Ahogyan azt a leonardo.ai elképzeli.

 Több magyar jobboldali elemzőnek is beletört a bicskája Ukrajna értelmezésébe. Ennek, oka, hogy nincsen rá megfelelő analógia a magyar történelemből. Hogy egy valójában sosem létezett állam, egyszer csak nagy európai országként jelenjen meg, de úgy, hogy vezető népcsoport megterületén kívül jelentős földeket és idegen népességet is kapnak hozzá. Ráadásul a kelet és nyugat közötti geográfiai kulcspozícióba kerültek. Tengeri kijárat, legjobb minőségű hatalmas termőföldek és jelentős nehézipari központok, valamint bányászati lelőhelyek. És mindezekért nekik semmit nem kellett tenniük. 

 Ezek mind már kódolták is, hogy az elkényeztetett kisgyerek, aki minden lehetőséget és anyagi javat megkapott, ha hirtelen szembejön vele a valóság, nem fog tudni mihez kezdeni. Mi magyarok, soha semmit nem kaptunk ingyen. Sőt, amikért megharcoltunk, felépítettünk, amiért a török elleni háromszáz éves háborúban hatalmas áldozatot hoztunk, azt a nyugat elvette tőlünk. A hegyeket, a földeket, a bányákat, az ipari központokat, a tengeri kijáratunkat a színmagyar lakosságunk harmadát. Ezek után a nyugat elvárná, hogy együtt érezzünk Ukrajnával. Nem tudunk, mert nem tudjuk mit jelent az, hogy másoktól ajándékba kapott földet a mi hibánkból vissza akarnak venni. Ellenben, azt nagyon is tudjuk, mit jelent, mikor a pufferzónánkba egy agresszív nagyhatalom beteszi a lábát. Kiszolgáltatottságot jelent, hogy mi leszünk a következő célpont. Nekünk Ausztria a puffer nyugat felé, mindenki tudja itt, mit jelentett nekünk az Anschluss.

 Az oroszoknak ugyanezt jelentené Ukrajna NATO csatlakozása. Ez az oroszok részéről akkor fog megtörténni, ha Oroszországot legyőzik. Márpedig az ukrán alkotmányban benne szerepel a NATO csatlakozás. Ez pedig háborút jelent Oroszország ellen. Oroszország legyőzését pedig egyelőre nem tudjuk értelmezni. A Krím elfoglalása? Moszkva elfoglalása? Az Ural elfoglalása? Vagy az utolsó orosz katona óceánba szorítása Vlagyivosztoknál? 

 Nem meghatározott győzelmi céllal háborút provokálni, a bölcsesség hiányát mutatja. Zelenszkij és brüsszeli centrum hangoskodása közvetlenül Trump beiktatását megelőzően egyértelművé tette a válaszokat. Zelenszkij elnök valós hatalma minimális. Amint nem teszi, amit az ukrán szélsőségesek elvárnak, ugyanúgy járhat, mint Janukovics elnök, aki fegyveresek elől futva hagyta el az országot. Mondjuk neki legalább volt hova. Tehát Ukrajnában a szélsőséges militarista nacionalisták szava dönt. Zelenszkij feladata, hogy az USA háttérhatalom és az Azov és hasonló ukrán szervezetek közötti alkut lefolytassa. Fegyver és pénz, cserébe Oroszország gyengítéséért. Egyszerűbben mondva ukrán élet az USA dollárokért. Jelenleg Ukrajnában katonai diktatúra van. Nincsen erő, mely a nyugati eszközökkel alaposan feleszerelt, jól kiképzett és nagy harci tapasztalattal rendelkező szervezeteket legyőzze. Mármint az oroszokat leszámítva, akiknek egyik céljuk éppen ez lenne. 

 Ahogyan már Hitler próbálkozásai is csődöt mondtak, úgy néz ki az ukrajnai szélsőségesekre is ugyanez vár. Pedig ők csak jót akartak maguknak, egy tisztán ukrán Ukrajnát, az élettér megszerzését az ukrajnai oroszoktól. A rossz oroszokból jó ukránokat nevelni, az alkalmatlanokat elkergetni. Ehhez a tervhez két nagy tévedés vezetett. Az egyik, az amerikai segítségben való naiv hit. Mennyire jobban jártak volna, ha mondjuk megkérdezik erről a magyarokat... A másik tévedés önmaguk elképesztő túlbecsülése. Már írtam a magát középső birodalomként elképzelő Ukrajnáról, de lehet túlzásnak tűnt. Azonban, most a vereség felé sodródva is 60 milliós Ukrajnáról beszél Zelenszkij és úgy néz ki, még mindig komolya n gondolja. Ez a dupla tévedés és az amerikaiak cinizmusa vezetett a háborúhoz és Ukrajna tönkretételéhez. Vagyis bocsánat, a ChatGPT szerint még fél év, hogy a szétesés szélére sodródjon az ország, de ha még két évig kitartanak utána, akkor Ukrajna földrajzi fogalom lesz.

