért hablatyolnak a jogállamiságról, mert ezt el lehet adni a keleti szörnyektől rémüldöző nyugati polgároknak. Az nem venné ki jól magát, hogy olyan segélyt adnak, amit egyből vissza is vesznek.

 A nyugat képzelt szellemi fölénye velünk keletiekkel szemben az, hogy mi önként választottuk a Szovjet elnyomást. Bennünk van a diktatúra iránti vonzódás és a nyugat óvó beavatkozására van szükség, hogy ne csússzunk vissza fasiszta-náci államokká. Ez mutatkozott meg öt éve a menekültválság idején, mikor is három nagy kontinentális ország vezetője lekezelően beszélt Kelet-Európáról, az ott élők mentális elmaradottságáról. Feltehetőleg ezzel a nyugat szovjetekkel való megalkuvását próbálják feledtetni, amivel átengedték a régióban az uralmat Sztálinnak.

 Az afganisztáni kudarc azonban megmutatta, hogy a nyugatnak is vannak korlátai. Az egész világot elnyomni szándékozó gyarmattartó mentalitás Kína felemelkedésével elbukott. Azonban, ahogyan Rákosi még Sztálin halála után is működtette a sztalinizmust, ugyanúgy igyekszik Nyugat-Európa az elnyomó politikát Európa keleti felén fenntartani. A következő parlamenti választások lesz az egyik utolsó esélyük befolyásuk növelésére Magyarországon, úgyhogy mindent bele fognak adni. Erre fel kellene készülni!

 A valódi bezárkózás a nyugatnak való kiszolgáltatottságot jelenti. Ahol a nyugat épít mindent (már amit építgetnek), a nyugat fektethet be, de csak ami nekik jó és így tovább. Ezzel szemben a nyitás azt jelenti, hogy az egyre fontosabb kelettel is találkoznunk kell, egyeztetnünk kell velük és nekik is esélyt kell adni a befektetésekre, ha az nekünk is jó. A több lábon álló világgazdaságban hatalmas hiba lenne, csak egy lábra támaszkodni. A töpörödő nyugathoz láncolni magunkat rövidtávon sem előnyös.