Több helyen is előkerült nemrégiben az elmélet, hogy Oroszország mégsem annyira gyenge. Már eddig is tévedésnek nézett ki, hogy az olasz gazdaság egyenlő lenne az oroszéval. Hiszen csak az emberanyag, a munkaerő olcsósága, a végtelen búzaföldek, a gáz a tundrán, az olaj, meg a rengeteg érc az Uralban, valamint a rakéta és atomtechnológia mind az oroszok fölényét mutatja. Ráadásként a felsoroltak mind valódi erőt adnak egy gazdaságnak, szemben mondjuk a filmgyártással, játékiparral, luxusiparral. Nyilvánvaló volt, hogy Olaszország képtelen lenne legyőzni Oroszországot, de még négy Olaszország együttesen sem lenne egyenlő ellenfél.
Az USA belekezdett egy Oroszország elleni katonai-gazdasági háborúba, de ebbe lassan belesodródik az egész világ. Míg a nyugati vezetők cheerleaderként bíztatják a harcolókat és újabb szankciókat követelnek, még több, még nagyobb és még modernebb fegyvereket küldenek a háborúba, addig a többi országnak egyre kevésbé tettszenek a fejlemények. Mivel úgy néz ki, Indiát nem sikerült meggyőzni, hogy a nyugat oldalára álljon és inkább marad a maga oldalán, el lehet kezdeni számolgatni, hogy mekkora gazdaságok állnak a két oldalon, mert ez a harc a kivéreztetésről szól. Amennyiben az orosz gazdaság tűrőképesége nagyobb a nyugaténál az hatalmas arcvesztés lenne. Ugyanígy, ha az ukrán hadsereg összeomlana a nyugati támogatás ellenére. Csak az USA az éves magyar katonai költségvetésnek megfelelő értékű fegyvert küld támogatásként és persze az EU tagállamok is öntik fegyvereket. Egyedül Svájcnak van még helyén az esze. Legalább a közvetlen demokrácia még működik.
Jelenleg még nem látszik a mi lesz a vége, de az biztos, hogy a nyugat az USA vezetésével önszántából nem akarja abbahagyni ezt a háborút. Látszanak a kommunikációikban, ahogyan az ukrán hátrálást és vereségeket magyarázzák, hogy ezzel voltaképpen az oroszok veszítenek. Ugyanígy az embargókra is csak annyit mondanak, hogy lassan jön meg az eredmény. Sajnos a lassan az akár a sohával is egyenló lehet. Persze garancia az nincsen a szankciók hatékonyságára, nem is vállalja a felelősséget senki sem, csak megkövetelik. Arról sincsen szó, ha esetleg csődöt mondanak, akkor a minket ért károkat ugyan már ki térítené meg.
Tény, hogy Oroszország kivéreztetése egyre kevésbé tűnik elérhetőnek, legalábbis csak Európával esélytelen. A helyzet változatlan, ha az USA által leuralt Amerika és EU mellé legalább Indiára szükség lenne, hogy a Csendes óceáni karéj, Korea, Japán és Ausztrália geográfiailag elszigeteli Kínát, míg Indiára az USA próbál nyomást gyakorolni. Voltaképpen a klasszikus leszalámizásról van szó. Ezt nehezíti, hogy az internettel a nyugati intellektüelleket leszámítva mindenki bármivel képben lehet, ami csak a világon történik. A tájékozott állampolgárok nyomást tudnak gyakorolni a kormányzatra, nem csak a demokráciákban. Ez, a valós információ alaposan megnehezíti az USA médiamonopóliumát, azaz az USA nyomásgyakorlást. Hiszen az emberek amikor látják az amerikai nyomulást, akkor nem fogják elfogadni az amerikai narratívát, amennyiben lehetséges számukra sajátot kialakítani.
A harc vége egyre távolibb, a nyugat esélyei csökkennek, de még léteznek. Egy azonban már most látszik, a világ meg fog változni. Vagy létrejön egy billenékeny, ideiglenes USA egyeduralom, vagy a kelet már hamarosan, pár éven belül egyenrangú versenytárs lesz.