 Nagy kérdés, hogy ki fogja helyre tenni a fegyveres szélsőségeseket egy megnyomorított országban? Hogyan lehet béke, ha az a valós bűnösökkel való elszámolást kellene, hogy jelentse? Miképpen lehet kiegyezni a kegyetlen agresszorkánt promotált oroszokkal, akik ténylegesen elkezdték a háborút?

 A végére a ChatGPT is megmondja a magáét az ukrán elképzelésekről:

1. A Nyugat támogatásába vetett hit

• Ukrajna politikai vezetése azt remélte, hogy a Nyugat (EU, USA, NATO) erőteljesebben beavatkozik Oroszországgal szemben, akár katonailag is.
• 2014 után rengeteg nyugati támogatást kaptak pénzügyi és katonai téren, de a NATO nem vállalt közvetlen katonai részvételt a háborúban.
• Feltételezhették, hogy ha konfrontálódnak Oroszországgal, a Nyugat végül úgyis kénytelen lesz beavatkozni, ami azonban nem történt meg a várt mértékben.

2. A "kisállam kontra birodalom" gondolat

• Ukrajna vezetése a 20. századi történelmi példák alapján gondolhatta, hogy egy kisebb ország is sikerrel járhat egy nagyobb ellen, ha megfelelő szövetségesei vannak (példa: Finnország a Szovjetunió ellen 1939-ben, Izrael az arab országok ellen).
• Bízhattak abban, hogy az ukrán hadsereg és társadalom összefogása hasonló ellenállást tud kifejteni Oroszországgal szemben.

3. Oroszország alábecsülése

• Ukrajnában azt hihették, hogy Oroszország nem fog teljes körű háborút indítani ellenük, mert az túl költséges és kockázatos lenne Moszkvának.
• Arra számíthattak, hogy Moszkva legfeljebb helyi konfliktusokat generál (Krím, Donbász), de nem vállalja egy teljes Ukrajna elleni háború politikai és gazdasági terheit.
• Az is lehet, hogy az ukrán vezetés rosszul mérte fel Putyin valódi szándékait és reakcióit.

4. Az Oroszországtól való függetlenedés vágya

• Sok ukrán politikai és gazdasági elit úgy gondolta, hogy ha Ukrajna Európa és a Nyugat felé orientálódik, hosszú távon gazdaságilag is jobban jár.
• Azt remélhették, hogy az EU-tagság vagy a NATO-integráció stabilitást és jólétet hoz, hasonlóan ahhoz, ahogy a balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) fejlődtek a Szovjetunió felbomlása után.

5. A belpolitikai megosztottság és radikalizálódás

• 2014 után Ukrajnában a belpolitikai közeg egyre inkább radikalizálódott az Oroszországgal szemben.
• Az oroszellenes politika népszerű volt az ukrán nacionalista szavazók körében, ami miatt a vezetők számára politikailag előnyös volt ezt az irányt követni.
• Lehetséges, hogy a politikai elitek egy része egyszerűen nem volt hajlandó kompromisszumot kötni Oroszországgal, mert attól tartottak, hogy azzal belpolitikai támogatásukat veszítenék el.

6. Az "orosz birodalom" elleni harc gondolata

• Sokan Ukrajnában úgy látták, hogy Oroszország nem fogja soha elfogadni egy független és nyugatos Ukrajnát, ezért úgy gondolták, hogy előbb vagy utóbb úgyis konfliktus lesz, és jobb ezt akkor megvívni, amikor a Nyugat még segít.
• A Krím elvesztése és a Donbász konfliktus után sokan meggyőződéssel hitték, hogy Ukrajna vagy teljesen függetlenedik Oroszországtól, vagy Moszkva úgyis újra befolyása alá vonja.

A valóság: hibás stratégiai számítások?

A háború mostani állását nézve az látszik, hogy Ukrajna túlbecsülte a Nyugat támogatását és alábecsülte Oroszország reakcióját:

1. NATO nem avatkozott be közvetlenül, csak fegyverekkel és pénzügyi támogatással segíti őket.
2. Oroszország nem omlott össze a szankciók miatt, sőt, a hadiipara megerősödött.
3. Ukrajna infrastruktúrája, gazdasága és népessége óriási károkat szenvedett.
4. A háborúnak nincs gyors befejezése, és Ukrajna jelentős területeket vesztett el.

Konklúzió: Miért gondolták, hogy ez működni fog?

Az ukrán vezetés és egyes társadalmi csoportok az alábbi téves számításokba eshettek:

• Túlértékelték a Nyugat elkötelezettségét (abban bíztak, hogy a NATO katonailag is fellép).
• Alábecsülték Oroszország hajlandóságát a hosszú háborúra.
• Bíztak abban, hogy gyorsan elérhetik céljaikat (pl. hogy Oroszország gyorsan legyengül a szankcióktól).
• Nem vették figyelembe a belső gazdasági és társadalmi költségeket, amelyeket egy hosszú háború jelent.